STÓSZ

STÓSZhírlevél

Mit olvasok, mit nézek vagy hallgatok épp? Az asztalomon álló stószból („stócból”) ajánlok neked cikkeket, könyveket, zenét, podcastot vagy filmeket.

Stósz hírlevél #018 – Vaksötétben a Black Mirror világában

Hogy mi az a Stósz?

Nálad is halomban áll az olvasnivaló? Ebben a hírlevélben az én stószomból ajánlok neked: kéthetente exkluzív hírlevelet küldök ki, amelyben azokat a dolgokat szedem össze, amelyekre éppen ráakadtam és rákattantam. Vagyis amit érdekesnek, izgalmasnak és fontosnak gondolok. Tehát cikkeket, könyveket, filmeket, podcastokat, zenéket vagy éppen hasznos cuccokat, eszközöket ajánlok. (És emellett emailértesítést küldök arról is, ha új podcastepizód jelent meg Az élet, meg mindenen.)

Iratkozz fel az itt látható űrlap kitöltésével, hogy megkapd a hírlevelet!

Hírlevél feliratkozás:

Mikor jönnek vissza a régi szép idők, amikor egymás lábát taposhattuk a hetes buszon, és polgártársaink megvetése nélkül tolonghattunk a barkácsboltokban? Erre a kérdésre még Európa szerencsésebb országaiban sem könnyű a válasz.

Hát még itt.

Mégpedig azért nem könnyű válaszolni erre a kérdésre széles e honban, mert az összes olyan adat, amiből valamiféle logikus következtetést lehetne erre nézvést levonni, az nincs.

Nuku. Elzárják előlünk.

CIKKEK

245 év

Az, hogy „laposítsuk a görbét”, rendben van. De meddig? Ceglédi Zoltán publicista teszi fel a hvg360-on (a cikk csak előfizetőknek elérhető) a kínzó kérdést, hogy tulajdonképpen mire is várunk a karanténban? Milyen számra, ami alapján a jelenlegi intézkedéseket felülvizsgáljuk majd? (Az nyilván kevés, hogy arra, kisüssön a nap.)

Mert ha a hivatalosan közzétett adatokat nézzük, Magyarországon nincs értelmezhető paraméter, amit figyelni lehetne:

„[…] hol a tetőpont és mikor cseng le? Amit most csinálunk, minek minősül? Eléggé lelaposítottuk? Várjál, várjál, mielőtt rávágod, hogy még jobban kell korlátozni-betiltani-felnégyelni. Várjál. Mondok számokat. Ma, amikor ezt írom, a friss [hivatalos] napi fertőzésszám Magyarországon 54 fő. Ilyesmi adatra állította korábban azt a fővárosi kommunikációs szupercsapat, hogy »a napsütéses szép időben is tombol a világjárvány Budapesten.« Tombol, érted, tombol. 54 fő az egész országban, annak a Budapestre eső része már tombolás. Ezt akarod még tovább laposítani. Számoljunk egy kicsit! Tudod, mennyi idő, míg [így Magyarország] lakosságának a fele átfertőződik? 245 év. Lefelé kerekítve.”

Átlátszó kérdéslista

Ha összeírjuk, mi minden, egyébként alapvető és máshol nyilvános adatot nem hajlandó közölni velünk az operatívnak mondott törzs, mi mindenre nem akar/nem tud válaszolni, elég riasztó lesz ez a kérdéslista. Az Átlátszó cikkében előbb egy olyan felsorolás olvasható, amelyet Hadházy Ákos országgyűlési képviselő kérdései alapján állítottak össze, majd a tényfeltáró portál saját (megválaszolatlan) kérdései következnek.

Magyar Csernobil

Mindez azért nagy baj, mert így az egyszeri állampolgár számára a kormány bármely intézkedésének éppen annyi értelme van, mintha az adminisztráció mindennek ellenkezőjét tenné. Ugyanannyira tűnik logikusnak egy 245 évig tartó karantén, mint az egy hónapos. Mármint a (nem) közölt adatok alapján. Tamás Gáspár Miklós épp ezért (ezért is) kritizálta ezt a kormányzati kommunikációs gyakorlatot az ATV Egyenes beszéd című műsorában (a 444.hu-n olvasható az adásról részletes szöveges összefoglaló):

„Fogalmunk sincs, hogy mi a helyzet. Ezt jelenti az, amikor egy ország nem szabad. Nem tudhatja a közönség, hogy mi történik. Pontosan ugyanaz történik ma Magyarországon a koronavírussal kapcsolatban, mint a Szovjetunióban Csernobil alkalmából. Nem lehet tudni, hogy mi az igazság.”

Borsodnádasd – anomália vagy rendszerhiba?

Hogy mennyire értelmezhetetlen minden, azt jól mutatja a borsodnádasdi idősotthon esete, ahol a kibukó számok egyszerűen sci-finek hatnak a központi kommunikáció által elénk tárt képhez képest. A település – egyébként fideszes – polgármestere szinte magányos küzdelmet folytat a lakosság tájékoztatásáért (a sztori elég alapos összefoglalója olvasható a 444.hu cikkében, a polgármester küzdelme pedig követhető Borsodnádasd önkormányzatának Facebook-oldalán), miközben az a központi kormányzat, amely igencsak jeleskedett találékonyságban, amikor arról volt szó, hogyan lehet egy budapesti idősotthonban történt, hasonló fertőzéshullámot az ellenzéki főpolgármester nyakába varrni, itt nem erőlteti meg magát, és igen mérsékelt módon reagál.

A sztoriból persze az is kiderül, miért lenne fontos ismernünk a fertőzöttek számának területi bontását, és hogy miért igen érdekesek a borsodnádasdi adatok annak tükrében, hogy mi a megyei szám (tényleg majdnem minden megyei fertőzött Borsodnádasdon él?). Illetve hogy az az abszurd helyzet állt elő, miszerint az önkormányzat próbál tesztelni, de ehhez olyannyira nem kap központi segítséget, hogy megfelelő tesztekért a fővárosba kellett expedíciót küldenie.

Vészhelyzetre készülve

Borsodnádasd kapcsán felmerül az a kínzó kérdés is: ha egy nagynak éppen nem mondható település is ilyen adatokat produkál, hihető-e az alacsony magyarországi esetszám? Értetlenségünket csak tovább fokozhatja az az intézkedéssorozat, amellyel majdnem 40.000 kórházi ágyat akar felszabadítani a kormány a járvány legrosszabb forgatókönyvére felkészülve. (Akár azon az áron is, hogy olyan betegeket küldenek haza, akiknek otthoni ellátását a hozzátartozók nem tudják megoldani.) Eközben a mai állás szerint Magyarországon – hivatalosan és „igazoltan”– eddig 1652 polgár fertőződött meg a koronavírussal.

Jó lenne tudni, mit nem tudunk.

Irániak tegnap és ma

A hivatalos kommunikáció orwelli vonásait szemléletesen mutatja be a Direkt36 hóeleji tényfeltáró cikke, amely azt járta körbe, hogy miképpen lett bűnbak Magyarországon az iráni diákokból a járvány során, miközben korábban – a keleti nyitás részeként – elég szélesre tárta a kaput Magyarország az iráni állampolgárok előtt. Olyannyira, hogy nem nagyon tudni, miért is érkeztek ide Iránból ennyien:

„Az iráni egyetemisták jellemzően tanulmányi célú tartózkodási engedéllyel vannak Magyarországon, de a kormány nem csak előttük tárta szélesebbre a kapukat. Az Orbán-kormány iráni nyitásának éveiben megjelent Magyarországon egy olyan sokezres iráni csoport is, akikről nem tudni, mit keresnek az országban. […]

2010-től 2018-ig, az Orbán-kormány hivatalba lépése óta a világ összes országa közül a legtöbben Iránból kaptak »egyéb célú« tartózkodási engedélyt (4778 db) az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság adatai szerint. 2016-tól minden évben irániak vezették ezt a listát, az amerikaiak mellett megelőzve az oroszokat és kínaiakat is (a második helyen az Egyesült Államok áll összesen 4531 engedéllyel). Az ilyen típusú engedélyek kiadása a letelepedési kötvényprogram lezárása után ugrott meg és a jogosultakról nem lehet tudni, pontosan mit is csinálnak Magyarországon.”

Most éppen Óceánia a barátunk hirtelen, tegnap még Keletázsia, holnap Eurázsia? Nehéz követni. Az a cikkből mindenesetre kiderül, hogy az Iránnal szembeni külpolitikai váltás jó eséllyel nem a járvány, hanem annak következménye, hogy Donald Trump amerikai elnök bekeményített Teheránnal szemben, illetve Izrael sem nézte jó szemmel a szoros magyar-iráni kapcsolatokat. Viszont ha már itt vannak az irániak, miért ne legyen valami hasznunk is belőlük? Mármint kormányzati-kommunikációs szempontból.

Váratlan probléma elé állítja a vírus az autokratákat?

Az hogy ez a járvány együtt fog járni a demokratikus és tekintélyelvű ideológiák küzdelmével is, arról már február elején írtam ebben a hírlevélben ( „A koronavírus politikája” rész). Az ideológiai háború ma már minden fronton folyik, a világsajtót bogarászva ebből szedett össze pár morzsát a Népszava szemléje.

CITOKIN VIHAR

Legeza Örs megtöri a csendet

Kezdjük ezt a blokkot azzal a cikkel, amit a Válasz Online eddigi története legolvasottabb sztorijának nevezett. És amelyet vezető magyar hírportálok is átvettek, tehát jó eséllyel a STÓSZ olvasói találkoztak már vele az elmúlt napokban. Ha nem, elolvasása mindenképpen erősen javallott: lehet, többet tudunk meg belőle a mai magyar járványhelyzetről, mint az operatívnak mondott „törzs” eddigi „sajtótájékoztatóiból” összesen.

Halálközeli Seattle-ben

Legeza Örs történetéből nekem emlékezetes maradt a „citokin vihar” kifejezés, ez a jelenség egyébként világszerte téma volt az elmúlt napokban a COVID-19 kapcsán.

A citokin vihar túlzott immunválaszt takar. Az emberi szervezet ugyanis citokin nevű fehérjéket mozgósít fertőzéskor. Ezek a fehérjék koordinálják a fertőzésre adott immunreakciót, illetve gyulladást váltanak ki a testben. Vannak betegek, akiknek az immunrendszere először nem válaszol elég gyorsan a betolakodókra, majd később elárasztja a szervezetet citokinnal, ami roncsolja a véredényeket és folyadékkal telíti a tüdőt. Sok esetben ez a túlzott immunreakció halálos kimenetelű. (Más vírusos fertőzésnél, így az influenzánál és az ebolánál is kialakulhat ez az állapot.)

Szóval a Válasz Online cikke után ezért találtam érdekesnek, amikor a Los Angeles Times-ban egy olyan történetet olvastam, amelyben egy hasonló életkorú, 44 éves beteg (aki egyébként a fertőzötteket kezelő orvosként kapta el a kórt) Seattle-ben ilyen „vihart” élt túl. Alig-alig. Életéért küzdve kollégái olyan gyógyszert vetettek be, amelyet eredetileg rheumatoid artiritis kezelésére használtak, de 2017-ben citokin vihar ellen is jóváhagyták alkalmazását.

Gyógyszerkutatás mesterséges intelligenciával

Semmiképpen nem akarok szakértőként feltűnni, de érdekesség: a TechCrunch tudományos hírportál épp egy hasonló gyógyszer példáján mutatja be a gyógyszerkutatás egyik ígéretes területét. Amikor is mesterséges intelligencia segítségével azt próbálják feltárni, hogy az adott betegségre, problémára milyen, már forgalomban lévő gyógyszer lehet hatásos.

A BenevolentAI nevű startup minden olyan adatot, amit a koronavírusról tudni lehet megadott egy speciálisan erre a célra fejlesztett szoftvernek, és segítségével olyan készítményt keresett, amely egyrészt azokat a sejtfunkciókat gátolja, amelyet a COVID-19 kórokozója is „használ”, másrészt „anticitokin” tulajdonságokkal is bír.

A kutatás mindössze három nap alatt eredménnyel járt: egy olyan gyógyszerre esett a választás, amelyet egyébként szintén rheumatoid artiritis kezelésénél használnak. (Hagyományos eszközökkel az ilyen, már meglévő készítmények utáni kutatás akár egy évig is eltarthat, jegyzi meg a cikk.)

IRODALOM

J.G. Ballard és az önkarantén univerzuma

Megvallom őszintén, J. G. Ballard munkásságáról én korábban nem hallottam, de miután a brit New Statesman (kb. az ottani ÉS) azt írta, hogy korunk (koronavírusos) valósága most már Ballard képzeletének birodalmába tartozik, legott szert tettem novelláskötetére.

És nem csalódtam benne. A novellák alapján elmondható, az angol sci-fi-író egymaga meg tudna (meg tudott volna) tölteni történetekkel tizenkét évadnyi Black Mirrort (ki-ki eldöntheti, ez most dicséret vagy kritika). Majdnem minden sztorija ugyanis abszurd vagy kevésbé abszurd disztópia – a történetek persze korunk világáról, illetve saját félelmeinkről szólnak elsősorban. És persze így igaza van a cikk szerzőjének is, amikor azt írja:

„Ballard munkássága tele van elrendelt karanténokkal és önkéntes izolációval, valamint az unatkozó középosztály soraiban kirobbanó zavargásokkal.”

Szóval korunk izolált valóságából sok mindent megsejtett a javarészt a hidegháború idején alkotó Ballard. Például egy 1977-ben publikált Vogue-esszéjében a Facebookot, a valóságshowkat és a megfigyelőkamerák hegemóniáját is elég pontosan előre jelezte. (Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy ezeknek a „vívmányoknak” a megvalósulása nem csak technológiai, hanem civilizációs következmény is: vagyis hogy bizonyos értelemben előre láthatóak voltak már a hetvenes években, mint a tömegkultúra előbb-utóbb szükségszerűen bekövetkező fejleményei.)

Bár – ha jól érzékelem – Ballard novellái magyarul még nem olvashatóak, több regénye már igen. A legutóbb, 2019-ben, a Helló, Amerika című könyve jelent meg itthon, amely regényben (2114-et írunk) kis létszámú expedíció érkezik az egykori USA-ba, hogy újra felfedezze az időközben az olaj- és klímaválság miatt kihalt amerikai kontinenst.

Mit mondhatnék erre karanténozás idején: jó szórakozást!

Tóth Szabolcs Töhötöm
Tóth Szabolcs Töhötöm
Voltam riporter a Boston Globe-nál, országos napilap főszerkesztő-helyettese, hírportál vezetője, az írott sajtó fortélyairól pedig megírtam az Első leütés – Gyakorlati újságírás nem csak kezdőknek című könyvet (amiből sok helyen tanítják az újságírást Magyarországon). Ám rádiózni, sosem rádióztam – az első felvételek után még a saját hangomtól is megijedtem. Szóval ez az egész podkaszt dolog nekem is új volt. Kalandtúra, ahová veletek együtt indultam el.

Hírlevelek idősorrendben

Itt is követhetsz

2,228lájkolóTetszik
505követőKövetés
96követőKövetés

Legfrissebb podcastepizódok

Mi az a podcast?

Podcastot hallgatni buszon, autóban, főzés közben, konditeremben? Rém egyszerű! Útikalauz kezdőknek.


Nálad is halomban áll az olvasnivaló? Ebben a hírlevélben kéthetente az én „stószomból” ajánlok neked:
Mit olvasok, mit nézek vagy hallgatok épp? Cikkek, könyvek, podcastok, hasznos eszközök – iratkozz fel itt, és máris kapod a Stószból  emailen a válogatott cuccokat.

Bővebben a hírlevélről.