Véletlenül akadtam bele ebbe a minap, önmagában is érdekes, de mivel az EU keleti határvidékén egyre nagyobb az egymásnak feszülés, duplán érdekes.
Hírolvasó ember eddig is sejthette, hogy a 2020-as hegyi-karabahi háborúban nem egyszerűen vereséget, hanem súlyos vereséget szenvedtek az örmény csapatok. Ám előttem csak a részletes veszteséglistát böngészve derült ki, mennyire súlyosat. Pedig az Oryx biztonságpolitikai blog már a konfliktus elején közzétette ezt az azóta folyamatosan frissített listát, amiből az tűnik ki, hogy ez kábé olyan armageddon volt az örményeknek, mintha nálunk a Magyar Honvédség teljesen megsemmisült volna. A jelenlegi állapotokat tekintve úgy kétszer-háromszor.
Az elképesztő a számok. Az örmények csak T-80-as és T-72-es harckocsiból 244-et veszítettek, egyéb páncélos járművekből is több mint 150-et, tüzérségi ütegből 228-at. A listán megadják, hogy milyen támadó fegyver okozta a veszteséget, és hát nem nehéz látni, hogy a legnagyobb tarolást a török gyártmányú Bayraktar TB2 drón, illetve a különféle kamikaze drónok („loitering munition”) végezték.
Mit jelent ez hosszú távon? Lehet, hogy teljes paradigmaváltást a harctéren. Az olcsó és tömegesen előállítható, hálózatba szervezhető, pilóta nélküli és egyre inkább „autonóm” módon cselekvő, tehát algoritmusok, mesterséges intelligencia által vezérelt drónok tömegei ellen (amelyek képesek hosszú időn át a levegőben maradni, ami miatt a harctéri parancsnokoknak a helyzet megkövetelte, azonnali légicsapásokra van lehetőségük) kevésbé hatékony a hagyományos légvédelem és légi fölény. Az azeri-török drónhadjárat láthatóan meglepte a gyalogos és páncélos harcászatban edzett örményeket, de nem csak őket: ez a karabahi háború, a Foreign Policy márciusi cikke szerint, erősen elgondolkodtatta az amerikai stratégákat is:
„ Egyesek úgy látják, hogy a Hegyi-Karabahban kirobbant háború egy újabb jele annak, hogy eljárt az idő afölött, hogy az amerikai katonaság sokkoló és lefejező („shock and awe”) légihadjáratokra hagyatkozzon, olyanokra mint amilyenek például mindkét iraki háború kezdeti szakaszát jellemzték.”
Mit hozhat a szomszédban? Ezt a fejleményt, az Európa keleti végein mind hangosabb kardcsörtetés közepette, minden bizonnyal az orosz hadvezetés is (amely hagyományosan épít a páncélosokra) erősen tanulmányozza most. Főként hogy a Szabad Európa Rádió tudósítása szerint a minap Lengyelország, a NATO-országok közül elsőként, török TB2-eseket vásárolt, csakúgy, mint korábban Ukrajna is.
