Jóga vagy svédtorna?

Ez a hírlevélnek csupán egyetlen rovata. A teljes hírlevelet, amiben ez a bejegyzés megjelent, elolvashatod itt:

Honnan került a jóga a nyugati világba? Indiából, vágta rá erre majdnem mindenki az elmúlt 100 évben. Svédországból – vágta rá a kérdésre a Telex cikke, amely elég nagy felzúdulást okozott magyar jógás körökben. Olyannyira, hogy az ügyben még a Magyar Jógaoktatók Szövetsége is sietett közzétenni állásfoglalását.

A Telex ugyanis arról írt: kevesen tudatosítják a mai nyugati jógagyakorlók közül, hogy a

„friss kutatások szerint […] a jóga alapjait nem Indiában, hanem Svédországban fektették le a 19. század végén. A gyakorlatok pedig izgalmas kulturális pingpong során jutottak el Indiába, hogy onnan pattanjanak vissza nyugatra, már színes, keleti köntösben.”

A dolog azonban ennél kicsit összetettebb, így a sommás megállapítás, bármennyire is jól hangzik, ebben a formában nem fedi a valóságot.

A Telex-cikk nem teljesen friss, már a novemberi hírlevélben el akartam sütni, de annyira érdekelt a téma, hogy elolvastam annak a könyvnek az idevágó fejezeteit, amelynek megállapításai alapján a dolgozat született. Mark Singleton művéről, a Yoga Body: The Origins of Modern Posture Practice-ről van szó. (Gyanítom, a Telex írása nem a könyv alapján, hanem a könyv kapcsán született cikkek átolvasása után készült. Tehát: a „friss kutatások” esetünkben a 2010-ben megjelent könyv anyagát jelentik).

Bár a Telex cikke egy Pehr Henrik Ling nevű svéd költő gyakorlatait említi a ma ismert jóga ősforrásaként, Singleton könyvéből kiderül, hogy nagyobb szerephez jut ebben a történetben a dán Niels Bukh „Primitív gimasztika” nevű (egyébként Ling metódusára épülő) rendszere, amely tulajdonképpen brit katonai közvetítéssel terjedt el az akkori gyarmati Indiában, hogy aztán a hindu (nacionalista) ébredés egészségmozgalmára is hatással legyen.

A 20. század elején ezek a testkultúra-mozgalmak ugyanis szorosan összefonódtak a politikával, hiszen, ahogy a Telex-cikk is fogalmaz, a nacionalizmus „kapcsolatot látott az erős nemzet és a polgárok acélos teste közt.” Nem véletlen tehát, hogy a Bukh-féle szisztéma igen népszerű lett a náci Németországban, maga Bukh pedig idővel a nácizmus lelkes támogatója lett.

Bár alapvetően igaz, hogy a XX. század derekáig kanonizált jógagyakorlatokra nagy hatással voltak a kor nyugati gimnasztikai rendszerei is, azért a helyzet nem annyira egyszerű, hogy a ma Európában és Amerikában ismert jóga a „svédtornából” jön, punktum.

Addig stimmel, hogy a ma legdivatosabb két nagy jógairányzat, az Astanga jóga és az Iyengar jóga „ősatyja” Krisnamacsarja volt. Az is kiderül a komoly kutatások alapján megírt könyvből, hogy Krisnamacsarja amolyan kísérleti ember volt, és valóban beépített ezt-azt a saját gyakorlatsoraiba (mindent, amiről úgy gondolta, „működik”). Tehette, mert a mysore-i maharadzsa által státuszba vett guru jógaórái inkább kiegészítették azt a nyugati stílusú testnevelés-oktatást, aminek az uralkodó a 30-as években fontos szerepet szánt a fiatalság nevelésében. A helyi gimnasztika- és egyéb tornaórák így csupán méterekkel arrébb zajlottak Krisnamacsarja foglalkozásaitól.

A lényeg, hogy az indiai mester sok mindent beemelt nyugati tornagyakorlatokból saját rendszerébe, csakúgy ahogy a 30-as években Indiában népszerű iskolai testnevelésanyagokból is, és ezt vegyítette a jógatradícióval (ezen az 1938-as filmfelvételen megcsodálhatjuk az akkor már ötven éves mestert).

Ez a mix olyannyira jól sikerült, hogy – amint Singleton könyve megállapítja – „a Bukh kézikönyvének első kiadásában szereplő gyakorlatok közül legalább 28 megdöbbentően hasonló (vagy teljesen azonos) a [Krisnamcsárja-tanítvány] Patthabi Jois astanga-sorozatában” lévőkkel.

Ám az astanga-jóga három sorozatából csak az elsőben 41 ászana van, azaz van ott bőséggel más is. Méghozzá „valódi”jóga az indiai hagyományból. Ezért is jegyzi meg Singleton, hogy Krisnamacsarja „tanítása egyszerre jelentette a kulturális adaptációt, a radikális innovációt és a tradcióhoz való hűséget.” (Kiemelés tőlem.)

Vagyis volt mit mihez adaptálni.

A Magyar Jógaoktatók Szövetségének a Telex-cikkre közzétett közleménye így fogalmaz: „az alap ászanák nem az általuk említett 20. század eleji svéd költőtől valók, hanem az ősi jógahagyományokból. A 15. és 17. század között keletkezett Hatha jóga pradipiká 15, a Gerandha szamhita 32 ászanát említ, a Hatha ratnavali pedig már precízen leír 84 alap ászanát.” (Itt jegyezném meg, hogy Singleton újabb, 2017-es könyve a jóga ősibb, indiai forrásaival foglalkozik, vagyis aligha állítható, hogy Singleton a jógát „svédtornának” tartja.)

Bár nem vagyok a kérdés szakértője, az astanga-jóga első sorozatát, meglehetősen ügyetlenül, magam is gyakorlom olykor-olykor. Így talán még azt hangsúlyoznám: egyedülálló és semmihez sem hasonlítható ebben a mozgásrendszerben a gyakorlatok alatt következetesen „végigvitt” jógalégzés-technika, amely eleve megkülönbözteti ezt a szisztémát az európai gimnasztikától.

Ezek után talán nem nehéz belátni, hogy itt nem arról van szó, hogy a „svédtorna” érkezett vissza Európába indiai közvetítéssel. Sokkal inkább arról, hogy egy zseniális tanító (Krisnamacsárja) miképpen illesztette be a nyugati tornagyakorlatokat az indiai hagyományba, majd hogy ez a szintézis hogyan gazdagította aztán az egész világot.

Talán nem áll messze az igazságtól, ha azt írom: minden valamirevaló tradíció és tanító így működik.

(A fotón: Krisnamacsarja bemutatót tart fiatal tanítványaival a maharadzsa udvarában.)

Ez a hírlevélnek csupán egyetlen rovata. A teljes hírlevelet, amiben ez a bejegyzés megjelent, elolvashatod itt:

A rovat további cikkei elérhetők itt:

Iratkozz fel a hírlevélre!

Szeretnéd, ha kéthetente ilyen ajánlók érkeznének a postafiókodba? Ez a teljes hírlevélnek csak egy része. Hogy mi az a STÓSZ? Kattints a gombra a részletekért! (Vagy iratkozz fel egyből a lap alján.)

Tóth Szabolcs Töhötöm
Tóth Szabolcs Töhötöm
Voltam riporter a Boston Globe-nál, országos napilap főszerkesztő-helyettese, hírportál vezetője, az írott sajtó fortélyairól pedig megírtam az Első leütés – Gyakorlati újságírás nem csak kezdőknek című könyvet (amiből sok helyen tanítják az újságírást Magyarországon). Ám rádiózni sosem rádióztam – az első felvételek után még a saját hangomtól is megijedtem. Szóval ez az egész podkaszt dolog nekem is új volt. Kalandtúra, ahová veletek együtt indultam el.

Hírlevelek idősorrendben

Itt is követhetsz

10,569követőTetszik
1,826követőKövetés
274követőKövetés

Legfrissebb podcastepizódok

Mi az a podcast?

Podcastot hallgatni buszon, autóban, főzés közben, konditeremben? Rém egyszerű! Útikalauz kezdőknek.

Hogy mi az a Stósz?

Nálad is halomban áll az olvasnivaló? Ebben a hírlevélben az én stószomból ajánlok neked: kéthetente exkluzív hírlevelet küldök ki, amelyben azokat a dolgokat szedem össze, amelyekre éppen ráakadtam és rákattantam. Vagyis amit érdekesnek, izgalmasnak és fontosnak gondolok. Tehát cikkeket, könyveket, filmeket, podcastokat, zenéket vagy éppen hasznos cuccokat, eszközöket ajánlok. (És emellett emailértesítést küldök arról is, ha új podcastepizód jelent meg Az élet, meg mindenen.)

Iratkozz fel az itt látható űrlap kitöltésével, hogy megkapd a hírlevelet!

Hírlevél feliratkozás:

[mc4wp_form id="505"]

Nálad is halomban áll az olvasnivaló? Ebben a hírlevélben kéthetente az én „stószomból” ajánlok neked:
Mit olvasok, mit nézek vagy hallgatok épp? Cikkek, könyvek, podcastok, hasznos eszközök – iratkozz fel itt, és máris kapod a Stószból  emailen a válogatott cuccokat.

Bővebben a hírlevélről.