Bill Gates agya

Kezdjük ezt az új filmes rovatot egy olyan dokumentumfilmmel, amely három epizódjával azt ígéri, hogy beleláthatunk korunk egyik meghatározó üzletemberének (újabban filantrópjának) fejébe. A magyarul Minden, ami Bill Gates címen a Netflixen elérhető sorozatban tehát Bill Gates agyáról vagy inkább a világról alkotott elképzeléseiről van szó.

A rossz:

A film eléggé kesztyűs kézzel bánik Gates-szel, olyannyira, hogy néha az az érzésünk támadhat, mintha nem dokumentumfilmet, hanem a Gates-alapítvány PR-videóját látnánk. A portré egy része a „hogyan lehet valaki ennyire okos”, a „hogyan működhet valakinek az agya ennyire zseniálisan öntörvényűen” és a „hogyan olvashat valaki ennyi könyvet” témái körül forog, miközben bemutatja az alapítvány több nagy projektjét is. Mint például a harmadik világba szánt, működésére saját energiát előállító toalettet és vizesblokkot, a gyermekbénulás-járvány elleni oltásprogramot, valamint az atomerőművek új, az eddigieknél sokkal biztonságosabb változatának létrehozását célzó projektet. És hát ezeknek a témáknak a feldolgozása is olykor egy vállalati prospektusra emlékeztet. (Miközben annak a Bill Gatesnek a bemutatása elmarad, akinek megítélése, ha a Microsoft monopóliumáról van szó, már korántsem ilyen pozitív.)

A jó:

Mindennek ellenére a film valahogy mégis „működik”. Bill Gates tényleg olyan problémákra keresi a választ, amelyek bár fontosnak tűnnek, igazából csak azután azok, hogy valaki elkezdett már foglalkozni velük. Tehát a konkrét projektek apropóján egy olyan ember intellektuális kalandjait (is) láthatjuk, aki megteheti, hogy egész nap kis szatyrában könyveket hurcoljon ide-oda, elmélyedjen ebben-abban, majd a problémák feltérképezése és megértése után megpróbáljon megoldásokat találni erre-arra, és ennek érdekében sok-sok pénzt is odatenni. (Főként az utóbbi mozzanat nem mondható hétköznapinak.)

E kalandok bemutatása során sok okos ember, sok okos gondolat kerül elő, a néző pedig rácsodálkozhat arra, hogy akadnak történetek, ahol a nyers erőpolitika és haszonelvűség helyett a racionalitás, a problémamegoldás logikája kerül előtérbe. Persze az ötleteivel és pénzével világjobbító szuperhőst figyelve akaratlanul is elgondolkozunk azon: vajon ez a felvilágosodott buzgalom nem válhat-e valamiféle felülről jövő diktátummá? Amikor is a könyvtárban üldögélő géniusz próbálja meg újratervezni a tőle távol élő szegények tömegeinek életét.

Nekem pozitívum volt még a filmben a felség, Melinda Gates hangsúlyos szerepeltetése is. (Sokan mondják, ennek az okos asszonynak nagy szerepe volt abban, hogy a mágnás ma már kevésbé versenytársai ledózerolásával, mint inkább világjobbító terveivel foglalkozik.)

Magyar felirat: van

Fellelhetőség: Netflix

Értékelés: 4/5

Kapcsolódó podcastepizód

A nőkről jut eszembe: a női szerepek változásáról, a női életfordulókról beszélgettünk ebben a podcastepizódban:

026 Szécsi Noémi – Lányok, asszonyok, női életkörök és egy kert nehéz időkre

Modern kenyér

A könyvajánló ezúttal kicsit rendhagyó lesz. Mégpedig azért, mert az „ajánlott” könyvet valószínűleg kevesen fogják majd megrendelni, és én is csak részleteket olvastam belőle eddig a neten. Tekintve hogy enciklopédiai igényű, és éppen ezért meglehetősen borsos áron kínált sorozatról van szó (kb. 500 dollárt kóstál).

Két okból mégis idekívánkozik ez a könyv:

1. Szerzőjéről először az előbb ajánlott, Bill Gates agyáról szóló dokumentumfilmben hallottam, és ez az ember (illetve a filmben is említett könyve) igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Nathan Myhrvold ugyanis a Microsoft vezető kutatója volt (Gates munkatársa), nem mellesleg kozmológus, fizikus, és mint ilyen otthonosan mozog a matematika és a közgazdaságtan birodalmában is. (És nem mellesleg a gasztronómia területén, mint azt mindjárt látni fogjuk.)
2. Ebben a karanténban az otthonsütő pékek országa lettünk. Márpedig Myhrvold (szerzőtársával) tulajdonképpen a kenyér kultúrtörténetének és a kenyérsütés technológiájának 5+1 kötetes alap- (sokak szerint remek)művét alkotta meg. Tehát voltaképpen kevés aktuálisabb munkáról beszélhetünk.

A kenyeres alapmű címe: Modernist Bread (a könyv angol nyelvű honlapja itt elérhető, részletes ismertető magyarul a műről itt olvasható – magyar kiadást ne keressetek).

Ez az alapmű persze nem előzmény nélküli. Myhrvold azok közé az emberek közé tartozik – a dokumentumfilmben is mint ilyen figura került elő –, akiket ha érdekel valami, az megszállottan érdekli. Egy korábbi, szintén 5+1 kötetes munkája mára az egész konyhaművészet alapvetései közé tartozik. A Molnár B. Tamás és Bittera Dóra (csúcs)gasztronómiai szerzőpáros így ír Myhrvoldról a Bűvös Szakács – Konyhauniverzum című könyvükben:

„Nathan Myhrvold a konyhaművészet terén zajló történéseket olyan érdekesnek találta, hogy maga is kutatni kezdett. A munkába bevonta a Fat Duck két volt szakácsát, majd még több tucat további munkatársat. Az évek folyamán korszakos művet alkottak, amelynek címe: Modernist Cuisine: The Art and Science of Cooking, 5+1 kötet, 2500 oldal. Hasonló léptékű és fontosságú referenciamű, mint amilyen száz éve Escoffier Le guide culinaire-je volt.”

Na most ugyanez lehet a helyzet újabb művével, a Modernist Bread című opusszal is, ami nem általában véve a konyhaművészettel foglalkozik, hanem kifejezetten a kenyérről szól. Igen, ismét 5+1 kötetben, ezúttal is 2500 oldalon keresztül. (Mivel nem túl valószínű, hogy éppen most lesz 500 dolcsim erre, írtam Bittera Dórának, megvan-e nekik ez az újabb könyv is az előző mellett. Nem csalódtam: Dóra arról tájékoztatott, hogy az általuk vezetett Magyar Gasztronómiai Egyesület könyvtárában természetesen megvan a mű, és hogy – előzetes egyeztetés után – helyben olvasható. Hurrá! Bár kevésbé valószínű, hogy a kenyérsütő-gépben eszkábált kenyereim ettől radikális javuláson esnek majd át.)

Modernist Bread (megjelent a Modernist Cuisine című sorozatban), 2017, 2500 oldal

Kapcsolódó podcastepizód:

Molnár B. Tamással beszélgettem a magyar gasztroforradalomról, a magyar csúcsgasztronómia helyzetéről és még sok más témáról ebben a podcastepizódban:

002 Molnár B. Tamás – Egy régi március tizenötödike, a magyar gasztroforradalom és a lázadók mellett elsuhanó állami pénz

Üzletasszony

Megvilágosodott és nem megvilágosodott üzletemberekről szólva evezzünk egy kicsit közelebbi (és zavarosabb) vizekre. A kilencvenes években, a rendszerváltás hajnalán, volt az, hogy akit „vállalkozónak” nevezett a tévéhíradó, az jó eséllyel nem kenyérsütéssel, hanem mondjuk pénzbehajtással foglalkozott. Tehát a szó, „válllalkozó” kapott bizonyos negatív színezetet, és sokszor ügyeskedőt vagy félvilági alakot értettek alatta.

Úgy tűnik, a szónak, ha kicsit késve is, megérkezett a párja. Az üzletasszony. Ahogy a Diétás Magyar Múzsa nevű facebookoldalon olvastam az egyik posztban:

„amikor majd legközelebb Balatonfüred környékén biciklizek, akkor fog majd szembe jönni két-három Lamborghini, amit ezekre a pár száz dolláros aliexpresses vagy wishes kütyükre pakolt »alkotmányos költségből« vettek az aktuális »üzletasszonynak«, ahogy újabban a szexuális mellőzöttséggel telt fiatalságot kompenzáló fideszesek kitartottjait nevezni szokás.”

Tehát ha jól értem, akkor egyes NER-lovagok bizonyos asszonyainak jár mostanság ez a titulus.

Sötétben bujkáló rémhírterjesztők

Sötétben bujkáló rémhírterjesztő, reszkess!

A hét talán leginkább izgalmas belpolitikai híradásai egy időutazáshoz köthetők. Időutazáshoz a Kádár-korba vagy még korábbra. Két emberrel, két helyen is megtörtént ugyanis, hogy nyilvánosan „hangoztatott” véleményéért rendőrök állították elő. Úgymond rémhírterjesztésért.

• Egy 64 éves, szerencsi férfi (a járvány kormányzati kezelését kritizálva) azt írta ki Facebook-falára Orbán Viktorról, hogy „Kegyetlen zsarnok vagy, de jegyezd meg, a diktátorok mind elbuktak eddig.” Hiba volt! Rendőrök kopogtattak nála.
• A Magyar Hang arról tudósított, hogy egy nappal később hasonló időutazás történt Hódmezővásárhelyen is, ahol a Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester-féle Kossuth Kör gyulai vezetőjét is előállították és rabosították a rendőrök, mivel megosztotta a járványügyi intézkedéseket bíráló Hadházy Ákos egyik posztját Facebook-falán.

(Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azóta a Kormányinfón reagált a történtekre. Szerinte „egy jogállamban ilyen előfordul”.)

Hátborzongató érdekesség: az Alfahír szúrta ki, hogy a Magyar Nemzet című kormánypropaganda-lap, nem sokkal a két eset előtt, egy másik rémhírterjesztési ügyről cikkezve ezt a címet adta anyagának: „Így jár minden rémhírterjesztő!”. Amely cím egyrészt nem éppen vidám történelmi időket idéz. Másrészt azt sejteti, hogy a rendőrségi akciók valamiféle központi „kommunikációs” terv mentén haladnak előre.

A rendőrség amúgy mindkét említett esetben a „rémhírterjesztés” elleni küzdelem jegyében intézkedett. Mégpedig, mint ahogy az Indexnek a két ügyhöz írt háttércikkéből kiderül, egy idén márciusban a büntető törvénykönyvbe került passzus alapján. Amely passzus annyira tágan értelmezhető, hogy végül is bármilyen ellenzéki posztolónál megjelenhet a rendőr.

Mindeközben a legnagyobb országos rém- és álhírterjesztők zavartalanul tevékenykedhetnek. Állami támogatással. A közmédiában és a kormányzati sajtóban. Ezt az anomáliát érzékelteti a Hírcsárda (figyelem!) álhíre, Gábor Lászlóra, az Origo fura urára utalva.

Kapcsolódó podcastepizód:

A máig tartó Kádár-korról elég sok szó esett a legutóbbi podcastepizódban is:

027 Puzsér Róbert – Goebbels kristálygömbje, Luxus Vivien táskái és a magyar polgárháború

Fű alatt

Helyi túlkapások, mondhatnánk. Csakhogy pont a „helyi szint” az, ahol egészen fura, feudális világ alakult ki mára Magyarországon. Ésik Sándor (Diétás Múzsa) az Azonnalin röviden és közérthetően foglalja össze hogyan változott (épült le) Magyarországon az önigazgatás korábbi rendszere. Kábé így:

„A Fidesz pártszervezete a járásokat nagyjából[…] fedő választókerületekből és azok vezetőiből áll. Ők helyben élet-halál urai, de bármelyik pillanatban selyemzsinórt kaphatnak Felcsútról. A rendszer így elég rosszul működik, mivel a tényleges igazgatás messze van az állampolgártól, elég nagy területen meg is szűnt, mivel a falvak lakossága mára olyan kiszolgáltatott, hogy jobban megnézve semmi szükség ott közigazgatásra. Ha valaki a magyar vidék elnéptelenedésének okait keresi, érdemes itt is szétnéznie. Ki a fene akar olyan helyen élni, ahol a földesúrnak teljhatalma van, és a járási hivatalban ijedtükben lepisilik a lábukat a hivatalnokok, ha bemegyek panaszt tenni a Tekintetes Képviselő Sziauramra?”

A cikk egyébként annak apropóján született, hogy egyetlen éjszaka alatt kisebbfajta közigazgatási reform zajlott le Magyarországon. Amikor is a kormányzat kitalálta, mégiscsak fontos neki a korábban kiüresített (vár)megye. Mert hogy egy ilyen húzással jó sok adóbevételt lehet a (többnyire ellenzéki) településektől áttolni a továbbra is fideszes irányítású megyékhez. (Hogy miről is szól Semjén Zsolt javaslata, arról konkrétumokat például a 444.hu cikkében is lehet olvasni.)

Amúgy elég sok, ehhez hasonló, egzotikus intézkedés történt (sokszor éjszaka benyújtott törvényjavaslatokkal) a járvány árnyékában. Az Index összegyűjtött ezekből a lépésekből egy cikkrevalót. (Megszállt magáncég, minden idők vasúti beruházásának titkosítása, részvények és ingatlanok a holdudvarnak: intézkedésdömping, amelynek célját nehéz lenne összefüggésbe hozni a járvány elleni küzdelemmel.)

A teljesség igénye nélkül ehhez még vegyük hozzá

• a gépjárműadó elvonását az önkormányzatoktól;
• a fejlesztési pénzek elvonását a büntibe rakott ellenzéki kerületektől Budapesten;
• hogy mindeközben a kormánynak kedves (és már eddig is 50 milliárdba kerülő) vadászati kiállítás költségvetését még megtoldották 1,677 milliárddal.

Átcsoportosítás

A fentiekből talán nem meredek levonni a következtetést: a járvány, a rendkívüli felhatalmazás remek alkalmat kínál a kormánynak, hogy turbófokozatba kapcsolja a pénzek, vagyonok átcsoportosítását a számára nem kedves emberektől, szervezetektől a számára kedves emberek, szervezetek számára.

• Ha vesztesekről beszélünk, akkor mindenképpen érdemes megemlítenünk Magyarország egyik leggazdagabb emberét, akinek egyre nyilvánvalóbb lehet, hogy ő a kormányzatnak nem kedves: Bige László az ellene folyó büntetőügyről, illetve családtagjai megfenyegetéséről a minap adott ki közleményt.
• Ha pedig nyertesekről beszélünk, mindenképpen említsük meg azokat a szerencséseket, akiknél most a néhai Andy Vajna kaszinóérdekeltségei landoltak. (Nem ismeretlen nevek.)
• És persze Mészáros Lőrincet, akinek birtokáról (és katonai járműveiről) már drónfelvétel is készült az Átlátszó jóvoltából.

Kapcsolódó podcastepizód:

Hogy miért készít ehhez hasonló drónfelvételeket a magyar „elit” birtokairól az Átlátszó, erről a főszerkesztővel beszélgettem egy korábbi podcastepizódban:

024 Bodoky Tamás – Jachtok, oligarchák, repülők és az Átlátszó története

A megújult hírlevél

Végezetül egy kis szösszenet arról, ami már feltűnhetett a rendszeres olvasóknak: megújult a hírlevél.
Na de hogyan is?

1. Mivel úgy éreztem, kezd kicsit szertelenné és csapongóvá válni a STÓSZ, szigorúbb rovatrendszert alakítottam ki. Ez az olvasónak könnyebb áttekinthetőséget, nekem pedig nagyobb összeszedettséget biztosít. (Ennek keretében indulnak az új rovatok, mint például a Filmatlasz, amely jó vagy rossz, de mindenképpen elgondolkodtató, a világot megérteni segítő filmeket, a tervek szerint nagyrészt dokumentumfilmeket ajánl majd.)
2. A legnagyobb változás technikai jellegű. Ezeket az új blokkokat ugyanis a hírlevél olvasói külön-külön is meg tudják osztani a Facebookon és a Twitteren az egyes rovatok végén az emailes változatban lévő megosztógombokkal. Vagyis ha valaki ebből a hírlevélből csak a kenyeres könyvet vagy a (bel)politikai ajánlót akarja megosztani a Facebookon ismerőseivel, ezt is megteheti. (Természetesen az egész hírlevél is megosztható: a teljes tartalmat megosztó gombok a hírlevél végén találhatóak.)