Stósz hírlevél #041 – Zelenszkij és a MÁV

Adattár

Például a pénztárcája

Akár 2025 eddigi legjobb újságcímére is pályázhatna a G7 cikke, amelyből így rögtön megtudhatjuk, hogy Pár dolog kezd eltűnni a magyar vendéglátásból, például a vendég, a pénztárcája és a szakács. Az írásból aztán kiderül, hogy bár az utóbbi 1-2 évben vált feltűnővé, hogy a nagyobb városokban sorra zárnak be a meghatározónak számító vendéglátóhelyek, ez a folyamat valójában régebb óta tart:

2013 és 2024 között 25 százalékkal csökkent a számuk Budapesten, és tavaly először nyolcezer alá esett. Az éttermek száma szintén 25 százalékkal, 7095-ről 5339-re csökkent ebben a tizenegy évben […].

Azt persze sejtem, hogy sok olvasónak (én is közéjük tartozom) nem ez a legfontosabb problémája most, ám emlékszem arra, hogy vagy 20-25 évvel ezelőtt a magyar gasztro- (és borkultúra) feltámasztása, megújítása vagy megteremtése „polgári”, hovatovább össznemzeti ügynek, politikai programnak számított. Valami olyasminek, ami fokmérője lehet a közízlés fejlődésének és a középosztály gyarapodásának. Ez már úgymond történelem.

🎧Kapcsolódó podcastepizódok

Ennek a podcastnak második adása volt (2018-ban – hogy repül az idő) a Molnár B. Tamással készült epizód. A 2000-es évek elején ő és felesége, Bittera Dóra kulcsfigurái voltak (illetve továbbra is azok) az imént említett megújítási kísérletnek.

Még ezekről olvashatsz majd:

A Zelenszkij-interjú margójára. Államvédelem, hazudozás, Umberto Eco protofasizmusa és a vasút.
Új stúdió és egyszer csak Youtube. Háztáji hírek.
Határátlépések vihar előtt, vihar után. Egyszer már rádöbbentek arra, hogy katasztrófa, ha mindenhová útlevél kell.

Hazai

A Zelenszkij-interjú margójára

Vörös Szabolcs, a Válasz Online riportere hosszú, kitartó munkával jutott el oda, hogy interjút készíthessen a honvédő háborút vívó Ukrajna elnökével. A magyarországi pártsajtó – amely az egykori Szabad Népet megszégyenítő elánnal gyártja az Ukrajnáról szóló békaemberes kémsztorikat – ideges reakciója, az újságíró lehazaárulózása és persze a szuverenitásvédelminek mondott államvédelmi hatóság hazudozása is kiszámítható volt. De egyben tünetszerű is.

Mondhatnánk, nincs itt semmi látnivaló. A minden mögött konspirációt és „titkos” összefüggéseket sejtő gondolkodásmódot Umberto Eco 1995-ben közölt, Ur-fasizmus című esszéjében (azt gyanítom, hogy az írás magyarul ebben a kötetben olvasható) a fasizmus általános jellemzőinek egyikeként azonosította:

„[A faisizmusban a nacionalizmus mellett] a nemzet identitását csak az ellenségei adhatják meg. Így az ur-fasiszta pszichológia gyökerében ott van az összeesküvés rögeszméje – lehetőleg nemzetközi összeesküvésé. A követőknek ostromlott állapotban kell érezniük magukat. Az összeesküvés »megoldásának« legegyszerűbb módja pedig az idegengyűlöletre való apellálás.”

Eco nem említi írásában ennek fontos társadalmi mellékhatását: azt, ahogy ezzel a szellemi tunyaság és lustaság ragyogó ürügyet kap és össznemzeti felmentést nyer. Újságíróként sem kell többé talpalni, kérdezni és utánajárni: elég ha a megélhetési paranoia mesét sző a karosszékből (ennek eklatáns példája a Mandiner Vörös Szabolcsot leleplező „cikksorozata”). Nincs értelme erőfeszítést tenni, hiszen „tudjuk jól”, hogy a világban minden ármány, minden összeesküvés, és minden egyes ügy mögött egy távoli és átláthatatlan hatalom áll. Mi „kisemberek” ez ellen nyilván semmit sem tehetünk. Azon kívül, hogy hó végén a pénztárhoz fáradunk. (Ezért is sarkalatos állításuk, hogy független újságírás nincsen: létezésének elfogadása az önfelmentés eredetmítoszát rombolná le. )

MÁV vs. Ukrán Vasutak

Az ur-fasiszta (és kelet-európai szemmel tegyük hozzá: örök bolsevik) gondolkozás banánhéja, amin mindig elcsúszik vagy megbukik, az a valóság. A csodálatos, erős, és a magyar embereket megvédő államban például – hosszú kínszenvedés után – a szemünk előtt omlik össze békeidőben (!) a Magyar Államvasutak (gondoltam, belinkelek ide híreket a vonatokat követő buszokról, a balatoni vonal teljes csődjéről, de már nem férne el itt erről minden lényeges hír). Mindeközben az UZ (Ukrán Vasutak) egy világhatalommal vívott háború negyedik évében is működik, és – ahogy ez tavaly Vitézy Dávidnak is feltűnt – pontosabb a MÁV-nál (további adalék: a CNN 2024-es és a Telex 2023-as cikke, valamint).

🎧Kapcsolódó podcastepizódok

Nemrégiben több mint három órás EXTRA epizód jelent meg Cseresnyési László nyelvészprofesszorral, akivel Japán mellett sokat beszélgettünk az autoriter rendszerek, diktatúrák nyelvéről és működési logikájáról. Illetve ajánlom a témában még a Stefano Bottonival készült epizódot, amely nagyrészt az olasz fasizmus történetéről és pszichológiájáról szól, igaz csak egy nagyon rövid említés van benne arról, hogy Mussolini alatt valóban pontosabban közlekedtek-e Olaszországban a vonatok…

Vezérlőterem

Új stúdió és egyszer csak Youtube

Sam Altman tavalyi jóslata volt, hogy a mesterséges intelligencia hamarosan lehetővé teszi akár egymilliárd dollár értékű cégek építését úgy, hogy az alapító egyetlen alkalmazottat sem vesz fel. Én azt hiszem, még nem tartok itt, bár megjegyezném, hogy ez a podcast hat éve az egyszemélyes vállalat elvei szerint készül, bár bizonyos részfeladatokra van már segítségem. Tehát amikor az utóbbi hetekben kénytelenek voltatok nélkülözni az új nagyepizódokat (hamarosan jön a következő!), miközben a támogatók több EXTRA-epizódot is kaptak, ennek oka az volt, hogy mindeközben különféle fejlesztések és fejlődések történtek házam táján.

🎤 Új stúdió: a műsor stúdiója új, tágasabb helyre költözött. A technikát pedig úgy fejlesztettem tovább, hogy később a teljes műsor is megjelenhessen videós formátumban a Youtube-on.

🎁 Véglegesült EXTRÁ-k: A podcast támogatói immár több éve kapnak EXTRA-adásokat a Patreonon és podcastlejátszójukban. Mostantól logikusabb, átláthatóbb előfizetői csomagokkal.

🛣️ Útitterv: a támogatóknak (előfizetőknek) már pár hónapja már megírtam: az idei év fontos vállalása, hogy a műsornak kötöttebb megjelenési naptára legyen. Azaz kiszámíthatóbban publikálódjon. Ez igazából muszájvállalás. Muszájvállalás, mert erre most már több okból is szükség lesz. Másrészt muszájvállalás, mert van abban valami szabadságfok, ahogy Az élet meg minden eddig készült: egy epizód akkor van készen, amikor készen van 🥲 (ez persze végtelen idejű molyolásra is bátorít, amire sajnos hajlamos vagyok).

🗞️ Ismét Stósz: Igen, elég régóta ez a hírlevél sem volt. Most visszatért 😇

Blende

Határátlépések vihar előtt, vihar után

„A határok fokozatos és ma is erősen részleges lebontása […] az európai integráció talán legkézzelfoghatóbb jele volt sokaknak, ebben zsigerekben is érezhető a különbség a megelőző korszakhoz képest.” – írja a Heti Fortepan blog, amely pár napja a Fortepan képanyagából tett közzé válogatást az államszocializmus „határhelyzetéről”. Ebben a történelmi fotóesszében a Trianon utáni Magyarország képei is helyet kaptak, hiszen ahogy az írásból is kiderül, a szigorú útlevélellenőrzés az I. világháborút követően kezdődött meg a határokon egész Európában (ami persze a békeszerződéssel kettévágott magyar falvakat, régiókat különösen súlyosan érintette).

Borítókép: Fortepan / Prohászka Imre (1984)

📺 Podcast-videó: Mácsai Pál a gyomorgörcsről a határon

Az élet meg minden épülő Youtube-csatornáján látható egy hosszabb részlet a Mácsai Pállal készült epizódból, amelyben arról beszél, milyen tortúra volt még a szerencsésebbeknek is egy nyugati utazás – már majdnem egy évvel a tényleges indulás előtt – a szocialista Magyarországon. És a gyomorgörcsről, amit a határon még ma is érez emiatt egy egész generáció.

Idéző: Stefan Zweig

Stefan Zweig visszaemlékezéseit olvasgatom mostanság (A tegnap világa), amelyben az osztrák író egyszerre állít emléket Európa 1914 előtti aranykorának és a második világégés előtti önáltatásnak és vakságnak is. A fentiekre rezonálva (érdekes egybeesés: Mácsai Pál is szerepet kapott Zweig Sakknovella című művének filmes adaptációjában, a Mesterjátszmában) rövid részletet választottam a könyvből (Stefan Zweig előbb Angliába, majd Dél-Amerikába menekült a nácizmus elől, és az Anschluss után gyakorlatilag hontalanná vált: ekkor tapasztalhatta meg igazán, hogy mit jelent az érvényes útlevél nélküli létezés):

„Csakugyan, ha szemléltetni akarjuk, mennyit romlott a világ állapota az első világháború óta, a legékesebb példa az ember mozgási szabadságának korlátozása, a személyes szabadságjogok megnyirbálása. 1914 előtt a földgolyó mindenkié volt. Ki-ki oda ment, ahova akart, addig maradt, ameddig kedve tartotta. Nem voltak engedélyezések, kérelmezések, s mindig szívből mulatok a fiatalabb generáció csodálkozásán, ha elmesélem nekik, hogy az első világháború előtt én például még útlevél nélkül mentem Indiába és Amerikába, sőt azt se tudtam, milyen az útlevél. Az ember akkor csak beszállt és kiszállt, nem kérdezett semmit, őt se kérdezték, s nem kellett százféle papirost kitöltenie, mint ma. Nem voltak tartózkodási engedélyek, vízumkényszerek, zaklatások; a határok, melyeket ma a vám, a rendőrség, a határőrség a mindenki részéről mindenkivel szemben megnyilvánuló kölcsönös bizalmatlanság drótakadályaiként véd, akkoriban jelképes vonalak voltak, melyeket ugyanolyan gyanútlanul lépett át az ember, mint egy greenwichi időzónahatárt.”