STÓSZ

STÓSZhírlevél

Mit olvasok, mit nézek vagy hallgatok épp? Az asztalomon álló stószból („stócból”) ajánlok neked cikkeket, könyveket, zenét, podcastot vagy filmeket.

Stósz hírlevél #024 – Árpád atyánk és a kipcsak deep state

Hogy mi az a Stósz?

Nálad is halomban áll az olvasnivaló? Ebben a hírlevélben az én stószomból ajánlok neked: kéthetente exkluzív hírlevelet küldök ki, amelyben azokat a dolgokat szedem össze, amelyekre éppen ráakadtam és rákattantam. Vagyis amit érdekesnek, izgalmasnak és fontosnak gondolok. Tehát cikkeket, könyveket, filmeket, podcastokat, zenéket vagy éppen hasznos cuccokat, eszközöket ajánlok. (És emellett emailértesítést küldök arról is, ha új podcastepizód jelent meg Az élet, meg mindenen.)

Iratkozz fel az itt látható űrlap kitöltésével, hogy megkapd a hírlevelet!

Hírlevél feliratkozás:

Internetes mémből terrorizmus

Az emberi lélek olykor irracionális működésének megértéséhez, de a jelenben zajló politikai folyamatok feltérképezéséhez is jó adalék lehet az a két cikk, amely a napokban került elém. (Az egyik magyar nyelvű, a másik angol.) Mindkét sztorit a következő címkékkel lehetne ellátni: eszképizmus, internetes mém, fiatal férfi, frusztráció, cinizmus, gamer, identitáspolitika.

Az én kicsi náci pónim

Az Index arról ír, hogy miképpen lett egy eredetileg kislányoknak szánt lovacskás baba üzletileg jövedelmező kultuszából frusztrált és dühös, felnőtt férfiak szubkultúrája. (Legfőképpen az afféle internetes fórumokon, mint a 4chan, amely olyan „mozgalmak” születési helye, mint az Alt-right vagy a QAnon néven futó, vallási szektákhoz hasonló követőtábort képző összeesküvés-elmélet).

A cikkből kiderül, hogy náci egyenruhás, karlendítős pónikat rajzolgatni először a fősodornak szánt fricska, aztán az irónia, a cinizmus jele. Majd a frusztráltságé. Aztán azé, hogy a pónirajongó tényleg és igazából benácult.

Hawaii-mintás ing és gépkarabély

Egy hasonló, a 4chanről kiszabadult, de onnan a valóságba és rohampuskákkal felvegyverkezve előugró internetes szubkultúráról tudósít a The Atlantic. Az amerikai magazin cikkének tárgya a Boogaloo „mozgalom”, amely az említett internetes fórum lőfegyverekkel foglalkozó csoportjában született meg (egy ilyen fórumcsoport közönsége az USA-ban sajátos keveréke az aktív szolgálatot teljesítő vagy ex-katonáknak, szenvedélyes lőfegyvertartóknak, valamint a fegyvereket többnyire csak a videójátékokból ismerő gamereknek).

„A Boogaloo-fiúk” a Black Lives Matter tüntetéseken kezdtek el a valóságban is feltűnni idén tavasszal. Ruhatáruk jellegzetes darabjai a hawaii-mintás ing és a gépkarabély. Nehéz megmondani, hogy kiket utálnak jobban, a baloldali tüntetőket vagy a (szerintük túlterjeszkedő) rendőrséget és szövetségieket, mindenesetre a tüntetéseket álcául használva a mozgalom egyik tagja egy rendőrt és egy szövetségi alkalmazásban álló biztonsági őrt agyonlőtt. (A cél egyben a zavarkeltés volt, és hogy polgárháborút robbantsanak ki az USA-ban.)

Epilógus

Hogy az „ifjúsági kultúrának” nevezett káoszban mesterséges identitásokat kialakítani jó üzlet (hiszen egy ilyen szubkultúrához eladható termékeket is lehet tervezni és kínálni), azt a kilencvenes években az MTV vagy a Benetton, illetve úgy en bloc a zene- és a filmipar nagy márkaépítői megmutatták. (Ajánlott olvasmány: Naomi Klein No Logo című könyve.)

Az, hogy ezeket a technikákat a politikai marketing is hatásosan képes alkalmazni, a következő évtized slágere volt.

Azt, hogy a közéleti tevékenység kimerülhet a mémgyártásban és a Facebookra való posztolásban, az elmúlt tíz év, valamint a mindent eluraló identitáspolitika bizonyította be.

Hogy ez visszafelé is működhet, vagyis hogy az internetes mémek leugrálhatnak a képernyőkről a való világba, és a videójáték az utcán folytatódhat (örökélet, végtelen lőszer nélkül), ezt látjuk most.

Kapcsolódó podcastepizód

Arról, hogy miként tanult a politika az üzleti marketingtől, ebben az epizódban is sok szó esik:

027 Puzsér Róbert – Goebbels kristálygömbje, Luxus Vivien táskái és a magyar polgárháború

Az egyre terjedő ál-Apponyi idézet

Az interneten terjedő furcsaságoknál maradva jegyzem meg, mostanság – Trianon apropóján – elég gyakran idézik Apponyi Albert párizsi „védőbeszédéből” a következő mondatokat:

„Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.”

A probléma ezzel az, hogy a gróf, aki az 1920-as párizsi békekonferencián a magyar delegációt vezette, a védőbeszédében nem mondott ilyet.

A teljes beszéd a Rubicon történelmi magazin cikkében már hosszú évek óta online olvasható (amiben ezek a sorok értelemszerűen nem szerepelnek). Ezért is érdekes, hogy az utóbbi időben a beszédírók Orbán Viktor miniszterelnök és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes egy-egy beszédébe is beleszőtték az álidézetet.

Nem ők persze az egyetlenek, az utóbbi egy-két évben nagyon sok helyen bukkant fel ez a sor. Ami nyilván kitűnően passzol ahhoz a (kormányzati) narratívához, miszerint a tévúton járó Nyugat-Európát éppen most fojtják meg a bevándorlók, míg az életerős Kelet-Európa magára talál. Azaz, mi, Trianonban megalázott magyarok, éppen ott állunk Franciaország temetésén.

Kapcsolódó podcastepizód

Erről az „ál-Apponyi” idézetről, illetve arról, hogy Apponyi-szakértők próbálnak a nyomára bukkanni annak, honnan van ez a szöveg (esetleg a gróf egy későbbi, választási beszédéből?) szó esik a podcast legutóbbi epizódjában is:

029 Ablonczy Balázs – Trianon, a kelet felé forduló Magyarország és a velünk élő turanizmus

Csúszások nagyhalál és a következő epizód

Különösen így a nyári időszakban (és koronavírus idején) elő-előfordul, hogy a STÓSZ csúszik pár napot. Most is ez történt, elnézést. (Sajnos senkit nem tudok okolni ezért a cégben, hiszen én vagyok a cég, a minden, meg a portás is.)

De a legfontosabb mégiscsak az, hogy ha pár napos késéssel is, de megkaptátok a hírlevelet.

Most viszont jó előre megírom, hogy tekintettel a nyárra, a következő STÓSZ augusztus 7-én várható. (A következő, 30. podcastepizód pedig szintén akkortájt.) Aztán várhatóan lesz egy – pozitív tartalmú – bejelentés is. A várhatóan sűrűbb megjelenésről. De erről majd várhatóan később.

Addig is, mindenkinek jó nyaralást, vagy sok enyhe napot a kánikulaveszélyes hetekben!

A 4500 éves Árpád-ház rejtélye

Valószínűleg még sok tudományos, nemtudományos és áltudományos fejtegetés témája lesz az, amit a napokban jelentett be Kásler Miklós emberminiszter. Miszerint, idézem az MTI tudósítását,

„az archeogenetikai vizsgálatok alapján az Árpád-házi királyok dinasztiája a mai Afganisztán északi részén, az ókori Baktria területén alakult ki 4500 évvel ezelőtt.”

Minimum problémás kijelentés, hiszen a European Journal of Human Geneticsben megjelent tudományos publikáció, amelyre a miniszter hivatkozik, ilyet nem állít.

A Magyarságkutató Intézet részvételével végzett vizsgálat – ahogy ez a cikk elején álló kivonatból is kiderül – annyit állapított meg, hogy egy bizonyos, a közlemény szerint az Árpád-házi uralkodókra jellemző, apáról fiúra öröklődő génszekvenica alapján arra lehet következtetni, hogy az uralkodócsaládnak (vagyis, ha úgy tetszik Árpádnak) éltek ősei a fent nevezett területen 4500 évvel ezelőtt. Hogy ezek az ősök mit csináltak (birkapásztorok voltak-é avagy fejedelmek), milyen népekhez tartoztak, azt természetesen nem tudjuk, főként ilyen időtávlatban. Mindezek alapján azt mondani, hogy maga a „dinasztia” 4500 éve alakult ki, kicsit necces.

Főleg necces, hogy Kásler Miklós a cikk egyik szerzője.

Ami azért is necces, mert a kutatás fő finanszírozója az általa vezetett minisztérium. (Ami viszont enyhén szólva is szokatlan felállás.)

Kapcsolódó podcastepizód

Egyébként az, hogy az uralkodó család úgymond „kívülről” érkezik egy nép vagy törzsszövetség élére nem szokatlan esemény a történelemben. Sőt, ennek lehetőségéről a honfoglaló magyarok esetében is beszélgettünk ebben az epizódban:

023 Sudár Balázs – A sztyeppén utazó know-how és honfoglaló eleink, akik nagyon tudtak valamit

Jacht, foci és a kipcsak deep state

Annak idején nagy port vert fel (de szokás szerint nem sok vizet zavart) az Átlátszó sztorija, miszerint a NER potentátjai és bizonyos állami tisztviselők ugyanazzal a luxusjachttal hajókáznak az Adrián. Sőt, arról is volt abban a cikkben szó, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök által használt luxus magánrepülőgép többször is pontosan oda repült a horvát tengerpartra, ahol éppen ez a luxusjacht tartózkodott. (Ami ugye határozottan azt a benyomást erősíti, miszerint Magyarországon valóban létrejött egy állam az államban, ez a sajátosan kipcsák deep state, amelynek vezetői leginkább egymás között zsírozzák le, mi mennyi, és merre hány méter).

No most itt a folytatás az Átlátszón. Kiderült, hogy a jachtot

„üzemeltető L&L Charter Ltd. valódi tulajdonosa Szíjj László tiszakécskei nagyvállalkozó, a negyedik leggazdagabb magyar.”

A cikk arról is ír, hogy az L&L Charter Ltd nevére regisztráltak egy másik jachtot, az Artemy-t is. Ez volt az a hajó, amelynek fedélzetén 2016-ban lefényképezték Mészáros Lőrincet és a feleségét az Adriai-tengeren.

Sport- és NER-finanszírozók

Aki esetleg nem tudná elhelyezni Szíjj Lászlót a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, annak segítség lehet a Válasz Online júniusi cikke, amelynek címe is beszédes: Itt a Mészáros-korszak öt évének mérlege – ma négy Simicskát tart el az ország. Idézem:

„Hogy mely magánvállalatokat érdemes górcső alá venni egy ilyen összeállításhoz, pontosan meghatározza a felcsúti Puskás Akadémia, az eszéki NK Osijek, a Mol Fehérvár FC, a Zalaegerszegi TE és a Tiszakécskei LC nevű futballcsapatok szponzori köre. Ezeket a klubokat elsősorban Mészáros Lőrinc, Szíjj László és Garancsi István — közpénzekkel ellátott — építőipari cégei tartják el […]”

„Exkluzív interjú”

Alig két nappal az Átlátszó cikkének publikálása után, „exkluzív” interjú jelent meg Mészáros Lőrinccel a Nemzeti Sportban. Az interjút Szöllősi György jegyzi, aki a kiszolgálómédia egyik legelszántabb és legserényebb kiszolgálóembere, és aki – mint ahogy az interjút idéző 444.hu megjegyzi –

„hosszú évekig volt a Puskás Akadémia egykori kommunikációs igazgatója, Felcsútra is költözött, és éppen akkor lett a Nemzeti Sport főszerkesztője, amikor a lap Mészáros Lőrinchez került. Ő volt az, aki pártatlan szemlélőként a közelmúltban úgy vélekekett, hogy a Puskás Akadémia futballsivatagban lett egy oázis.”

Persze az interjúban a jachtozásról vagy a Puskás Akadémia egzotikus finanszírozásáról nem hangzik el kérdés, és semmi másról sem, ami sajtószempontból értelmezhetővé tenné a szöveget. (Az „interjú” apropója a felcsúti foci NB I-es bronzérme volt.)

Kapcsolódó podcastepizód

Az Átlátszó főszerkesztőjével beszélgetve elég sok szó esett erről a jachtos sztoriról ebben a podcastepizódban:

024 Bodoky Tamás – Jachtok, oligarchák, repülők és az Átlátszó története

Tóth Szabolcs Töhötöm
Tóth Szabolcs Töhötöm
Voltam riporter a Boston Globe-nál, országos napilap főszerkesztő-helyettese, hírportál vezetője, az írott sajtó fortélyairól pedig megírtam az Első leütés – Gyakorlati újságírás nem csak kezdőknek című könyvet (amiből sok helyen tanítják az újságírást Magyarországon). Ám rádiózni, sosem rádióztam – az első felvételek után még a saját hangomtól is megijedtem. Szóval ez az egész podkaszt dolog nekem is új volt. Kalandtúra, ahová veletek együtt indultam el.

Hírlevelek idősorrendben

Itt is követhetsz

2,257lájkolóTetszik
505követőKövetés
97követőKövetés

Legfrissebb podcastepizódok

Mi az a podcast?

Podcastot hallgatni buszon, autóban, főzés közben, konditeremben? Rém egyszerű! Útikalauz kezdőknek.


Nálad is halomban áll az olvasnivaló? Ebben a hírlevélben kéthetente az én „stószomból” ajánlok neked:
Mit olvasok, mit nézek vagy hallgatok épp? Cikkek, könyvek, podcastok, hasznos eszközök – iratkozz fel itt, és máris kapod a Stószból  emailen a válogatott cuccokat.

Bővebben a hírlevélről.