STÓSZhírlevél

Mit olvasok, mit nézek vagy hallgatok épp? Az asztalomon álló stószból („stócból”) ajánlok neked cikkeket, könyveket, zenét, podcastot vagy filmeket.

Stósz Hírlevél #029 – Jóga, pozsonyi csata és karácsony

Hogy mi az a Stósz?

Nálad is halomban áll az olvasnivaló? Ebben a hírlevélben az én stószomból ajánlok neked: kéthetente exkluzív hírlevelet küldök ki, amelyben azokat a dolgokat szedem össze, amelyekre éppen ráakadtam és rákattantam. Vagyis amit érdekesnek, izgalmasnak és fontosnak gondolok. Tehát cikkeket, könyveket, filmeket, podcastokat, zenéket vagy éppen hasznos cuccokat, eszközöket ajánlok. (És emellett emailértesítést küldök arról is, ha új podcastepizód jelent meg Az élet, meg mindenen.)

Iratkozz fel az itt látható űrlap kitöltésével, hogy megkapd a hírlevelet!

Hírlevél feliratkozás:

Jóga vagy svédtorna?

Honnan került a jóga a nyugati világba? Indiából, vágta rá erre majdnem mindenki az elmúlt 100 évben. Svédországból – vágta rá a kérdésre a Telex cikke, amely elég nagy felzúdulást okozott magyar jógás körökben. Olyannyira, hogy az ügyben még a Magyar Jógaoktatók Szövetsége is sietett közzétenni állásfoglalását.

A Telex ugyanis arról írt: kevesen tudatosítják a mai nyugati jógagyakorlók közül, hogy a

„friss kutatások szerint […] a jóga alapjait nem Indiában, hanem Svédországban fektették le a 19. század végén. A gyakorlatok pedig izgalmas kulturális pingpong során jutottak el Indiába, hogy onnan pattanjanak vissza nyugatra, már színes, keleti köntösben.”

A dolog azonban ennél kicsit összetettebb, így a sommás megállapítás, bármennyire is jól hangzik, ebben a formában nem fedi a valóságot.

A Telex-cikk nem teljesen friss, már a novemberi hírlevélben el akartam sütni, de annyira érdekelt a téma, hogy elolvastam annak a könyvnek az idevágó fejezeteit, amelynek megállapításai alapján a dolgozat született. Mark Singleton művéről, a Yoga Body: The Origins of Modern Posture Practice-ről van szó. (Gyanítom, a Telex írása nem a könyv alapján, hanem a könyv kapcsán született cikkek átolvasása után készült. Tehát: a „friss kutatások” esetünkben a 2010-ben megjelent könyv anyagát jelentik).

Bár a Telex cikke egy Pehr Henrik Ling nevű svéd költő gyakorlatait említi a ma ismert jóga ősforrásaként, Singleton könyvéből kiderül, hogy nagyobb szerephez jut ebben a történetben a dán Niels Bukh „Primitív gimasztika” nevű (egyébként Ling metódusára épülő) rendszere, amely tulajdonképpen brit katonai közvetítéssel terjedt el az akkori gyarmati Indiában, hogy aztán a hindu (nacionalista) ébredés egészségmozgalmára is hatással legyen.

A 20. század elején ezek a testkultúra-mozgalmak ugyanis szorosan összefonódtak a politikával, hiszen, ahogy a Telex-cikk is fogalmaz, a nacionalizmus „kapcsolatot látott az erős nemzet és a polgárok acélos teste közt.” Nem véletlen tehát, hogy a Bukh-féle szisztéma igen népszerű lett a náci Németországban, maga Bukh pedig idővel a nácizmus lelkes támogatója lett.

Bár alapvetően igaz, hogy a XX. század derekáig kanonizált jógagyakorlatokra nagy hatással voltak a kor nyugati gimnasztikai rendszerei is, azért a helyzet nem annyira egyszerű, hogy a ma Európában és Amerikában ismert jóga a „svédtornából” jön, punktum.

Addig stimmel, hogy a ma legdivatosabb két nagy jógairányzat, az Astanga jóga és az Iyengar jóga „ősatyja” Krisnamacsarja volt. Az is kiderül a komoly kutatások alapján megírt könyvből, hogy Krisnamacsarja amolyan kísérleti ember volt, és valóban beépített ezt-azt a saját gyakorlatsoraiba (mindent, amiről úgy gondolta, „működik”). Tehette, mert a mysore-i maharadzsa által státuszba vett guru jógaórái inkább kiegészítették azt a nyugati stílusú testnevelés-oktatást, aminek az uralkodó a 30-as években fontos szerepet szánt a fiatalság nevelésében. A helyi gimnasztika- és egyéb tornaórák így csupán méterekkel arrébb zajlottak Krisnamacsarja foglalkozásaitól.

A lényeg, hogy az indiai mester sok mindent beemelt nyugati tornagyakorlatokból saját rendszerébe, csakúgy ahogy a 30-as években Indiában népszerű iskolai testnevelésanyagokból is, és ezt vegyítette a jógatradícióval (ezen az 1938-as filmfelvételen megcsodálhatjuk az akkor már ötven éves mestert).

Ez a mix olyannyira jól sikerült, hogy – amint Singleton könyve megállapítja – „a Bukh kézikönyvének első kiadásában szereplő gyakorlatok közül legalább 28 megdöbbentően hasonló (vagy teljesen azonos) a [Krisnamcsárja-tanítvány] Patthabi Jois astanga-sorozatában” lévőkkel.

Ám az astanga-jóga három sorozatából csak az elsőben 41 ászana van, azaz van ott bőséggel más is. Méghozzá „valódi”jóga az indiai hagyományból. Ezért is jegyzi meg Singleton, hogy Krisnamacsarja „tanítása egyszerre jelentette a kulturális adaptációt, a radikális innovációt és a tradcióhoz való hűséget.” (Kiemelés tőlem.)

Vagyis volt mit mihez adaptálni.

A Magyar Jógaoktatók Szövetségének a Telex-cikkre közzétett közleménye így fogalmaz: „az alap ászanák nem az általuk említett 20. század eleji svéd költőtől valók, hanem az ősi jógahagyományokból. A 15. és 17. század között keletkezett Hatha jóga pradipiká 15, a Gerandha szamhita 32 ászanát említ, a Hatha ratnavali pedig már precízen leír 84 alap ászanát.” (Itt jegyezném meg, hogy Singleton újabb, 2017-es könyve a jóga ősibb, indiai forrásaival foglalkozik, vagyis aligha állítható, hogy Singleton a jógát „svédtornának” tartja.)

Bár nem vagyok a kérdés szakértője, az astanga-jóga első sorozatát, meglehetősen ügyetlenül, magam is gyakorlom olykor-olykor. Így talán még azt hangsúlyoznám: egyedülálló és semmihez sem hasonlítható ebben a mozgásrendszerben a gyakorlatok alatt következetesen „végigvitt” jógalégzés-technika, amely eleve megkülönbözteti ezt a szisztémát az európai gimnasztikától.

Ezek után talán nem nehéz belátni, hogy itt nem arról van szó, hogy a „svédtorna” érkezett vissza Európába indiai közvetítéssel. Sokkal inkább arról, hogy egy zseniális tanító (Krisnamacsárja) miképpen illesztette be a nyugati tornagyakorlatokat az indiai hagyományba, majd hogy ez a szintézis hogyan gazdagította aztán az egész világot.

Talán nem áll messze az igazságtól, ha azt írom: minden valamirevaló tradíció és tanító így működik.

(A fotón: Krisnamacsarja bemutatót tart fiatal tanítványaival a maharadzsa udvarában.)

Következő epizód karácsony után

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy a hírlevélben is boldog karácsonyt kívánjak!

Köszönöm a hallgatók eddigi kitartását, érdeklődését, ragaszkodását. Békés ünnepeket!

És persze lesz epizód decemberben is, csak egy kicsit elcsúsztam vele: az utolsó simítások vannak hátra, de most úgy tűnik, ez már csak december 27. táján fog kimenni. (A járványhelyzet miatt távfelvétellel készült az új epizód, és egy kicsit elszaladt velem a ló, több mint négy órányi „alapanyagot” vettem fel a karosszékemből – ami a szerkesztésnél, vágásnál megbosszulta magát. Mármint időben.)

Viszont szerintem rendben lesz ez az anyag. (Annyit árulok el előzetesen, hogy – az ünnephez illően – lesz benne szó testről és lélekről is).

Mítoszépítés játékmotorral

Ha valaki kíváncsiságból rá-rá tévedt a Kásler Miklós emberminiszter védőszárnyai alatt létrejött Magyarságkutató Intézet (MKI) honlapjára, eddig is gyanakodhatott arra, hogy az Emmi alá tartozó, és állami pénzekkel bőségesen ellátott intézmény lufi. A honlapon az intézet munkájáról beszámoló hírek jó része semmilyen módon nem kapcsolódik őstörténetünk kutatásához, hacsak az I. és II. világháború hadtörténetének témakörében közzétett dolgozatok vagy a kommunista éra alatti magyar külkeresekről írt tanulmány nem minősül valamiképpen annak.

Csata a pozsonyi csata körül

Az MKI most napvilágot látott filmje már az intézet eredeti feladatának megfelelő témakörben született, ám egybehangzó vélekedések szerint tudományos szempontból értelmezhetetlen. A pozsonyi csata animációs filmen való bemutatásáról van szó, amely projektről a Válasz Online a történelmi tévedéseket és fantazmagóriákat listázó cikke megállapítja:

„Az MKI a Pozsonyi csata című filmmel lényegében kiírta magát a valamennyire is komolyan vehető kutatóhelyek sorából.”

A Telex cikke után pedig az olvasónak kezd egyértelművé válni, miképpen szolgál ez a film nem ismeretterjesztő, hanem ideológiai célokat, amely alkotásban a magyarság nem is a fosztogatást megelégelő bajor hadakkal találja szembe magát, hanem a magyarság „kiirtására” felesküdő „Nyugat” ellen vonul harcba. (Tudatos félrefordítás, történelemhamisítás, kitaláció – a film gazdag eszköztárat vet be a mítoszépítéshez.)

Árpád népe Brüsszel ellen

A gyanakvás, hogy ez az egész tulajdonképpen nem tudományos munka, hanem propaganda, identitáspolitika és aláfestés a Brüsszel ellen vonuló Orbán Viktor miniszterelnök ténykedéséhez, bizonyossággá válik, ha elolvassuk azt az interjút, amit Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója a „film” kapcsán a Magyar Nemzetnek adott. Ebben kifejti::

„itt vagyunk. Büszkén és erősen.[…] Ellenállva a ránk törő idegen kultúráknak és külső hatalmi központoknak. Lerázva eddig minden igát – a török hódoltságot, a Habsburg-uralmat, a szovjet megszállást csakúgy, mint a szuverenitásunkat kikezdeni próbáló brüsszeli próbálkozásokat.”

Ami egyébként a pozsonyi csata körül folyik manapság úgymond „nemzeti” berkekben, az még a radikális jobboldal egyik hangos megmondóemberének, Szentesi-Zöldi Lászlónak is sok(k) volt. Ő egy Facebook-bejegyzésében utasította rendre a konteógyártókat, nem sokkal azelőtt, hogy az MKI filmje megjelent.

Jelzésértékű, hogy – talán a „nemzeti” táborban elszabadult indulatok miatt, talán központi sugallatra – ezt a posztját a bátor publicista hamar eltávolította Facebook-oldaláról. Jelzésértékű, mert annak a forradalomnak a gyermekei támadják most, amely forradalom lángját dezinformálással, álhírekkel és egyéb módon való hergeléssel ő maga is kitartóan élesztgeti. Hogy aztán kirohanást intézzen azellen, amit hosszú évek alatt így ő maga állított elő.

Nem kellett volna inkább járványügyre költeni?

Hogy ez a film összesen mennyibe került/kerül nekünk, nem tudjuk. Az biztos, hogy idén júliusban kiderült:

„A Magyarságkutató Intézet idei költségvetési keretét 216,2 millió forinttal emelte meg a kormány, de emellé még kaptak 490 milliót az általuk használt helyiségek felújítására. De azt is bebiztosították, hogy a 2021-es költségvetésből a Magyarságkutató 1,2 milliárd forintot kapjon.”

Tudom, hogy szocialista szokás mindent lélegeztetőgépre átváltani, mégis mocorog bennem a kérdés: vajon elérkezik majd az a pillanat, amikor az egészségügyért felelős miniszter, azaz Kásler Miklós gondolkodóba esik, vajh nem hiányzik-e ez a pénz mondjuk a magyar járványügy (vagy a munkájukat elvesztők támogatásának) költségvetéséből?

Látva a nemzetközi összehasonlításban is lesújtó magyar halálozási statisztikákat, a kérdés helyénvalónak tetszik. A számok hátteréről érdemes elolvasni Élő Anita cikkét a Válasz Online-on.

Tóth Gabi és az Unreal Engine

A film technikai megvalósítását nem vesézném ki (ahogy főcímdalát sem, Fankadeli és Tóth Gabi tolmácsolásában – nyilván, volt erre is pénz, haladjunk). Talán egyszer majd születik arról alapos szakcikk, hogy a borzalmas végeredményt a felhasznált technikai eszköz helytelen megválasztása (a számítógépes játékok grafikai motorjaként is ismert Unreal Engine volt az animáció lelke), vagy egy egészestés filmhez kevésnek bizonyuló, esetleg hiányzó szaktudás eredményezte.

Kapcsolódó podcastepizódok

A magyar őstörténet valóban izgalmas kérdéseiről, és arról, miképpen kapnak a valódi kutatások lényegesen kevesebb állami támogatást, mint az MKI, érdemes meghallgatni ezt az epizódot:

Arról, hogy miképpen lett nemzeti mítoszgyártás őstörténetünkből, és hogyan él tovább a magyar turanizmus:

Szombathy Pál Index-története

Volt egy szerkesztőség, az Index, amely úgymond testületileg felállt, és munkatársai beleugrottak a semmibe, amikor számukra kiderült, hogy munkájukat nem tudják tovább végezni. Mármint úgy, ahogy eddig végezték. (Vö. „politikai befolyásolási kísérlet”.)

Volt pár arc, aki aztán nevét adta ahhoz, hogy a távozók még ki sem hűlt helyén új szerkesztőséget építsenek.

Azóta ők is elhagyták a fedélzetet, jóllehet, ők már nem önszántukból.

Most egy ilyen arc – az Index nyáron kinevezett, majd pár hete helyettesével együtt felállított főszerkesztője, Szombathy Pál – adja elő a történteket, saját verziójában a 24.hu interjújában.

Az mindig izgalmas, amikor az, aki korábban elkövetőnek látszott, azzal áll elő, hogy valójában ő az áldozat. És mondjuk nem azok, akik az Indexnél nyáron felálltak. Mindenesetre az akkor távozó indexesek (későbbi telexesek) most közleményben tiltakoztak Szombathy Pál egy szerintük különösen sértő kijelentése ellen, amely azt sugallta, hogy a távozó indexeseknek volt B-terve. Ez, mint a közlemény fogalmaz, „színtiszta hazugság”.

Kapcsolódó podcastepizód

Az Index-ügyről, az Index történetéről szól ez a podcastepizód Az élet, meg minden podcaston:

Tóth Szabolcs Töhötöm
Tóth Szabolcs Töhötöm
Voltam riporter a Boston Globe-nál, országos napilap főszerkesztő-helyettese, hírportál vezetője, az írott sajtó fortélyairól pedig megírtam az Első leütés – Gyakorlati újságírás nem csak kezdőknek című könyvet (amiből sok helyen tanítják az újságírást Magyarországon). Ám rádiózni, sosem rádióztam – az első felvételek után még a saját hangomtól is megijedtem. Szóval ez az egész podkaszt dolog nekem is új volt. Kalandtúra, ahová veletek együtt indultam el.

Hírlevelek idősorrendben

Itt is követhetsz

3,439lájkolóTetszik
815követőKövetés
167követőKövetés

Legfrissebb podcastepizódok

Mi az a podcast?

Podcastot hallgatni buszon, autóban, főzés közben, konditeremben? Rém egyszerű! Útikalauz kezdőknek.


Nálad is halomban áll az olvasnivaló? Ebben a hírlevélben kéthetente az én „stószomból” ajánlok neked:
Mit olvasok, mit nézek vagy hallgatok épp? Cikkek, könyvek, podcastok, hasznos eszközök – iratkozz fel itt, és máris kapod a Stószból  emailen a válogatott cuccokat.

Bővebben a hírlevélről.