STÓSZ

STÓSZhírlevél

Mit olvasok, mit nézek vagy hallgatok épp? Az asztalomon álló stószból („stócból”) ajánlok neked cikkeket, könyveket, zenét, podcastot vagy filmeket.

Stósz hírlevél #023 – Index, állatorvosi turul és nem mindig szép versek

Hogy mi az a Stósz?

Nálad is halomban áll az olvasnivaló? Ebben a hírlevélben az én stószomból ajánlok neked: kéthetente exkluzív hírlevelet küldök ki, amelyben azokat a dolgokat szedem össze, amelyekre éppen ráakadtam és rákattantam. Vagyis amit érdekesnek, izgalmasnak és fontosnak gondolok. Tehát cikkeket, könyveket, filmeket, podcastokat, zenéket vagy éppen hasznos cuccokat, eszközöket ajánlok. (És emellett emailértesítést küldök arról is, ha új podcastepizód jelent meg Az élet, meg mindenen.)

Iratkozz fel az itt látható űrlap kitöltésével, hogy megkapd a hírlevelet!

Hírlevél feliratkozás:

HAZAI

Az Index jelenleg

Az utóbbi napok politikai, médiaügyi, médiapolitikai kérdése, lesz-e holnap is Index.

A dráma lecsengőben, úgy tűnik, lesz. Ám egy távozó igazgatóval és az igazgatóságból kitett főszerkesztővel később vannak itt égetőbb kérdések.

Miért fontos annyira a kormánynak az Index?

Mi ez a fixáció a Fidesz részéről az Indexszel kapcsolatban (ahol emberei egyébként már birtokon belül vannak)?

Erre a Válasz Online (az ügyhöz hátteret is nyújtó) cikke adja meg a választ.

Ugyanis olyan tényfeltárással vagy a szavazókat lázba hozó, mozgósító véleménycikkel, amely a kormánynak nagyon fáj, ritkán jelentkezik a hírportál, ám naponta tömegeket érnek el az ún. cikkátvételei. Vagyis amikor az Index szemlézgeti a máshol megjelent, adott esetben fájó tényfeltárásokat, mozgósító erejű véleménycikkeket.

Magyarul: az Index egyféle közszolgálatimédia-szerepet visz egy olyan országban, ahol a közszolgálatinak nevezett média ilyen feladatot már évek óta nem lát el (nem is akar).

„Ma ugyanis az Index a mikrofon. Van saját hangja is, persze, de legalább ilyen fontos, hogy kihangosítja másokét. Az Index a mai népújság, ahol mindent megtalálhat a hírre vágyó magyar, viszonylag gyorsan, viszonylag elfogadható minőségben. Rajtuk keresztül a Válasz Online által készített tényfeltáró tartalmak is sokkal több olvasóhoz jutnak el például, mint nélkülük jutnának – pedig semmilyen megállapodásunk, együttműködésünk nincs az Index-szel.”

+

A Facebook az új mikrofon?

Mindeközben a kormányzat és kapcsolt médiái nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a fiatalabb olvasók felé – az Index nélkül is – kihangosíthassák üzenetüket. Úgy tűnik, nem én vagyok az egyetlen, aki azt tapasztalta, hogy a különféle állami hatóságok és a pártmédia fizetett hirdetései valósággal elárasztották a Facebook hírfolyamát.

Ki lesz a következő?

Ám az Index vetélytársai sem örülhetnek a konkurencia megingásának. A reklámbevételek kiesése, a koronavírus-válság és újabb csapásként a KATA szigorítása (nagyon sok újságíró dolgozik ebben az adózási formában) az egész szektort megrogyasztotta, vagy meg fogja rogyasztani. (Miközben a Fidesz-média úszik az adófizetői pénzben). Nos, így nem meglepő, hogy a Média1 cikke arról számol be: az Index legfőbb versenytársánál, a 24.hu-nál szintén elég feszült a hangulat.

Kapcsolódó podcastepizódok

A magyar közéleti sajtó szorongatott helyzetéről sok szó esett Az élet, meg minden podcaston is, ezekben az epizódokban:

KÖNYVESPOLC

Szép versek 1944 és Orpheus az alvilágban

Abszurd antológia – áll a könyv borítóján is az alcím. És hát mi más lehetne a Szép versek 1944, amely szűkebb értelemben arra vállalkozik, hogy – miként erről a szerző, Zoltán Gábor fogalmaz az „esszéregény” Népszavában megjelent részletében – „az ezerkilencszáznegyvennégyes év magyar költészetével” foglalkozzon:

„Arra gondoltam, nem ártana alaposan utánanézni, mit hoztak létre a magyar költők abban a háromszázhatvanöt napban. Hogy mi jelent meg az akkori lapokban, és mi maradt kéziratban. Milyen verssoroknak örvendett az olvasóközönség, és milyenekről nem szerzett tudomást.”

Ahogy Az élet, meg minden podcaston az íróval készített beszélgetésben – amit akkor rögzítettem, amikor a könyv még készült – Zoltán Gábor fogalmazott: mi lenne, ha úgy tennénk, mintha létezne közös magyar irodalom?

Ha pedig létezik, úgy szerepelhet például Radnóti Miklós is egy versantológiában a „zsidólakásban” berendezkedő, és az 1944-es évben igencsak termékeny, nyilassá lett költővel, Erdélyi Józseffel.

A Szép versek 1944 persze igazából csak a címét kölcsönzi a későbbi korok Szép versek antológiáitól. Hiszen valójában egyszerre esszégyűjtemény és verstár, amely arra vállalkozik, hogy a magyar történelem egyik legsötétebb évének költői életútjait, szellemi áramlatait, ezeknek az áramlatoknak múltba vesző forrásvidékét, majd a háború utáni kifutását (ha volt ilyen), egy apokaliptikus kor lelki rezdüléseit vagy földrengéseit feltérképezze. Szellemi kaland, ahol az irodalom idézi meg, idézi fel nem csak a háborús Budapestet, hanem azt is, mi minden kavarog itt a mai napig körülöttünk az előbb csak fejben zajló, majd nagyon is valóságossá váló háborúból.

Mindez olykor tanulságos, olykor dühítő, olykor felemelő, olykor szíven ütő. Szíven ütő olykor a vers mellett ismertetett történet. Sokszor már egyetlen sor. Mint például ami Szerb Antal 1944-ben a munkaszolgálatból feleségének írt levelében áll:

Ӄdes Baba,
itt küldök egy „Heredia” szonettet. Nem jó, de viszont én írtam, és az első vers, amelyet fennállásunk óta hozzád intéztem.”

A nem sokkal később meggyilkolt Szerb Antal versének címe egyébként: Orpheus az Alvilágban.

Kapcsolódó podcastepizód:

#025 Zoltán Gábor – A vadászfalka elszabadulása, nyilas orgia Budán és a nálunk lapuló benzines palack

HOLNEMVOLT

Állatorvosi turul

Óriási képzavarral élve mondhatnám, állatorvosi ló (legyen állatorvosi turul) az, ami Budapesten, a XII. kerületben zajlik a „Turul-szoborként” elhíresült emlékmű körül. (Mert hogy példa ez arra a szomorújátékra, ami a XX. századi történelmünk körül vagy apropóján van műsoron ma a magyar politikában).

Adott tehát egy emlékmű, ami állítólag a II. világháború kerületi áldozataira emlékezik. Teszi ezt egy olyan totemállattal, amit az adott időszakban kisajátítottak a nyilasok. Akik a legtöbb esetben ugye nem áldozatok voltak ekkoriban, hanem elkövetők. Még durvább: több egykori nyilas is szerepel vagy szerepelt az áldozatokat felsoroló nevek között. Egyebek mellett a kerületi polgármester, Pokorni Zoltán nagyapja.

A 444 cikkéből – amely hivatkozik Az élet, meg minden podcast Zoltán Gábor íróval készült, „megrendítő” interjújára – kibomlik ez az abszurd dráma, ahogy az is megtudható, hogy a 2005-ben állított emlékmű utólagos vizsgálatára felkért szakértői bizottság arra az eredményre jutott, hogy

„17, az emlékművön szereplő személy esetében dokumentumok bizonyítják a nyilas párttagságot, négy esetben pedig a tömeggyilkosságokban való aktív részvételt is. Az emlékművön szereplő áldozatok listája viszont nagyon hiányos, közel 400 áldozat neve hiányzik róla, és a források hiánya miatt számos név még nem ismert.”

  • Sajátos kelet-európai abszurdként végül a kerületben olyan előterjesztés született, miszerint nem bontanak, de átneveznek: a turul első világháborús emlékműként funkcionálna tovább, a II. világháború áldozatainak építenének egy újat, immár nyilasok nélkül. A Válasz Online cikke ezt gyakorlatilag jó kompromisszumként tárja elénk – az előbb linkelt 444-cikkből is kiderül, nem én vagyok az egyetlen, aki ezt nem így gondolja.
  • Ahogy az Azonnali cikkéből kiderül, az önkormányzat végül elfogadta ezt a kompromisszumos javaslatot.
  • És hogy végül miért nem kockáztatta meg az önkormányzat az egyébként egykor engedély nélkül épített emlékmű bontását? Gyaníthatóan amiatt, hogy időközben sajátos (szélső)jobboldali zarándokhellyé vált, a kerület vezetése pedig nem meri megkockáztatni a konfrontációt saját szavazóbázisával. Hogy milyen helyet tölt be a mai magyar radikális jobboldal eszmevilágában ez a „kegyhely”, arra jó példa György Attila cikke a Magyar Nemzetben, amelyben a szerző jószékelyember módjára nyílt fizikai fenyegetést is kilátásba helyez (úgy tűnik, ez a kisiskolás-macsós-bicskázós fíling valami bevett „erdélyi” védjeggyé vált – ld. még Demeter Szilárd, a székely utcai verekedő): „Tudtommal ma még ez az ország Magyarország, a turul jelkép, és aki hozzányúl, minimum letöröm a kezét.”

MODERN LIVING

Benőtte a gaz

Időutazás a putnoki szellemvasúton

Az Index riportja három legyet üt egy csapásra:

  • népszerűsíti a túrakerékpározást, a szabadidősportot;
  • megnézi mi lett a sorsa tíz év alatt annak a vadregényes vasúti mellékvonalnak, amelyet a korábbi felszámolási hullám során szüntettek meg (mert hogy nem csak most téma ez: 2009-ben is volt egy akkor nagy vitát kiváltó döntéssorozat, csak akkor az MSZP-SZDSZ-kormány csinálta, és a Fidesz bírálta, most meg a Fidesz-kormány csinálja, és az ellenzék bírálja);
  • a sci-fik világát idéző képet fest arról, hogyan foglalja vissza a természet a vasúti pályát és környékét az ember „távozása” után.

FILMATLASZ

Az Epstein-sztori

Jeffrey Epstein

Egy kicsit megkésett filmajánló következik (mentségem: kész volt hetekkel ezelőtt, de nem fért be a korábbi hírlevelekbe).

No, akkor most. Szóval a Hatalom és perverzió: A Jeffrey Epstein-sztori című Netflix-opuszról van szó.

Amely egészen ördögi történet arról, hogy mi mindent megúszhat szárazon az, akinek van pénze, politikai befolyása és kellőképpen pszichopata is ahhoz, hogy a körülötte lévőket hathatósan manipulálja.

Jeffrey Epstein élete egy New York-i börtöncellában ért véget, ahol felakasztotta magát. Ám a fiatakorúakat (is) kihasználó szexhálózatot működtető milliomos története aligha zárult le ezzel, sőt egyre több a kérdőjel körülötte. 

Egy ilyen, évtizedeken át húzódó sagát aligha lehetne pár mondatban ismertetni itt, úgyhogy aki a sztorira kíváncsi, kezdje mondjuk ezzel a cikkel. A következőkben így csupán pár sort írnék arról, mi az, amitől szerintem „működik”, és amitől szerintem nem működik ez a film, azaz a Filthy Rich.

Amitől működik: az áldozatok szemszögéből elég jó áttekintést kapunk arról, hogyan épült fel piramisszerűen az Epstein-féle szexhálózat. Hogy miképpen vette rá a legtöbbször hátrányos helyzetű, kiszolgáltatott helyzetbe hozott, olykor 14-15 éves lányokat az együttműködésre az alkalmanként kapott 200 dollárért, valamint továbbtanulási lehetőségért, karrierígéretekért cserébe. A film a szemtanúk, áldozatok, nyomozók, jogászok, riporterek megszólaltatásával igyekszik felfedni azt is, vajon mi vezethette Floridában a területileg illetékes szövetségi vezető ügyészt 2018-ban egy olyan vádalku megkötésére, amely (akkor még) futni hagyta a milliomost. Mindeközben egy olyan igazságszolgáltatási rendszer bontakozik ki a szemünk előtt, ahol súlyosan sérül a törvény előtti egyenlőség már önmagában azzal, hogy a sztárügyvédeket foglalkoztató, a politikai elittel jó kapcsolatot ápoló gazdagokkal kevésbé mer ujjat húzni a vádhatóság.

Amitől nem működik: Ennek a sztorinak talán legfontosabb része Epstein politikai és pénzügyi kapcsolatainak feltérképezése, társadalmi felemelkedésének, érinthetetlenné válásának története. Lenne. Mert hogy ez nem teljesen, de majdnem teljesen hiányzik a filmből. Hiába a részekre tagolt, összesen négy órás műsoridő, a sorozatnak a leglényegesebb kérdésekre sem sikerül még homályos válaszokat sem adnia. Hogyan lett mesésen gazdag Epstein? Mi történhetett vele a 80-as években? Így arról sem derül ki szinte semmi, miként került Jeffrey Epstein a politika közelébe, miért ápolhatott igen jó viszonyt Donald Trumppal és Bill Clintonnal is. 

És bár a milliomos videóra rögzített és a filmbe bevágott vallomásaiból következtethetünk pszichopatának mondott személyiségére, a dokusorozat nem tud közel férkőzni a rejtvényhez: mi hajthatta ezt az embert gonosztetteinek elkövetése közben? Mi volt nála az a “Rózsabimbó”, aminek a története az Aranypolgár esetében végül kiderült, de amit a Filthy Rich homályban hagy?

Azaz a nagy történet, amit egy Stendahl, egy Balzac vagy éppen Orson Welles feltárt volna, ebből a filmből hiányzik. 

Elérhető: Netflix

Magyar felirat: Van

Értékelés: 4/5 

+

Párizsban rejtőzködik Jeffrey Epstein volt barátnője (hvg.hu)

Tóth Szabolcs Töhötöm
Tóth Szabolcs Töhötöm
Voltam riporter a Boston Globe-nál, országos napilap főszerkesztő-helyettese, hírportál vezetője, az írott sajtó fortélyairól pedig megírtam az Első leütés – Gyakorlati újságírás nem csak kezdőknek című könyvet (amiből sok helyen tanítják az újságírást Magyarországon). Ám rádiózni, sosem rádióztam – az első felvételek után még a saját hangomtól is megijedtem. Szóval ez az egész podkaszt dolog nekem is új volt. Kalandtúra, ahová veletek együtt indultam el.

Hírlevelek idősorrendben

Itt is követhetsz

2,762lájkolóTetszik
782követőKövetés
132követőKövetés

Legfrissebb podcastepizódok

Mi az a podcast?

Podcastot hallgatni buszon, autóban, főzés közben, konditeremben? Rém egyszerű! Útikalauz kezdőknek.


Nálad is halomban áll az olvasnivaló? Ebben a hírlevélben kéthetente az én „stószomból” ajánlok neked:
Mit olvasok, mit nézek vagy hallgatok épp? Cikkek, könyvek, podcastok, hasznos eszközök – iratkozz fel itt, és máris kapod a Stószból  emailen a válogatott cuccokat.

Bővebben a hírlevélről.