Hogy lesz-e az idén is podcast? Persze, hogy lesz. Sőt, még inkább lesz, mint eddig.

Az élet, meg minden tavaly nyáron indult, azóta élesedett tíz epizód. Tíz interjú, tíz beszélgetés, tíz ember. És került a fejembe tanulság, kiforrott egy kevéske tapasztalat, és érkezett sok-sok biztatás is a hallgatók részéről. (És nem csak részükről: a legutóbbi, Wahorn Andrással készült interjút több magyar podcast is említette, és egyben népszerűsítette műsorában podcastomat. Ezúton is köszönöm ezt a figyelmet a Meti Heteor podcastnak és a Színfolt podcastnak, de mindenekelőtt a Gombapresszó podcastnak, amely – sajnos ez csak utólag jutott tudomásomra, sorry – először felhívta a hazai podcastközösség figyelmet a beszélgetés létezésére.)

Szóval úgy tűnik, valóban van igény ezekre a hosszabb beszélgetésekre. Olyanokra, amelyek a megszokottnál talán kicsit molyolósabbak, gondolkodósabbak és szerteágazóbbak. Vagyis sokan lehetünk olyanok, akiknek az állandó információözönben, a közösségi média diktálta pergőtűzben szüksége van a lassabb tempójú dolgokra, az emberibb ritmusra.

Én is közéjük tartozom, ezért örömmel beszélgetek így.

Kikristályosodott: a podcast lesz a legfontosabb

Ez eddig tehát jó. De már ezalatt a pár hónap alatt is vannak tanulságok.

Az egyik az, hogy az egyre népesebb hallgatótábor tényleg a podcastepizódokra kíváncsi, nem pedig az oldalon lévő írásokra. Okulva ebből az idén mindenképpen ez lesz a fő csapásirány, és a blogra tervezett esszéket jó eséllyel háttérbe szorítja majd a podcast. Mert hogy a tapasztalat azt mutatja, a kettőt nehéz együtt jól művelni, mivel mindkettő időigényes műfaj. (Ráadásul azokat, akik először tévednek az oldalra, jó eséllyel össze is zavarja, hogy nem feltétlenül volt egyértelmű: itt a podcast a lényeg.)

Volt például ez A férfiak válsága esszésorozat, de a befejező (vagy két befejező) rész egyelőre még várat magára, mivel ezek megírása egyenként is több hetes munkát igényel, amely energiát most az év elején inkább az új interjúalanyok becserkészésre fogom fordítani. A sorozat befejezése tehát tolódni fog. (Amit csak azért sajnálok, mert pont a pont hiányzik még az i-re, amiből kiderülne, mire is fut ki ez az egész, és hogy egyáltalán nem vagyok ultrafeminista.) De az év során meglesz az is.

Háromhetente fix, új adás

Előbb azonban még több podcast lesz. Az elmúlt hónapok során az is kiforrott, mennyi is.

Nos, a határozott terv az, hogy háromhetente mindig legyen új beszélgetés – lehetőleg előre kiszámítható módon és napon.

Kérdezhetitek persze, miért pont háromhetente és miért nem gyakrabban.

Az a helyzet, egyelőre meg kell békélnem a gondolattal, hogy amíg én vagyok a show szerkesztője, műsorvezetője, vágója és technikusa is egyszemélyben, üzemszerűen nem megy több. Elég, ha azt említem, hogy ilyen „egész estés” interjúknál csak a felkészülés több napot vehet igénybe, főleg, ha nem csak korábbi interjúkat, életrajzi adatokat, hanem mondjuk a beszélgetőtárs új könyvét is illik elolvasnom, ami nem rendkívüli eset. A vágás és az egyéb utómunkálatok is időigényesek lehetnek (műsorjegyzetek, képek, poszt stb.), bár ebben fokozatosan javul a szintidőm.

Ehhez még hozzávehetjük, hogy mivel soha nem rádióztam korábban, és egyelőre nincs mellettem szerkesztői kontroll sem, előfordul, hogy később veszem észre, egy fontos kérdés kimaradt, érdemes még egyszer elzarándokolni az interjúalanyhoz – olykor egyetlen válaszért – , vagy egyéb okok miatt megéri még egy alkalmat kérni a kiegészítésre. Szóval nem mindig ez a helyzet, de azért előfordul, hogy a felvételt sem tudom le egyetlen alkalommal. (Köszönet az interjúalanyok türelméért.)

Ami a lényeg: egyelőre ennyi fér majd bele biztonsággal. Ennek szellemében írom: „az új évad” várhatóan január közepén indul egy újabb interjúval.

A novemberi hiátus oka: a Magyar Hang

Volt egy hosszabb szünet is tavaly két epizód között – ilyet nem szeretnék a jövőben, de megvolt ennek is az oka. Arról volt szó, hogy én építettem meg a Magyar Hang nevű független hetilap és hírportál új internetes oldalát. Tekintve, hogy egyedül tettem ezt, kicsit időigényes, több hétig tartó vállalkozás volt. De szerintem megérte. Egyrészt ők is örültek neki, másrészt fontosnak tartom, hogy ez az olvasói által finanszírozott közéleti lap sikeres legyen ebben a cudar magyar médavilágban. (Ehhez így talán én is hozzájárulhattam egy kicsit.)

Én ugyan nem vagyok a szerkesztőség tagja, viszont fáradozásaimért cserében a podcast linkje az ő oldalukon is szerepel (a cikkoldalakon is), és ez nagy segítség ahhoz, hogy a műsort minél többen megismerjék.

Köszönet érte!

Tervek a jövőre

A minap, szilveszterkor beszélgettem a podcast egyik korábbi vendégével, Dóka Bélával. Aki arra hívta fel a figyelmem, hogy minden alkotómunka addig tud igazán izgalmas lenni, amíg az ember nem öli ki magából a „hobbistát”: az embert, aki szerelemből hoz létre dolgokat. Ebben teljesen igazat adok neki, és remélem ez a hozzáállásom a jövőben is megmarad.

Ám nem árulok el titkot, ha leírom: szeretném, ha ez a podcast idővel ezzel együtt is professzionálisabb módon tudna működni. Mindaddig azonban, amíg a hallgatottsága nem épül fel, amíg nem szavaz bizalmat a podcastnak még több kíváncsi hallgató, nem szeretnék sem szponzorációval, sem pedig adománygyűjtéssel kísérletezni.

Amíg tehát saját magamnak (is) be nem bizonyítom, hogy minőség és rendszeresség tekintetében teljesíteni tudom azt, amit célul tűztem ki, biztos hogy nem lesz sem reklám, sem Patreon.

A távlati cél persze mégis az, hogy a podcast finanszírozása majd idővel biztosítsa, hogy ne kelljen pénz- vagy időhiány miatt lehúzni a rolót. Tehát vannak erre vonatkozó tervek is, de egyelőre még nem tartunk ott, hogy erről érdemes lenne beszélni.

Addig is, épül-szépül tovább a podcast és az oldal, de határozottaban jelen lesz a műsor a közösségi médiában is.

A hallgatóság bővítése persze elképzelhetetlen a már rendszeres hallgatók közreműködése nélkül. Azaz ha érdekesnek tartod ezeket az interjúkat, és van olyan ember a környezetedben, akiről azt sejted, őt is érdekelheti a műsor, kérlek oszd meg vele, hogy ilyet is lehet találni a neten, az iTunes-on, a Spotify-on vagy az androidos telefonon (a lista tetszés szerint bővíthető: podcastrajongóknak én még ajánlanám a Stitchert is, annak ellenére, hogy Magyarországon még kevesen használják).

De még mielőtt az ilyeténképpen közös „műsorszórásba” belevágnánk, hadd kívánjak így késve is mindannyiótoknak nagyon boldog új esztendőt!


Feliratkozási lehetőségek a podcastra:

Subscribe to

Az élet, meg minden

Or subscribe with your favorite app by using the address below