Hazai
Kormányzati jósda helyett
Bár egyelőre még nem érkeztek hírek arról, hogy Rogán Antal népbiztos aeroplánján elmenekült volna Budapestről, már most kijelenthető, hogy az elmúlt tizennégy évben ilyen rövid idő alatt senki nem okozott annyi kárt a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, mint Magyar Péter.
Ezzel együtt nehéz eldönteni, mi ez az egész. Bár „Tóninak” meg lett mondva, hogy „izzítsa magánrepülőjét”, még nem tudni, vajon NER-ből kicsekkolt dühös emberünk széfjében lapul-e olyasmi, ami miatt a miniszternek máris csomagolnia kellene.
Így én is azok közé tartozom, akik bár bizonyos reményekkel figyelik Magyar Péter küzdelmét, teljesen tanácstalanok, mit is gondoljanak róla.
Ezért elhatároztam, hogy a tisztánlátás végett jósnőhöz fordulok. Olvastam ugyanis, hogy Rákay Philip „asztrológus feleségével és gyönyörű gyermekeivel együtt nézte meg a Most vagy soha! című történelmi kalandfilmet.”
Némi keresgélés után rá is akadtam a feleség, a csillagjós Wieber Orsolya blogjára. És igencsak felvillanyozódtam, amikor elkezdtem olvasni az egyik februári bejegyzést: lehet hogy a bennfentesek jólértesültsége és a rejtett csillagállások egyszerre gyújtanak majd világosságot bennem?
Mert hogy a jövendőmondó „írása” (amely a drámát elindító Partizán-interjút követő napokban jelent meg) így kezdődik:
„Amikor a megtisztító böjti szél erői fellibbentik a terített »asztal« leplét, sose keverd össze a lelkiismereti beismerést, az öncélú »kitálalással«. Az egyik mozgatórugója a magasabb rendű, közösségi érdek miatti »meghátrálás«, a másiké az önző, személyes érdekből fakadó előretolakodás, az ego vezérelte (nemzet)árulás.”
Hát kérem. Hogy vannak e hazában, akik a nehéz, inflációs időkben is a bőség asztala mellett ülhetnek, ahol szél kele most, azt még érteni vélem. Hogy a kegyelmi botrányként emlegetett ügyben bizonyos „meghátrálás” történt, az is megvan, de sajnos az ezután következő bekezdésekbe erősen belezavarodtam.
Egyrészt nincs nevesítve a gaz áruló, így nem lehetünk teljesen biztosak abban, mi rendítette meg ennyire az asztrológus Rákay Philipnét. Másrészt kremlinológus legyen a talpán, aki az értelemnek akár szikráját is felleli ebben a szövegben. Mint ahogy – meg kellett állapítanom – értelem az évek óta szorgalmasan írt blog egyetlen bejegyzésében sem pislákol.
Hasonlóan hagymázas korpuszt egy időben Szilvásy György testvérének, Szilvásy Péternek próféciái képeztek. A „Kormányzati Tanácsadó Jósda” önjelölt üzemeltetőjétől lehetett ugyanis olvasni ilyen világmegfejtéseket, ami akkoriban sok kellemetlen percet szerzett a kancelláriaminiszternek (itt például arról lehet olvasni, hogy az ebben az időben a Fidesz szóvivőjeként tevékenykedő Szijjártó Péter is kérdőre vonta ezért a később a titkosszolgálatokat is felügyelő Szilvásy Györgyöt).
Mellékszál, de a blogot író asztrológus munkásságának tanulmányozása után már azt sem értem (egyáltalán, értek én itt valamit?), hogy a Fidesz-frakció miért fizetett anno Wieber Orsolya cégének milliókat tanácsadásért. (Lehet, belső használatra másfajta szövegek készültek?)
Böjti szél és fellebbenő asztalterítő… Nem lettem okosabb. De talán egyszer mindenre fény derül. Mert hogy nagy a baj. Legalábbis a Krisztinában ezt beszélik.
🎧Kapcsolódó podcastepizódok
Az elmúlt napokban történt némi összezörrenés Magyar Péter és a független sajtó között. Amikor is Dezső András újságíró – munkáját végezve – bizonyos információkat próbált ellenőrizni Magyar Péternél, minek következtében le lett propagandistázva. Magyar Péter által. Aztán határozott tiltakozások és okfejtések (pl. itt és itt) után Magyar Péter bocsánatot kért az újságírótól a szóhasználatért. (Aki közéleti pályára készül, annak szerintem érdemes szem előtt tartania, hogy a sajtó logikája és megfontolásai olykor egészen mások, mint a politikáé.) Én Dezső Andrást kitűnő újságírónak tartom. Ebben a műsorban is beszélgettem már vele, legutóbb egy tavalyi EXTRA adásban.
Még ezekről olvashatsz majd:
- Vádirat a telefonról. A Z generáció nyavalyái és a hiányzó grund.
- Háttértevékenykedéseim. Pár szó a vizuális megújulásról és az adófelajánlásról.
- Saudade és búskomor. Helyünk a boldogsági világjelentés listáján.
Modern living
Vádirat a telefonról
„Valami hirtelen és borzasztóan rossz irányt vett a tinédzserek számára a 2010-es évek elején” – kezdődik amolyan kafkai felütéssel a The Atlantic cikke, amiből tényleg az derül ki, hogy mára nem csak a Z generáció (az 1995 után születettek), hanem talán mi mindannyian szörnyű féreggé változva találtuk magunkat ágyunkban.
Jonathan Haidt szociálpszichológus nem egyszerűen esszét írt, hanem terjedelmes vádiratot, hosszan sorolva azokat az adatokat, amelyek azt bizonyítják, hogy a közösségimédia-használat és a Z-generáció drámaian romló mentális állapota, súlyos életvezetési zavarai között szoros összefüggés van. A helyzet pedig Haidt szerint olyannyira tarthatatlanná vált, hogy azonnali beavatkozást igényel (a cikk sajnos előfizetéssel hozzáférhető csak, de programadó írás, és egyben Haidt új könyvének „reklámja” is, amely könyvre talán érdemes lesz odafigyelni.)
Elgondolkodtató állítása, hogy az okostelefonok és a közösségi média világa egy korábbi problémát erősített fel: azt a több évtizedes tendenciát, hogy a szülők egyre inkább megfosztják a gyerekeket és a tinédzsereket a felügyelet nélküli játék és együttlét, a kockázatvállalás szabadságától. Haidt szavaival:
„A játék egyik létfontosságú aspektusa a fizikai kockázatvállalás. A gyerekeknek és a tinédzsereknek olyan környezetben kell kockázatot vállalniuk – és olykor kudarcot vallaniuk – ahol a kudarc nem túl költséges. Így fejlesztik képességeiket, győzik le félelmeiket és tanulják meg felbecsülni a kockázatot, tanulják meg az együttműködést azért, hogy később nagyobb feladatokra is merjenek vállalkozni. A sérülés jelenlévő veszélye futkározás közben, a felfedezés, a játékos harc, vagy éppen egy másik [gyerek]csoporttal szembeni valós konfliktus borzongató izgalmat kelt, és az ilyen játék tűnik a leghatékonyabbnak arra, hogy gyerekkori szorongásainkat legyőzzük, valamint társasági, érzelmi és fizikai kompetenciánkat felépítsük.”
Vagyis – itt most szimbolikus értelemben használva a szót – arról a grundról van szó, amely egyre több gyerek életéből ma már teljesen hiányzik.
A szociálpszichológus állítása az, hogy a gyerekek fokozatos, felügyelt, „benti” létre szoktatása már évtizedekkel korábban elkezdődött, és a 2010-es években ezt a túlkontrollált generációt szippantotta be a virtuális világ. Mindez először a szülők számára nagyon is biztonságosnak tűnt (legalább a szobájában van a gyerek), ám több ok miatt is pusztító hatásúnak bizonyult. (Most tekintsünk el attól, hogy Haidt nézőpontja jellemzően középosztálybeli, hiszen nem minden családban az a legfontosabb probléma, hogy vajon Pistike átér-e időben a nyelvóráról a zongoraórára.)
Lelki bajaik
Haidt cikkében hosszasan idézi az elgondolkodtató statisztikákat a szorongás megugró szintjéről, emelkedő öngyilkossági rátáról, növekvő depresszióról, tanulási zavarokról, a szövegértés lassú, de folyamatos romlásáról, valamint arról, hogy a közösségi médiában zajló státuszjátékoknak milyen romboló hatása van tinédzserkorban. És mivel ezek a problémák már nem csak az amerikai fiatalok esetében jelentkeznek határozottan, hanem a fejlett világban mindenhol (és jellemző az időbeli egybeesés is), a kutató számára egyértelmű, hogy mindez összefüggésben van az okostelefonok és a közösségimédia-használat elterjedésével.
A mentális problémákon túl ennek eredménye valamiféle általános visszahúzódás: mintha a világ túl félelmetessé vált volna az így felnövők számára ahhoz, hogy határait kísérletező kedvvel feszegetni lehessen.
Megoldási javaslatok
Végezetül Jonathan Haidt négy pontban szedte össze, hogy milyen változásokat kellene nagyon hamar életbe léptetni a probléma kezeléséhez:
- A gyerekeknek ne legyen okostelefonjuk középiskola előtt.
- Ne legyen közösségimédia-hozzáférésük 16 éves koruk előtt.
- A telefonokat tiltsák ki az iskolákból.
- Több függetlenség, szabad játék (és felelősségvállalás) a való világban.
🎧Kapcsolódó podcastepizódok
A 2010 óta kis mértékben, de folyamatosan romló összintelligencia-hányadosról a műsor legutóbbi epizódjában is szó esik. Ott Nyáry Krisztián a mélyolvasási képességünk elveszítésével hozza ezt összefüggésbe, ami az online „szövegfogyasztás” egyik hatása lehet.
Vezérlőterem
Háttértevékenykedéseim
A műsor vizuális megújulása
Pár napja műsoromat már új borítóképpel találod meg podcastlejátszódban. Tehát megújult a műsort azonosító logó és a színvilág is meg még sok minden más. Hogy miért lesz ettől minden jobb (és hogy mindez hogyan segít neked az eligazodásban), erről ebben a posztban írtam (sok-sok képpel, a redesignt bemutatandó).
Az 1%-os adófelajánlásról
A hírlevél email verziójának elején lévő promóciós blokkban már említettem, hogy a podcastot 1%-os adófelajánlással is segítheted (itt a részletes útmutató arról, hogyan tudod ezt megtenni.) De pár mondatot írok most arról is, mire fordítom majd ezt a pénzt.
Aki követte a műsor EXTRA tartalmait, az láthatja, hogy egyre több videós tartalom, videós EXTRA epizód is készül.
Tavaly új mikorfonelőerősítőt, kamerákat, videófelvevőt, stúdiólámpákat vásároltam az 1%-os támogatásból (illetve a Patreonon befolyó pénzek egy részéből). Az idén szeretném kis stúdiómat továbbfejleszteni (egyebek mellett a terjedelmes videofájlok és a podcastadások archiválását megkönnyítő, professzionális hálózati háttértárolók beszerzésével.)
Felajánlásoddal tehát ezt a fejlesztést, vagyis a podcast hosszútávú céljainak megvalósítását segíted.
Világtrend
Saudade és búskomor
Boldogok-e a magyarok? Egy nemzetközi kutatás évről-évre megpróbálja számokba foglalni a választ erre a kérdésre. Jobban mondva erre a kérdésre is. A World Happiness Report, a Gallup közvélemény-kutató, az Oxfordi Egyetem Jóllétkutatási Központja és az ENSZ együttműködése nyomán kiadott boldogságjelentés idei eredménye szerint:
A világ 134 vizsgált országa közül idén is, immár sorrendben hetedszer, Finnország áll az első helyen, Dánia és Izland előtt. Magyarország csupán az 56. a listán, az 55. Portugália és az 56. Paraguay között, ráadásul a tavalyi indexhez képest 5 helyezéssel hátrébb került, és még a közép- és kelet-európai régió legtöbb országa is megelőzi.
Ez ugye nem jó hír, nem leszünk tőle boldogabbak. De! Úgy kerültünk rosszabb helyre, hogy közben a boldogság szintje folyamatosan emelkedik széles e honban – csak úgy tűnik, elég mélyről indultunk. (Lehet, ezért nem érzékelem én sem magam körül a javulást.)
Viszont valami nem hagy nyugodni. A boldogság toplistán a portugálok után következünk. Ők csak egy kicsivel boldogabbak ezek szerint, mint mi. De összehasonlítható-e például a portugál saudade a magyar búskomorral? Vajh két nemzet ugyanúgy boldogtalan-é (vagy éppen boldog)?
Mert hogy (melankóliáról szólva) az egyik el tud révedni az óceán messzeségébe. A másik meg egykori önmagával határos.
🎧Kapcsolódó podcastepizódok
Hogy másmilyen-e boldognak vagy boldogtalannak lenni Portugáliában, az kiderül Az élet meg minden podcast egyik leghallgatottabb (korábbi) adásából.
