Világtrend
Háborodottak
Nemcsak a frontról, nemcsak a katonák szemszögéből lehet és kell elmesélni azt a borzalmat, ami jelenleg Ukrajnában zajlik. Hanem olyan történetekkel is, amelyeket Vörös Szabolcs ír meg nekünk a háborúról. A háborúból. Vagyis a helyszínről. Most például azt, hogyan élték át az orosz megszállást a Kijev melletti Borogyankában egy pszichiátriai otthon lakói.
A Válasz Online riportja filmvászonra kívánkozó történet. Benne: helyükön maradt és helytálló ápolók, fenyegetőző csecsen fegyveresek, a megpróbáltatásokba belehalt betegek és persze a ragadozók cinizmusa:
„– Ön náci, Marina?
– Ukrán vagyok.
– Jöttünk felszabadítani önöket a nácik uralma alól.
– Ukrán vagyok.
– Ha náci, az elnökük kap egy szép csomag ajándékot. Az ön holttestét.”
🔗 Kapcsolódó podcastepizód. Egyébként a podcast február végi adásában Vörös Szabolccsal beszélgettem:
Popadanci. Így hívják azt a sajátosan orosz (vagy putyini) sci-fi zsánert, amelyet a Telex cikke mutat be részletesen. És amely cikkből kiderül, hogyan állhat az „időutazás-pornó” – amelyben a hős a múltat megváltoztatva deríti jobb fényre a jelen hazáját – a propaganda szolgálatában. (Amúgy, lehetséges, magyar „popadancik” is léteznek, például ez – természetesen Trianon a téma. Lehet, hogy tévedek, mert nem olvastam, nem is fogom, és szerintem más is csak saját felelősségére tegye 😱.)
Summa Technologiae
Robot a gyümölcsösben
A Facebookon jött szembe velem egy (Mashable-)videó, amelyben gyümölcsszedő, gyomláló és a földeken mindenféle más munkát végző robotok szorgoskodtak. A macskás videókkal szemben ezek a gépek némi kutakodásra ösztökéltek (hangsúlyozom: abszolút laikusként).
Forradalmi hangulat
Nos, a felvételek a Sydney-i Egyetem robotikai intézetének fejlesztéseit mutatják. És mint kiderült, egy most zajló világforradalom jellemző képei (amely nagyobb horderejű változást sejtet, mint az önvezető autók technológiája). Tovább böngészgetve a témában pár friss cikkbe botlottam:
- az Európai Bizottság innovációs magazinjának decemberi cikke szerint az európai gazdaságokban is „küszöbön áll a robot forradalom”.
- az amerikai Fortune februárban egyenesen azt írta, hogy ez a „mezőgazdsági forradalom” éhínség helyett a bőség évtizedeit ígéri az emberiségnek.
- a befektetőket célzó ImpactInvestor márciusi cikke szerint 2050-ig várhatóan 20-30 billió (nem elírás) dollárnyi befektetés érkezik az ágazatba, és ez elvezet majd az automatizált élelmiszertermeléshez.
Miért annyira fontos ez?
Mert a világ növekvő népességének élelmezése a hatvanas években lezajlott első „zöld forradalom” eszköztárával (műtrágyák, gyomirtók stb.) nem tűnik megoldhatónak.
Adam Tooze gazdaságtörténész Chartbook című hírlevelében épp a héten írt arról, hogy 2050-re várhatóan 30 százalékkal ugrik meg a világ rizsfogyasztása. Ám a rizstermelés évek óta stagnál, így az igények kielégítéséhez egy „még zöldebb forradalomra” lenne szükség.
Magyarország kimarad és lemarad?
Ez a technológiai váltás tehát le fog zajlani, bár Magyarországon nagy kérdés, hogyan. Az Mfor múlt heti, a mezőgazdasági robotforradalomról szóló beszámolója szerint
- száz-százhúsz ezer ember hiányzik a magyar mezőgazdaságból
- ám a tőkehiányos, válságról válságra bukdácsoló magyar agráriumban „kevesen kockáztatják meg, hogy átállnak a bangladesi napszámosokról a robotizált gépekre, így lemaradnak az uniós versenyben […]”
Könyvespolc
Régi idők focija. Mit tegyen az ember, ha dédapja, Borbás Gáspár rúgja a magyar fociválogatott első gólját 1903 áprilisában? (Az százhúsz éve volt, ha jól számolom). Könyvet ír róla. Mert hogy ebben a gólban nem csak sporttörténelem van, hanem kicsit egész Magyarország története is. Ahogy a szerző, Borbás Barna most megjelent könyvének ajánlója fogalmaz: „Nyugatról hazatérő diákok, hazánkba telepedő angolok, sportért elkötelezett pesti polihisztorok – a magyar futball őstörténete minden ízében a magyar polgárság és a nyugati hatások története.”
Idéző
Amerika húsvétra
Mivel az Isteni színjátékban Dante alvilági utazása a kereszthalált halt Krisztus pokolraszállását ismétli meg, helyénvalónak tetszik, hogy nagyszombaton az idézet a Komédiából legyen. Méghozzá Nádasdy Ádám fordításában:
„Testvérek–szóltam–, ha ezer veszéllyel
dacolva Napnyugatig jöttetek, miért tagadnátok meg magatoktól, hogy hátralévő kevéske időnkben
megtapasztaljuk még a Nap mögötti,
ember által sosem lakott világot? Gondoljatok a származásotokra:
nem holmi állatnak születtetek, hanem keresni nagyságot s tudást!”
Az alvilágot járó Dantének Odüsszeusz számol be így utolsó, időskori útjáról, ahol még egyszer hajóra szállva az Atlanti-óceánon nyugat felé vette az irányt. A komédiát Dante 1321-ben fejezte be, és az akkori tudás szerint arrafele, ahol Odüsszeusz a habok közt végül halálát lelte, nem volt más, csak víz. (Később kiderült, mégis van.) E prométheuszi lelkület felemelő és inspiráló. A podcastkészítő számára is.
🔗 Kapcsolódó podcastepizódok. Először természetesen a Nádasdy Ádámmal készített beszélgetést említeném, ahol a fő téma az Isteni színjáték fordítása és Dante pokoljárása:
De húsvét alkalmából ajánlanám még a Sajó Tamással készített EXTRA-epizódot is, ahol sokat beszélgettünk a keleti és az ortodox keresztényekről:
Vezérlőterem
Az hírlevél hiátusárul való elmélkedések
Tudom-tudom, régen volt Stósz. Most meg pont húsvétkor csapott be a ménkű az inboxba. Micsoda idők. De hát a szünetnek az volt az oka, hogy közben kalapáltam a rendszert. A R e n d s z e r t. Mármint nem a politikait, amiben élünk (néha azt is szoktam), hanem azt, ami az egész podcast alatt szépen, mintegy organikusan növekszik. (Nem mellesleg az utóbbi hónapok munkájának gyümölcse az is, hogy elkészült a podcast saját stúdiója: ennek nem csak a megépítése, de a berendezése is tetemes időt és pénzt emésztett fel.)
Szóval a Rendszer voltaképpen egy robot. Nem, nem arról van szó, hogy ezentúl a ChatGPT fog beszélgetni helyettem, hanem hogy – mivel alapvetően Az élet meg minden podcast egyszemélyes vállalkozás – próbálok pár feladatot automatizálni. Például azt, hogy a hírlevél egyes blokkjai cikként felkerüljenek a műsor honlapjára, a szövegek bekerüljenek a megfelelő helyre a hírelvélbe, a képek megfelelően legyenek ehhez méretezve ésatöbbi ésatöbbi. (Megszámoltam, 128 lépésből áll kiélesíteni egy ilyen összetettebb hírlevelet, de a make.com „droidja” egy perc alatt végez vele.)
Amúgy szerintem a médiaipar legnagyobb horderejű változása mostanság nem a mesterséges intelligencia térnyerése, hanem ez az automatizálási, ún. „no-code” forradalom. Amelynek során a hozzám hasonló fogalmatlanok is olyan komplex rendszereket építhetnek a felhőben, amelyeket eddig csak a nagyvállalatok voltak képesek. És erről kicsit beszélni is fogok majd egy rövid előadásban május 31-én a budapesti „Podcast Festival”-on.
Addig is, mindenkinek boldog feltámadást!
