A sok borzalom mellett van egy rémes kifejezés is, amely Oroszország ukrajnai agressziójához tapad. Ez a szó a nácítlanítás.
A Tompa Andreával készült, a podcaston júniusban megjelent beszélgetésben is előkerült, mint olyan hadicél, amelyet tetszőleges tartalommal lehet megtölteni, hiszen jelenthet majdnem bármit: korlátozott idejű bűntetőhadjáratot épp úgy, mint Ukrajna teljes elfoglalását, nyelvének és kultúrájának megsemmisítését és az ország beolvasztását az orosz birodalomba. (Ezért teljesen értelmetlen és álságos Ukrajnától „békekötést” követelni, hiszen nem hogy orosz békeajánlat nincs, de az oroszok valójában még azt sem közölték senkivel, mi Moszkva célja ezzel a háborúval – ez napról-napra változik.)
Viktor Klemperer német nyelvész ma már alapműnek tekinthető LTI – A harmadik birodalom nyelve című munkájában (amely azt vizsgálta, miként alakította át a nácizmus a német nyelvet – ebben a hírlevélbejegyzésben már írtam erről a könyvről), erre a szóra is kitér, rögtön az első fejezetben.
A nácítlanítás persze nem a hitleri diktatúra nyelvi találmánya, inkább annak következménye. Klemperer így írt erről könyvében:
A háború utáni legfontosabb feladat közismert elnevezésére egy hasonlóan képzett szóalak szolgál: Németország majdnem belepusztult a nácizmusba, és azt a törekvést, hogy ebből a halálos betegségből kigyógyítsuk „nácitlanításnak” (Entnazifizierung) nevezzük. Nem kívánom és nem is hiszem, hogy ez a csúf szó hosszú életű lesz, el fog tűnni és történelmi fogalommá válik, miután napi feladatát betöltötte.
Klemperer tévedett. A műszót váratlanul „reaktiválták”. Méghozzá obszcén módon egy területrabló háború jelszavaként.
