CIKK
Menthetetlen a civilizációnk?
Az utóbbi hetek szó szerint is forró témája volt, hogy lángol az esőerdő Brazíliában. Sok-sok cikk közül a témakörben egy nem túl szívderítő, de jó háttért nyújtó interjút ajánlok, amelyet a Magyar Kurír katolikus hírportál készített Ürge-Vorsatz Diána klímakutatóval.
Levelek Háfiznak
Régi műfajt elevenített fel az online térben Jászberényi Sándor író, haditudósító, aki fiának írt levelekben (intelmekben?) ír globálissá váló gondjainkról a Válasz Online-on. A sorozat második részében a klímakatasztrófa a központi téma.
Amúgy Jászberényi Sándorral sok más mellett én is beszélgettem erről a kérdéskörről az egyik podcastepizódban:
#012 Jászberényi Sándor – A haditudósító és a lélek legszebb éjszakája
Rockenbauer Zoltán és a halandó múzsa
Nem csak tartalma miatt érdekes a Magyar Hang interjúja az egykori fideszes politikussal, Rockenbauer Zoltánnal. Az interjúban legfőképpen Csinszkáról (Ady Endre, majd Márffy Ödön festőművész feleségéről, sokak múzsájáról), életútjáról, korábbi és mai megítéléséről van szó.
„Csinszka éppen Léda Adyjába szeretett bele, abba az erotikus kisugárzásba, amit ezekből a versekből olvasott ki, de nem ezt kapta, hanem egy beteges, alkoholista, depressziós, nehéz természetű férjet. A Csinszka-versekből hiányzik az erotika, sokkal inkább atyáskodó szeretet érződik ki belőlük. A két nő személyisége, külseje, élete is nagyon eltérő. Csinszka egyébként rajongott Lédáért, olyannyira, hogy a fényképét kinn tartotta a saját édesanyja fotója mellett. Hát ki hallott már ilyenről, hogy valaki a férje előző párját bálványozza?”
A tartalom is igen érdekes, de mindeközben – az interjúalany személye kapcsán –elgondolkodhat az olvasó a politikától való hátralépés mozzanatán is.
Illyés Gyula és Juhász ügynök
Ha már irodalom, egy apró, de érdekes adalék a kádári kultúrpolitika által körbeudvarolt Illyés Gyuláról: miért egyezett ki az író hatalommal? És mit gondolt „a zsidók szellemi befolyásáról”? Juhász ügynök jelentését az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára ismertette a Facebookon, a Könyvesblog pedig írt róla egy posztot.
Az ügy amúgy nem újdonság: az életrajzi adatokból is kiderül, hogy Juhász ügynök Kristó Nagy István művészettörténészt jelöli. Tevékenységéről Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor már több mint tíz éve írtak közösen jegyzett könyvükben.
Ungváry Krisztiánnal van egy beszélgetés Az élet, meg minden podcaston is, amelyben természetesen az ügynökkérdés is szóba kerül:
#015 Ungváry Krisztián – Történész pergőtűzben
OFFLINE
A kárpátaljai haditurizmus
A Földgömb magazin augusztusi száma még a héten kapható az újságárusoknál (aztán jön az új szám). Ebben találtam egy online sajnos nem olvasható izgalmas útirajzot (és történelmi tárgyú írást) az Észak-Keleti Kárpátok II. világháborús magyar védvonalának vidékéről, amely védvonalnak a nyomai még ma is fellelhetőek Kárpátaljának ezen a részén. A szerző, Mihálffy Péter, olyan vidékről, egyféle senkiföldjéről ír, amelynek útjai, települései olykor nincsenek is rajta a térképen, de amely
„a hegyikerékpározás, vadvízi evezés, és az egyre népszerűbbé váló »haditurizmus« valóságos paradicsoma.”
+ A legutóbbi podcastepizód
Kárpátaljáról, a világégést követő és a kárpátaljai magyar lakosságot ért kollektív büntetésről, Ukrajnáról Az élet, meg minden podcast legutóbbi epizódjában is bőséggel esik szó. Az epizódban a Kárpátalján született Gazda Alberttel beszélgetek egy új könyv apropóján, amelyben a szovjet hadseregben eltöltött 23 hónapjáról ír.
#019 Gazda Albert – Katonakönyv az elakadt időről és a hazugság birodalmáról
FILM
The Great Hack
Sokáig halogattam, de a napokban végre megnéztem a Netflixen a The Great Hack című dokumentumfilmet (a Netflixen a filmhez magyar felirat is választható). A film a Cambridge Analytica nevű céghez fűződő adatgyűjtési botrányról szól. Nevezetesen, hogy miképpen töltött le irdatlan mennyiségű adatot a Facebookról, majd ennek segítségével miképpen alkotott olyan profilokat amerikai és még kit tudja hány nemzet választóiról az a cég, amely aztán tevékenységével a Brexit-referendum előtti kampány során, majd Donald Trump elnökválasztási hadjáratában is gyaníthatóan nagyban hozzájárult a konzervatív alternatívára adott voksok győzelméhez.
A film erénye, hogy izgalmas interjúkat láthatunk a cég egynémely egykori alkalmazottjával és vezetőjével. Az interjúkból nyugtalanító kép bontakozik ki arról, hogyan lehet minden eddiginél eredményesebb kampányt folytatni a közösségi médiában egyénre szabott („mikrotargetált”) üzenetekkel. (A filmben sokat beszéltetett Brittany Kaiser könyve egyébként októberben jelenik meg, és már előjegyezhető az Amazonon).
Mindez segít megérteni azt is: miért leselkedik a demokráciákra halálos veszedelem akkor, ha a kampányolásnak ezeket a technikáit nem tiltják vagy szabályozzák törvényekkel.
Ugyanakkor nagy hiányosságai is vannak a filmnek. Egyrészt nem nagyon esik szó arról, hogy a brit cég azért is lehetett sikeres, mert eleve borulópont közeli politikai helyzet volt mind a Brexit-referendum, mind pedig a 2016-os amerikai elnökválasztás előtt. Azaz viszonylag kis lökéssel lehetett nagy változást előidézni, ami a 2008-as pénzügyi világválság, illetve az azt követő kudarcos politika, illetve a társadalmat végletesen polarizáló kultúrháború egyik következménye volt.
Másrészt nem kapunk áttekintést azokról a viselkedéstudományi kutatásokról sem (nyilván ezt a szabott műsoridő sem teszi lehetővé), amelyek az ilyen új típusú korteshadjáratok lélektani-tudományos alapját adják.
KÖNYV
Nem szeretnék abban a pózban tetszelegni, hogy a kérdésnek akár csak felszínesen is tudora lennék, de két magyarul is elérhető könyvet linkelek, amelyek érdekesek lehetnek a The Great Hack által feldolgozott ügy szempontjából.
Az egyik fontos téma az az ún. „nagy ötös” (Big Five) személyiségmodell, amelyet a viselkedéstudománnyal foglalkozó kutatók évtizedek óta csiszolgatnak. A Cambridge Analytica egyféle visszamodellezéssel (reverse engineering) ez alapján a séma alapján sorolta be a Facebook-felhasználókat egy-egy személyiségprofilba. (A cég először egy olyan online személyiségtesztet tett közzé a Facebookon, amely azt ígérte, hogy a kitöltők megismerhetik általa személysiégprofiljukat. Ez így is volt, de az alkalmazás eközben rengeteg adatot is „beszipkázott” tőlük. 270.000-en töltötték ki a tesztet a Facebookon, és ez lehetővé tette a cég számára, hogy releváns összefüggést állítson fel a személyiségprofilok és aközött, hogy a tesztet kitöltők miket lájkoltak amúgy a közösségi szájton. Ezek után az algoritmussal pusztán a lájkok alapján több tíz millió Facebook-profil esetében már automatikusan be tudták lőni – tehát a teszt kitöltetése nélkül is –, hogy egy-egy felhasználó melyik profilba sorolható. Mondjuk úgy, akármelyik olyan választó esetében, aki a Facebookra regisztrált, és elegendő aktivitást fejtett ott ki.)
A személyiség építőkövei
A Big Five személyiségmodell lényege magyarul is elolvasható egy online ingyenesen elérhető könyvben (a könyv valójában egyetemi jegyzet, nem könnyen fogyasztható szöveg, de akit érdekel a téma, itt kimerítően olvashat „a nagy ötösről” magyarul):
Mirnics Zsuzsanna: A személyiség építőkövei (57. oldal)
Gyors és lassú gondolkodás
Érdemes talán a témával kapcsolatban szót ejteni Daniel Kahneman és Amos Tversky immár klasszikus kutatásairól is: munkásságuk egyik alapköve annak a viselkedéspszichológiai iskolának, amely – különösen a nagy adatbázisok adta lehetőségekkel ötvözve – kulcsszerepet játszik a mai politikai vagy üzleti célú befolyásolási technikák kidolgozásában, alkalmazásában.
A két izraeli kutató munkája segített ugyanis megérteni azt, hogy döntéseinket legtöbbször nem racionális érvek, hanem törvényszerűségek, közelítések („heurisztikák”), hüvelykujjszabályok, megérzések alapján hozzuk (és így igencsak kiszolgáltatottak vagyunk a mechanizmust jól ismerők befolyásolási kísérleteivel szemben).
Kahneman népszerű tudományos könyve, a Gyors és lassú gondolkodás közérthetően és izgalmasan ír erről, és egy idén kiadott e-könyv formájában már magyarul is olvasható.
Lehetetlen azonban itt akár összefoglalni is, mi mindent használtak, használhattak fel még a Cambridge Analyticánál ahhoz, hogy modelljüket megalkossák, finomítsák. A téma iránt érdeklődő, angolul is olvasó közönségnek talán jó belépő lehet a New York Review of Books 2017-es, igen alapos esszéje, amely a cég ténykedésének tudományos, eszmetörténeti hátterét foglalja össze élvezetes, érdekfeszítő stílusban (a lap szájtáján a cikk fizetős, de egy egyetemi honlapon pdf-formátumban itt elérhető).
Azoknak pedig, akik a Cambridge Analytica botrányában szeretnének magyar nyelven elmélyülni, eligazodást nyújt az Indexnek a témában összerakott „aktája”.
IDÉZET
Végezetül egy idézet, amely mostanság elgondolkodtatott. Szergej Dovlatov Puskinland című regényében bukkantam rá, és talán másoknak is segíthet derűsen szemlélni azt, ha úgy érzik: éppen környezetük nem értékeli erőfeszítéseiket. Mert hogy ez még a legnagyobbak esetében is gyakran előfordul, hát még a mi esetünkben, akik még csak zsenik sem vagyunk. 🙂
„Alekszej Vulf Naplói-t lapozgattam. Puskinról barátian, olykor leereszkedően irt. Lám, a közelség, mely elhomályosítja a látást. Mindenki előtt világos, hogy a zseniknek is vannak ismerőseik. De ugyan ki hiszi el, hogy az ismerőse tényleg zseni?!”
