CIKK
Oktatás egészen másként
Több magyar református iskolában is az eddigiektől merőben más szemléletben szervezték újjá az oktatást: „A diákok egy elképzelt, saját tanyán keresztül tanulják meg az állat- és növénytant, autentikus fogadóétlap megtervezésével az informatikát, lekvárfőzéssel, középhőmérséklet számolással a matematikát, a Mátyás király kori témahéten pedig Mátyás reformjait monopolyval.” Az Abcúg riportja egy igen előremutató kezdeményezésről, a „nem tantárgyi alapú” oktatás meghonosításáról szól. Mint az a cikkből kiderül, nem egyedi esetekről beszélhetünk:
„A kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium és Kollégium […] nem egyedülálló a református iskolák között, amelyek elkezdtek nyitni más tanítási formák felé. Ehhez hasonló jó gyakorlatok összegyűjtésére és terjesztésére adta a fejét a Magyar Református Egyház.”
- A magyar földrajzoktatás hasonló szellemben való megváltoztatásának szükségességéről egyébként szó volt a legutóbbi podcastepizódban is, ahol Nagy Balázs – aki nem mellesleg a jövő földrajztanárait tanítja az ELTE-n – sok más téma mellett erről is beszélt:
#022 Nagy Balázs – Magyar kutatók az Andokban, oázisok az Antarktiszon és egy elpostázott ujjperc története
Szertől bódult zombik az utcákon
Megítélés kérdése, mennyire tekintjük pozitív történetnek a Magyar Hang riportját. A cikk egy nagyon súlyos, de sokszor az országos sajtóban radar alatt maradó témát dolgoz fel: hogyan zilálja szét a kisebb települések életét a drámaian terjedő droghasználat. De arról is szól, milyen sok változást képes előidézni egyetlen ember közösségszervező munkája egy olyan kisvárosban, mint amilyen Bátonyterenye. (A cikk még a nyáron jelent meg a nyomtatott Magyar Hangban, de csak a napokban került fel a teljes riport a hetilap online hírportáljára is.)
Császármetszések: vágás futószalagon
Országosan több mint egy tucat kórház van, ahol a szülések fele végződik császármetszéssel. Talán ez az egy mondat is elég ahhoz, hogy felkapjuk a fejünket: valami nem stimmel. Tovább erősödhet nyugtalanságunk, ha elolvassuk a Válasz Online a tárgyban készített „egészségügyi mélyfúrásának” bevezetőjét:
„A minap nyilvánosságra került adatok szerint drámaian nőtt a császármetszéssel végződő szülések aránya Magyarországon. A Válasz Online országos összesítést végzett, a helyzet értelmezéséhez pedig szülésznő és klinikai szakpszichológus segítségét kérte. A konklúzió világos: csak a hosszú évek óta késlekedő szülészeti irányelv és a kommunikációs forradalom képes megfordítani a rossz tendenciát.”
Több orvost képzünk, csak éppen elmennek innen
A G7 gazdasági hírportál a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tanulmányát szemlézi, amely a magyarországi orvos- és nővérelvándorlásról is riasztó összképet ad. Ez a folyamat persze nem csak Magyarországot sújtja, hanem az összes volt szocialista, kelet-(közép)-európai országot. Így is elgondolkodtató a megállapítás:
„Az OECD szerint itthon 2017-ben másfélszer annyi orvos, és majdnem kétszer annyi nővér végzett, mint 2009-ben, eközben azonban a szakmában dolgozók száma nem nőtt érdemben.”
Nem túl jó mutatóink
Ugyanebből a jelentésből a magyar lakosság egészségi állapotáról és az egészségügy általános helyzetéről gyűjtött ki adatokat a hvg.hu. Ez sem túl szívderítő olvasmány:
„Az OECD-tagállamok közül öt olyat emeltek ki, amelynek az egészségügyi mutatói tartósan az átlag alatt vannak: Magyarország, Lettország, Mexikó, Lengyelország és Szlovákia vannak a legrosszabbak között.”
Továbbörökített szegénység – gyenge társadalmi mobilitás
„Magyarországon egy szegény családnak több mint 200 évig tart kiemelkedni a szegénységből és középosztálybelivé válni.” – emeli ki a G7 hírportál egy másik cikke, amely az OECD-nek a társadalmi mobilitásról szóló két tanulmánykötetéből idéz, azok adatsorait magyarázza. Nagyon leegyszerűsítve: az adatsorok azt mutatják meg, hogy egyes országokban milyen mértékben határozza mega gyerekek későbbi gazdasági helyzetét az, hogy milyen családba születtek. Egy szomorú megállapítás Magyarországra nézve:
„Az OECD elmúlt évekre vonatkozó kutatásai alapján a helyzet valamelyest romlott, és az OECD-országok között nincs olyan európai ország, ahol gyengébb lett volna a társadalmi mobilitás, mint Magyarországon.”
- Egy másfajta, de ugyanígy generációról generációra öröklődő problémahalmazról beszél Az élet, meg minden podcaston Orvos-Tóth Noémi, akit őseink továbbörökített traumáiról kérdeztem ebben az epizódban:
#021 Orvos-Tóth Noémi – Örökölt sorsunk, eltitkolt történeteink és a magunkba zárt huszadik század
A fürdővíz és a genderlobbi
Valószínűleg a lehetetlenre vállalkozik a Válasz Online: szerzőjük a ma már egyre kevésbé tudományos, mint inkább ideológiai és politikai „gender-vitában” kísérel meg higgadt érveléssel, egyféle józan konzervatív álláspontot megfogalmazni. Tényleg elismerte a genderelmélet atyja, hogy kitalálta az egészet? Nem, de igény lenne rá című cikkében a közelmúlt egyik botránya apropóján megpróbál röviden áttekintést adni arról, miről folyik ez a háború, és hogy miért nem kellene a konzervatív oldalon a fürdővizet is kiönteni. És persze arról is, mi a gond eközben a baloldalon:
„Értelmes diskurzus arról folyhat, hogy mennyiben determinálja a biológiai nem a társadalmit: teljesen, nagyrészt vagy kevéssé. És folyt is. Csakhogy a 90-es években jött a posztmodern fordulat. Azóta nemcsak a társadalmi, hanem a biológiai nem is társadalmi konstrukció, amelyet fel kell számolni.”
Formabontó hazugság
A tudományos megközelítést olykor nehezíti, hogy igen jelentős társadalmi változásokat indukáló, addig tudományosnak gondolt kísérletekről derülhet ki utólag, hogy nem éppen tudományosak. Ahogy a 444 egy 1973-ban megjelent, nagy hatású amerikai tanulmányról írja:
„David Rosenhan, a Stanford Egyetem pszichológia és jogprofesszora egy formabontó kísérlet eredményeiről szóló írása megváltoztatta mindazt, amit Amerikában a pszichiátriai intézményekről és a mentális betegségekkel küzdő emberek ellátásáról gondoltak. […] Csakhogy most kiderült, hogy a professzor nagyon sok dologról hazudott.”
Besokallt a Facebooktól, jön az új közösségi portál
Mások mellett a 444 hírportál is hozta a hírt, miszerint a Jimmy Wales, a Wikipédia társalapítója megindította a Facebook és a Twitter riválisának szánt internetes közösségi portált, a WT:Social-t. Mert hogy szerinte az emberek „torkig vannak a clickbaittel és az álhírekkel”.
PODCAST
The Ezra Klein Show – Mindent a Facebookról
Hogy tényleg elege van-e az embereknek ebből, az persze nem feltétlenül van így.
A Facebookot eleve úgy építették, hogy olyasmi kerüljön a szemünk elé, amit nagyon is szeretünk látni. És hogy mit szeretnénk látni? Elsősorban az erős érzelmeket kiváltó bejegyzéseket, megosztásokat. A Facebook (és a Twitter) pedig tudja ezt. Esetükben inkább beszélhetünk tehát algoritmikusan felerősített szólásról, mint a szólás szabadságáról. Vagyis az algoritmus hozza meg a szerkesztői döntéseket: azt, hogy melyik ismerősünk miféle bejegyzéseivel találkozhatunk a hírfolyamunkban. És bizony az algoritmus az erősebb érzelmi hullámokat vető bejegyzéseket preferálja (ez ugyanis aktivitást, vagyis hirdetési megtekintéseket is generál).
Hogy miképpen alakította át mindez a közbeszédet, a médiát, és hogyan segítette elő a politika radikalizálódását az utóbbi években, erről szól Andrew Marantz, a New Yorker újságírójának most megjelent könyve. A könyv (amelynek címe magyarul így szól: Antiszociális – Online szélsőségesek, technoutopisták és az amerikai közbeszéd túszul ejtése) izgalmas olvasmánynak ígérkezik (én még csak az elején tartok), hiszen számba veszi, és konkrét példákkal, riporteri munkával dokumentálja azt is, hogyan képesek óriási hatást elérni a közösségi médiában kis létszámú, de üzeneteiket jól összehangoló csoportok, amely csoportok tagjai a legtöbbször sokkal jobban tisztában vannak az algoritmus működésével, mint a fősodor média riporterei.
A témában – az angolul tudóknak – mindenképpen ajánlom egyik kedvenc amerikai podcastom, az Ezra Klein Show új epizódját, ahol a műsorvezető több mint másfél órát beszélget a könyv szerzőjével erről a drámai változásról.
Három kérdés
Akik szeretik a podcastoknak azt a műfaját, ahol mindig ugyanaz a két okos és olykor vicces ember beszélget kötetlenül, csak úgy (de egyébként sokszor fontos és kurrens közéleti témákról), azoknak jó hír lehet, hogy a héten újraindult Gazda Albert és Lövenberg Balázs az idén év elején abbamaradt podcastja, a Három kérdés. Mivel Albert leszidna, ha túl sokat „szpojlereznék”, csak annyit árulhatok el, hogy az új epizódban végre megvalósul a Budapest–Tel-Aviv tengely. Köszönhetően egyébként az egyik műsorvezető megváltozott élethelyzetének.
- Amúgy Gazda Albert újságíró volt már vendége Az élet, meg minden podcastnak is. Az epizódban elég sok izgalmas témát érintettünk az újságírás válságától az ukrajnai oligarchákon át a kézműves sörökig:
#019 Gazda Albert – Katonakönyv az elakadt időről és a hazugság birodalmáról
Ígéretes indulás a Patreonon
Tényleg nem lesz itt állandó hírelem Az élet, meg minden podcast Patreon-oldala, de nem tudom magamban tartani hálámat és örömömet: pár nappal azt követően, hogy lehetőség nyílt a podcast hallgatói támogatására (részletek itt), máris több mint havi 170 dollár felajánlás érkezett tőletek, hallgatóktól, az összeg pedig folyamatosan nő. Ez ígéretes kezdet ahhoz, hogy a podcast hosszú távon is működhessen tovább. Sőt, ha így haladunk, már az sem tűnik reménytelennek, hogy idővel (ez azért nem holnap lesz) a műsorok gyakrabban jelentkezhessenek majd.
Köszönöm!
Erről és a tervekről majd lesz a blogon külön, részletesebb poszt is – várhatóan a november 19-i támogatói napon. (Azt én is most tudtam meg, hogy van ilyen: a ThankYouPatrons Day az amerikai adománygyűjtő cég, a Patreon által propagált, az adományozókat ünneplő nap. 🙂 ).
ESEMÉNY
Kiállítás Róna Péter munkáiból
Igen, annak a Róna Péternek a munkáiból! Az elmúlt két évtizedben Róna Péter leginkább közgazdászként, a sajtóban gyakran publikáló, nyilatkozó elemzőként, szerzőként volt ismert a magyar nagyközönség előtt. Sokak számára talán meglepő módon most egészen új arcát mutatja meg: Grafikák című tárlatán rajzaiból, művészi alkotásaiból nyílik kiállítás november 15-én a budapesti SHC-Galériában.
Azok, akik már meghallgatták a Róna Péterrel készült podcastepizódot, emlékezhetnek rá, hogy a fiatal Róna Péter eredetileg festőművésznek készült. A történelmi viszontagságok azonban más pályára, más földrészre irányították, vetették őt. Így már önmagában is izgalmas, az emberi sorsot kutató kérdés: mi lett volna ha?
- Az említett podcastadás itt található a podcast weboldalán:
#013 Róna Péter – Válasz hosszú vívódás után
SZÓ
Uitwaaien – fújd ki a bajt!
Manapság igen népszerűek a különféle stresszoldó technikák (vajon miért?), miközben sokszor a legegyszerűbbekről feledkezünk el. Én például meglepődtem, amikor először láttam fotókon, ahogy Szentpéterváron a téli (!) napfényben sok városlakó félmeztelenre vetkőzve vesz napfürdőt, mondjuk a Péter-Pál Erődnél. Most ugyanígy újdonság volt számomra egy másik egyszerű trükk. A hollandoknak e cikk szerint külön szavuk is van a szélben való kimozdulásra (ami ebben az esetben sétát vagy biciklizést jelent): uitwaaien. Ami szó szerint annyit tesz, mint szeles időben felfrissülés céljából a szabadba kimenni. (Prózaibban mondva: a fejet kiszellőztetni).
JAVÍTÁS
Nem Henry, hanem Peter
A Stósz előző részében az egyik mondatban Peter Fonda neve helyett – pillanatnyi agyi rövidzárlat miatt – a szintén színész édesapa, Henry Fonda neve szerepelt. Mivel a levelesládátokban lévő emailben (szerencsére) már nem tudom javítani a tévedést, itt teszem meg. Mea culpa!
