Técső kóvbojz menni Leningrád
Gazda Albert új könyve, a Leningrád, egy olyan gyerek- és kamaszkorról szól, ahol szinte magától értetődő, hogy a határátlépésnek – képletesen és valós értelemben is – tétje van. Mármint ott Kárpátalján, egy halódó világbirodalom peremén.
„Találkozás egy fiatalemberrel” – lehetne ez akár e regény zsánerének megnevezése is. Ifjúkori önarckép és mint ilyen nem annyira nosztalgia, mint a dolgok mélyére hatoló lélekboncászat: mert hogy lehet, az élet végül mégis az, amit tizenévesen annak képzelünk. Az, amit érteni vélünk belőle abban a pillanatban, amikor ott legbelül egy kisvárosból hirtelen nagyváros lesz. Mondjuk Técsőből Leningrád. Ahol
„Metró is van. Pepsi is van. [Ahol] mem is akarok ismerni senkit. Otthon mindenkit ismerek, és mire megyek vele, senkit sem szeretek. Itt nem ismerek senkit, ezért tudom szeretni őket.”
És akkor megszületik az elhatározás ennek a kamasznak a fejében, hogyha eddig lemezeket és könyveket gyűjtött, eztán embereket és városokat fog.
„Férfiakat és nőket. Értelmeseket. Ez lesz az életprogramom.”
Azt hiszem, aki ismeri Gazda Albertet, aláírhatja, hogy a későbbi „nagybetűs életben” tulajdonképpen és mindent összevetve, végső soron, hű maradt ehhez az életprogramhoz.
Kapcsolódó podcastepizód
Gazda Alberttel eggyel korábbi könyve (vagy részben könyve), a Katonakönyv apropóján én is beszélgettem már a műsorban:
Az élet, meg minden stratégiai partnere, a Válasz Online pedig az új könyvről kérdezte Gazda Albertet a Heti Válasz podcastban:
Líra könyvajánló
Nos, itt van egy író, aki szerint „a világegyetem az elkülönülésre, a szenvedésre és a gonoszságra épül”, és akinek pár hete magyarul is megjelent esszékötetében már az első tanulmány és már a cím baromnak nevez valakit.
Itt van egy francia értelmiségi, aki kiléptetné hazáját az Európai Unióból, a társadalom újraszervezését pedig legszívesebben a katolikus egyházra bízná – miközben neki esze ágában sincs megtérni, mert ez az egész gyaníthatóan fárasztaná.
Michel Houellebecq Intervenciók 2020 című kötete mégis izgalmas olvasmány. Aki ismeri a francia író regényeit, tudja, hogy a provokatív és olykor öncélú megjegyzések, kijelentések nem állnak messze tőle, és ez értekező prózájának is sajátja. De az is, hogy talán pont emiatt kérlelhetetlenül azonosítja a modern nyugati társadalmak problémáit, dilemmáit, paradoxonjait.
A dolgoknak ez a fény felé tartása pedig, akárhogy is, már fél sikert jelent. Sőt kifejezetten hasznos, ha a politikát egyre inkább átható nagy kulturális háborút rendhagyó nézőpontból is szeretnénk megvizsgálni. Ez még akkor is igaz, ha a megoldást illetően én személy szerint nem szívesen fordulnék Houllabeqhez.
(A Líra könyvajánló blokk a Líra Könyv támogatásával készült.)
