CIKK
Magyar elsötétítés az abortusz északír liberalizálása után
„Magyar tinédzserlányok Facebook-profiljainak ezrei sötétedtek el, amikor hatályba lépett az új északír abortuszszabályozás, pedig kevés olyan közéleti esemény van, amely átüti ennek a korosztálynak az ingerküszöbét” – kezdi kitűnő cikkét a Válasz Online, amely az abortuszt addig gyakorlatilag tiltó észak-írországi törvény megváltozásáról, az ezt kísérő magyar vitákról, illetve a magyarországi abortuszhelyzetről is szól.
A tiltakozás azért is furcsa, mivel – ahogy ez a cikkből is kiderül – a magyar szabályozás liberálisabb a most hatályba lépő északírnél. (Ám – teszem hozzá ezt én – jól érzékelhető, hogy a témáról folytatott vita nálunk is egyre inkább politikai színezetet kap). Ezért is izgalmas Élő Anita írása: precízen és statisztikai adatokkal alátámasztva ad áttekintést erről a kérdésről. A cikk egyik fontos megállapítása:
„A magzatok védelmét álláspontunk szerint főként az szolgálja, ha szüleik értéknek tartják őket. Amennyiben ez teljesül, liberális szabályok mellett is csökkenhet az abortuszok száma. Ha nem valósul meg, a legdrákóibb tiltás mellett is tömegesen zajlanak a küretek, csak éppen illegálisan.”
Női szobrokat Budapestre!
„Budapesten közel 1200 szobor van fővárosi területen, ezek közül mindössze 35 ábrázol olyan nőket, akiknek »neve is van«, azaz hős és példakép, nem pedig meztelen dekorációs elem. Ennél még állatszoborból is több van!”
– szól a Hosszúlépés, járunk? felhívásának elszomorító felütése. A várostörténeti sétákat szervező társaság ezért – a magyar sajtó által is felkapott – szavazást indított el, amelynek lényege, hogy kikényszerítse a változást ezen a téren.
- A Magyarországon nehezen változó, hagyományos női-férfi szerepekről, az irreális párkapcsolati elvárásokról a podcast legutóbbi epizódjában is sok szó esett. Az adásban Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológussal beszélgettem:
#021 Orvos-Tóth Noémi – Örökölt sorsunk, eltitkolt történeteink és a magunkba zárt huszadik század
A Tarlós-éra számokban: a főváros mégis csődtömeg?
Ha már Budapest: Tarlós Istvánról nagyon sokunkban olyan kép él, mint aki nem volt éppen a leginvenciózusabb főpolgármester, de amolyan nagypapásan, jó mérnök és jó gazda módjára, szépen, rendben elvezetgette Budapestet, miközben szépülgetett-épülgetett a város. Nos, a számok erősen árnyalják ezt a képet. A G7 hírportál bőségesen adatolt, remek cikkben tárja fel, hogy Budapest vagyoni helyzete nem éppen rózsás (valamint kiderül az is, a fővárosi büdzsé nem sokat profitált a Budapestet elárasztó turistákból):
„Nem sokat nyert a főváros Tarlós István 2010 óta tartó főpolgármesterségével, ha a város vagyonát elemezzük. A 2010-es évben a város eszközei a mérleg alapján 2227 milliárd forintot értek, ami 2018-ra 2280 milliárd forintra nőtt. Ez csupán 2,4 százalékos növekedés, ami azt jelenti, hogy reálárfolyamon még csökkent is a főváros vagyona, méghozzá 13 százalékkal.”
VIDEÓ
NER-Híradó
Az utóbbi évek legeredetibb politikai paródiájával rukkolt elő a Magyar Hang Youtube-csatornája: sorozatuk a jelenkor magyar politikai történéseit dolgozza fel a ’40-es, ’50-es évek magyar filmhíradóinak stílusában. Az, hogy a NER-Híradó ennyire profin idézi meg a nyomasztó régmúltat, nem véletlen, hiszen a videókon a hang és a tartalom Pethő Tiboré, akinek kisujjában van a magyar sajtótörténelem. (Komoly munkája, A Magyar Nemzet története 1938-2018 tavaly jelent meg a Jaffa Kiadónál).
Talán nem árulok el titkot azzal sem, hogy Tibor – aki kollégám volt a Magyar Nemzetnél – a házibulik állandó sztárja volt a filmhíradók utánzásával, és évek óta megvolt az ötlet, hogy legyen egy ilyen sorozat. Úgyhogy nem a semmiből születtek ezek az egyszerre nagyon vicces és nagyon ijesztő videók.
Az első két részt itt lehet megnézni:
Kiszivárgott a vasárnapi NER-híradó is!
- Egyébként a Magyar Hang lapigazgatója, Lukács Csaba volt Az élet, meg minden podcast első vendége:
#001 Lukács Csaba – A Magyar Hang szerkesztőségében felgyújtott ezer dolláros csekk és Kim Dzsongun tábornokainak extázisa
KÖNYV
Az utóbbi napokban két magyar sztártörténész is új könyvvel rukkolt elő.
Romsics Ignác és a magyar lázadók
Romsics Ignác Magyar rebellisek című kötete voltaképpen évezredes kérdést jár körbe: tényleg rebellis nemzet-e a magyar? A történész mégis újszerűen, izgalmasan közelíti meg a témát – „a magyar történelem elmúlt ezer évének 11 lázadó, vagyis rebellis csoportjának” bemutatásával igyekszik a hagyományos nemzetkarakterológiai közhelyeket zárójelbe tenni, és már a könyv bevezetőjében leszögezi:
„Múltunkon végigtekintve lázadókkal éppúgy találkozhatunk, mint konformistákkal . Sőt minden túlzás nélkül kijelenthető: a magyar történelem politikatörténeti szempontból felfűzhető a saját helyzetükkel és kisebb-nagyobb közösségük sorsával elégedetlen lázadók és a pillanatnyilag megváltoztathatatlan körülményekbe kényszerűségből belenyugvó vagy egyszerűen csak a realitásokkal számoló megalkuvók egymásutániságára.”
Mi sem lehetne aktuálisabb olvasmány!
Ungváry Krisztián és Budapest ostromának német tisztjei
Nem kevésbé izgalmas dilemmákat jár körbe Ungváry Krisztián történész új könyve. A Hősök? – A budapesti csata német katonai elitje című munka azoknak a német tiszteknek az életútját (és főként az ostrom alatti történetüket) tárja elénk, akik a fővárosi harcokban fontos beosztásokban vettek részt. Rendkívül precízen kutatott, gazdagon adatolt életrajzok ezek, de egyben rendkívül izgalmasak is. Hiszen Ungváry Krisztián nem csak száraz adatokat vonultat fel, hanem „hőseiről” (a címben a kérdőjel elég hangsúlyos) a szemtanúktól vagy maguktól az érintettektől, illetve azok családtagjaitól származó sztorikat is szerepelteti. Ezek a történetek pedig olykor kalandfilmbe, olykor rémregénybe illőek. Sok esetben szinte történelmi moziként elevenednek meg előttünk ezek az alakok: ruházatuk, mondataik, viselkedésük és mozdulataik társadalmi hátterükről és emberi minőségükről is mesélnek az olvasónak.
„Mindenképpen fontosnak tartottam, hogy a vélt vagy valós haditetteken túl a mögötte álló ember is a vizsgálat tárgya legyen. Mindez egy olyan évszázadban, amelyet a náci és kommunista diktatúra határozott meg, magától értetődő kellene, hogy legyen.”
– írja a szerző bevezetőjében.
Így az olvasó sokat tűnődhet azon is: miért történhetett, hogy egy szélsőséges élethelyzet valakiből a tömeggyilkost, a gonosztevőt hozta elő, míg másokból az embert, akit morális érzéke a legkiszolgáltatottabbak megmentésére indított a veszedelemben.
- A podcaston eközben meghallgatható egy Ungváry Krisztiánnal korábban készült beszélgetés, amelyben sok szó esik a budapesti csatáról is:
#015 Ungváry Krisztián – Történész pergőtűzben
PODCAST
Már támogathatod Az élet, meg minden podcastot a Patreonon
A hírlevél tetején is jeleztem, de mivel új fejlemény, friss hírként is idevésem: már támogatható a Patreonon Az élet, meg minden podcast! Szóval fix havi támogatással te is hozzájárulhatsz a podcast elkészítéséhez, illetve ahhoz, hogy később gyakrabban jelentkezhessen a műsor. Részletek a műsor idevágó aloldalán, illetve – gyakorlott Patreon-felhasználóknak – a műsor Patreon-oldalán!
David Allen, Tim Ferriss és az üzleti világ kalifornizálása
Pár napja az amerikai Tim Ferriss podcastjában a David Allennel készült beszélgetést hallgattam meg, és volt egy aprócska megvilágosodásom.
Allen az utóbbi húsz év egyik legnépszerűbb önsegítő könyvének szerzője (a Getting Things Done című opusz magyarul Hatékonyságnövelés stresszmentesen – GTD Az időmenedzsment új módszertana címmel jelent meg). A könyv a hatékony időkezelésről szól, és főként a 2000-es évek bestsellere volt. (Szerintem nem rossz, nekem legalábbis hasznos olvasmánynak bizonyult, bár mint megannyi hasonló mű esetében, a szisztéma lényege pár oldalon összefoglalható.)
Viszont.
Egyrészt pozitívan csalódtam David Allenben. Korábban ugyanis kissé „kockának” képzeltem a szerzőt. Ehelyett a beat-nemzedék nagyjaival családi vonalon is közeli kapcsolatokat ápoló, a 60-as 70-es évek kaliforniai spiritualitásában olykor elvesző, kísérletező és nem egyszer merészet húzó férfiú gondolatait ismerhettem meg.
Szóval ezután felderengett, hogy azok a guruk, akik ma a multinacionális vállalati világ sztártanácsadói, jó eséllyel ezeknek az önmegvalósító mozgalmaknak a gyümölcseit hasznosították az egyre hektikusabb, neurotikusabb és ezért a különféle életvezetési, relaxációs, meditációs stb. technikákra egyre fogékonyabb vállalati világban. Amely vállalati világ aztán a 90-es években segített „globalizálni” ezeket a gondolatokat. (A dalai lámát és a beat írókat épp úgy, mint a tíz perces reggeli meditációt és a különféle önismereti tréningeket.)
Széljegyzet: a hetvenes években szökkent szárba ugyanitt, a Szilícium-völgyben, az a ma már meghatározó digitális és startup-kultúra is, amelynek szintén erős spirituális késztetései vannak (bár elsőre ez egy szoftverfejlesztő cég esetében nem annyira feltűnő.) És amely késztetéseknek a gyökerei ugyanott keresendőek, egy sajátos Bermuda-háromszögben, amelynek csúcsait, meglehetősen önkényesen, a következőkben is ki lehetne jelölni:
- A Grateful Dead koncertjei;
- a szintén kaliforniai és az önfejlesztést zászlajára tűző Esalen Intézet;
- a San Francisco melletti Berkeley idegesen lüktető egyetemi miliője.
Szóval akkoriban, a háború utáni években, valami hullámot vetett Kaliforniában. Amiből aztán világméretű vihar kerekedett.
Hogy ki dobta be a vízbe az első követ, nehéz lenne megmondani. Az akkortájt Amerikában előadásokat tartó, idősödő Aldous Huxley? Pár bevállalósabb pszichológus arc a Harvardról és a Stanfordról? Az Amerika országútjait járó Jack Kerouac, aki később undorral fordult el a hippi-mozgalomtól?
Ki tudja.
FILM
Hypernormalisation és az én évszázada
Mindenesetre a hetvenes évekre ez az egész szellemi mozgás szétterült a lapályon, mint valami medréből kilépő folyó. A mozgalom politikai, társadalommegváltó lendülete kifulladt. A tanítások új utat találtak: ha nem tudod megváltoztatni a politikát, koncentrálj arra, hogyan változtasd meg magad – ez volt az új irány. És Peter Fonda szelíd motorosainak helyét átvették Jane Fonda aerobicmozgalmának követői. Valamint a tech-cégek gurujai.
Mindez egyébként az uralkodó politikai elitnek elég kényelmes fejlemény volt, miközben a mozgalomra jövedelmező életmódipari üzletágak telepedhettek rá.
Erről jutott eszembe: egyebek mellett ennek a kaliforniai kiáradásnak a nagyobb összefüggéseiről, szellemi gyökereiről, társadalmi hatásairól ad nagy ívű (és elég sötét tónusú) összefoglalót Adam Curtis majdnem három órás, eredetileg a BBC-n vetített, 2016-os dokumentumfilmje, a Hypernormalisation. Valamint, talán még inkább, Curtis 2002-es The Century of the Self című opusza.
(Sajnos magyar felirat nincs a linkelt videókhoz, de nem kizárt, hogy levadászható valahonnan.)
