STÓSZhírlevél

Mit olvasok, mit nézek vagy hallgatok épp? Az asztalomon álló stószból („stócból”) ajánlok neked cikkeket, könyveket, zenét, podcastot vagy filmeket.

Stósz hírlevél #036 – Konteóból fősodor

Hogy mi az a Stósz?

Nálad is halomban áll az olvasnivaló? Ebben a hírlevélben az én stószomból ajánlok neked: kéthetente exkluzív hírlevelet küldök ki, amelyben azokat a dolgokat szedem össze, amelyekre éppen ráakadtam és rákattantam. Vagyis amit érdekesnek, izgalmasnak és fontosnak gondolok. Tehát cikkeket, könyveket, filmeket, podcastokat, zenéket vagy éppen hasznos cuccokat, eszközöket ajánlok. (És emellett emailértesítést küldök arról is, ha új podcastepizód jelent meg Az élet, meg mindenen.)

Iratkozz fel az itt látható űrlap kitöltésével, hogy megkapd a hírlevelet!

Hírlevél feliratkozás:


Megjelent ebben a rovatban: STÓSZ – Szóról szóra

A sok borzalom mellett van egy rémes kifejezés is, amely Oroszország ukrajnai agressziójához tapad. Ez a szó a nácítlanítás.

A Tompa Andreával készült, a podcaston júniusban megjelent beszélgetésben is előkerült, mint olyan hadicél, amelyet tetszőleges tartalommal lehet megtölteni, hiszen jelenthet majdnem bármit: korlátozott idejű bűntetőhadjáratot épp úgy, mint Ukrajna teljes elfoglalását, nyelvének és kultúrájának megsemmisítését és az ország beolvasztását az orosz birodalomba. (Ezért teljesen értelmetlen és álságos Ukrajnától „békekötést” követelni, hiszen nem hogy orosz békeajánlat nincs, de az oroszok valójában még azt sem közölték senkivel, mi Moszkva célja ezzel a háborúval – ez napról-napra változik.)

Viktor Klemperer német nyelvész ma már alapműnek tekinthető LTI – A harmadik birodalom nyelve című munkájában (amely azt vizsgálta, miként alakította át a nácizmus a német nyelvet – ebben a hírlevélbejegyzésben már írtam erről a könyvről), erre a szóra is kitér, rögtön az első fejezetben.

A nácítlanítás persze nem a hitleri diktatúra nyelvi találmánya, inkább annak következménye. Klemperer így írt erről könyvében:

A háború utáni legfontosabb feladat közismert elnevezésére egy hasonlóan képzett szóalak szolgál: Németország majdnem belepusztult a nácizmusba, és azt a törekvést, hogy ebből a halálos betegségből kigyógyítsuk „nácitlanításnak” (Entnazifizierung) nevezzük. Nem kívánom és nem is hiszem, hogy ez a csúf szó hosszú életű lesz, el fog tűnni és történelmi fogalommá válik, miután napi feladatát betöltötte.

Klemperer tévedett. A műszót váratlanul „reaktiválták”. Méghozzá obszcén módon egy területrabló háború jelszavaként.

Kapcsolódó epizód



Megjelent ebben a rovatban: Stósz – Világtrend

A Bárász Péterrel készült, áprilisban publikált beszélgetésben volt arról szó, hogy a belarusz államrendőrség (KGB) emberei hogyan is valósítják meg a háziőrizetet: hát úgy, hogy tényleg a nap 24 órájára beköltöznek a fogvatartott lakására. Ott ülnek a konyhájában, használják a vécét és ott bóbiskolnak a hálószobában, akkor is, ha a fogoly éppen házaséletet él.

Úgy tűnik, ez a 24 órában való jelenlét valakinek a privát szférájában, vagyis inkább e privát szféra lerombolása keleti despotikus törekvés. A minap láttam Bécsben a kínai „másként gondolkodó” művész (érdekes, hogyan jön ismét divatba az új autokráciák, diktatúrák idején ez a szovjet időkből származó eufemisztikus megfogalmazás, hogy „másként gondolkodó”), Ai Weiwei kiállítását. A tárlaton megtekinthető egy installációsorozat, amelyben a művész fogvatartásának körülményeit rekonstruálta. A lényeg: a két smasszer nem a cella előtti folyosón posztolt, hanem az ágyánál (ld. a mellékelt fotót), az asztalánál, és igen, a vécécsésze mellett is, ha a mosdóba ment.

Mindez nem csak a privátszféra, hanem az egyén létjogosultságának tagadása is egy totális államban.

Kapcsolódó epizód



Megjelent ebben a rovatban: STÓSZ – Idéző

Két idézet, nem teljesen függetlenül az előzőektől:

”Az újságok segítenek abban, hogy elfelejtsük az előző napot.” (Elias Canetti)

„Az ember küzdelme a hatalom ellen az emlékezet küzdelme a felejtés ellen.” (Milan Kundera)



Megjelent ebben a rovatban: STÓSZ – Vezérlőterem

Ha régen kaptál már Stósz-t, az nem technikai galiba, egy kicsit szünetelt a hírlevél. Ám közben sűrűsödtek az extraadások a podcast Patreon-oldalán.

Szóval, itt tájékoztatnám azokat, aki lemaradtak volna erről, hogy a Patreonon rendszeresen adok extratartalmakat a podcast támogatóinak (ha nem vagy támogató, akkor se aggódj: a „nagy” adások ezentúl is teljesen ingyenesek, azok is maradnak).

Egyelőre még úgy működik ez az egész, hogy már a legalacsonyabb, havi 1 dolláros támogatásért elérhető majdnem minden plusz tartalom (később, amikor még többféle plusz lesz, egy kicsit „diverzifikálódik” majd az extratartalom a csomagok szerint – oda is eljutunk egyszer).

De most is van már fönn többféle EXTRA:

  • a Rá-Adásban az interjúkból az időkorlát miatt kimaradt, akár 20 perc hosszúságot is elérő, izgalmas részek szerepelnek;
  • az (elég ritkán jelentkező) Utóhangban a korábbi vendégekkel beszélgetek arról, mi történt velük azóta, hogy a „nagy” adást felvettük;
  • és indult most egy adás állandó vendéggel, Szécsi Noémival, akivel Moziatlasz címmel jelentkezünk rendszeresen, és a streaming szolgáltatókon (pl. Netflix, HBO Max) elérhető dokumentumfilmekről beszélgetünk, jobban mondva, az általuk felvetett témákról úgy, hogy a filmek csak a kiindulópontot jelentik, azaz nem baj, ha ezeket meg sem nézed;
  • valamint a „nagy”” adások szöveges leiratai is elérhetőek (némi késéssel) a támogatók számára.

Friss EXTRA-adások

  • a Moziatlasz első adásában Szécsi Noémival arról beszélgetünk, miért lettek ennyire népszerűek a pszichopatákról és szociopatákról vagy csak szimpla csalókról készült dokumentumfilmek és filmfeldolgozások. Minderről a következő filmek alapján:
  • a Moziatlasz második adásában szintén a műsor állandó vendégével, Szécsi Noémival vitatjuk meg a Netflixen futó Jimmy Savile: Egy brit horrortörténet című dokumentumfilmet. (A film persze csak apropó: az epizódban szó lesz még tömegmédiáról, sztárkultuszról és a hatalom természetéről, dinamikájáról, patológiájáról is.)
  • a legújabb Rá-Adásban pedig Tompa Andreát (a júniusi epizód vendégét) arról kérdezem, miként, milyen időbeosztással születnek a nagyregények. Van-e napi penzum az írásuk során? Hogyan és hol lehet regényt írni, ha az ember lányának munkahelye, no és törődést igénylő családja is van? És: számítógépen avagy papíron születik a nagy mű? Avagy más-e a papírra vetett próza, mint a szövegszerkesztőbe írt szöveg?



Megjelent ebben a rovatban: STÓSZ – Pandémia

Azt már régóta sejteni lehet, hogy az oltásellenesség és a Putyin-imádat között olykor lehet valami összefüggés, de most ez a kapcsolat egy kicsit nyilvánvalóbbá vált: az osztrák Profil hírmagazin által közölt felmérés szerint a (COVID-)oltatlanok között jelentősen nagyobb azok aránya, akik az ukrajnai háborúért az Egyesült Államokat és nem Oroszországot teszik felelőssé.

Bár egyetlen, 1500 fős mintán készített felmérésből nyilván nem lehet globális következtetést levonni, ezek az adatok erősítik meggyőződésemet, miszerint az orosz és a jó tanítványnak bizonyuló magyar állami propaganda bizonyos gondolkodási séma kifejlődését segíti elő az erre fogékonyakban.

Ezt a sémát én paranoid gondolkodásnak nevezem.

A paranoid gondolkodás minden társadalmi, politikai jelenség mögött világösszeesküvést és „háttérhatalmat” sejt, mániás elképzelése szerint semmi sincs csak úgy, mindenről valahol „valakik” titokban döntenek. Ráadásul úgy, hogy a magyaroknak mindig rossz legyen.

Ez a világlátás jó esetben megmarad a kerti fröccsök és a kockás abrosz fölötti politizálgatás univerzumában. Ám Orbán Viktor és stábja hosszú évek óta dolgozik azon, hogy a „Nyugat alkonyától” Soroson át a „nagy lakosságcseréig” mind több ilyen világmagyarázat kerüljön át ebből a térből a politikai fősodorba. E célt már igen kiterjedt konteóipar segíti Magyarországon – a Fidesz aktív vagy passzív támogatásával (Bayer Zsolttól Bogár Lászlón, Nógrádi doktoron és Doktor Gődényen át Drábik Jánosig).

Amúgy szerintem a Mi Hazánk választási eredményének kulcsa is az – és erről kevés szó esik –, hogy a Fidesz sikerrel szervezte ki fiókpártjának az oltásellenes hiedelemvilágot: nyilván kormányzó erőként, egy járvány kellős közepén a Fidesz nem tehette meg, hogy aktívan kampányoljon ezzel, leányvállalata viszont le tudta aratni az évek óta gondosan nevelgetett paranoia termését ebben a témában is.

Hol ennek a vége? Nehéz megmondani.

Kapcsolódó epizód

Szegény virológusok is áldozatai ennek a folyamatnak, pedig ők csak szakmai érveiket sorolják egy világjárány idején. Erről is beszélgettem Kemenesi Gáborral ebben az epizódban:

Tóth Szabolcs Töhötöm
Tóth Szabolcs Töhötöm
Voltam riporter a Boston Globe-nál, országos napilap főszerkesztő-helyettese, hírportál vezetője, az írott sajtó fortélyairól pedig megírtam az Első leütés – Gyakorlati újságírás nem csak kezdőknek című könyvet (amiből sok helyen tanítják az újságírást Magyarországon). Ám rádiózni sosem rádióztam – az első felvételek után még a saját hangomtól is megijedtem. Szóval ez az egész podkaszt dolog nekem is új volt. Kalandtúra, ahová veletek együtt indultam el.

Hírlevelek idősorrendben

Itt is követhetsz

5,441követőTetszik
1,529követőKövetés
229követőKövetés

Legfrissebb podcastepizódok

Mi az a podcast?

Podcastot hallgatni buszon, autóban, főzés közben, konditeremben? Rém egyszerű! Útikalauz kezdőknek.


Nálad is halomban áll az olvasnivaló? Ebben a hírlevélben kéthetente az én „stószomból” ajánlok neked:
Mit olvasok, mit nézek vagy hallgatok épp? Cikkek, könyvek, podcastok, hasznos eszközök – iratkozz fel itt, és máris kapod a Stószból  emailen a válogatott cuccokat.

Bővebben a hírlevélről.