Aki nem aludta át az elmúlt napokat, az gondolom tisztában van azzal, hogy ez a minszki gépeltérítés (ahol Lukasenko egy nemzetközi járat földre kényszerítésével hurcolta el politikai ellenfeleit) jó eséllyel nem csak a hónap, de a 2021-es év meghatározó eseménye lesz. Amelynek végkifejletére sokan sokféle okból kíváncsiak. Ahogy Anne Applebaum a The Atlantic-ban írja:
„Az autokratikus [berendezkedésű országok] fővárosaiban a diktátorok és pribékjeik most azt is figyelik, miként reagál a Nyugat – hogy Lukasenko megússza-e , és hogy [ezzel] ennek az új elnyomó eszköznek az alkalmazása esetleg számukra is elérhetővé válik. Mert hogy bizonyosan mások is szívesen használnák, hacsak másért nem azért, mert az ilyesmi üzenetet küld disszidenseiknek és a számüzetésben élőknek: nem vagytok biztonságban. Soha nem vagytok biztonságban, még akkor sem ha demokráciában éltek, még akkor sem ha politikai menedékjogot kaptatok, még akkor sem, ha több ezer láb magasban egy keresksedelmi járaton ültök.”
Azt már csak én teszem hozzá, hogy érdekes megfigyelni, miként rántja össze az európai közvéleményt ez az eset: lehet, hogy mint a nemzeti öntudat esetében, az európaiság tudata is ilyen vészhelyzetekben formálódik?
Amúgy a Kelet és Nyugat között lassan tényleg hidegháborúvá terebélyesedő konfliktus úgymond „deeszkalálására” lehet kísérlet a júniusi Biden-Putyin találkozó. Reméljük a legjobbakat.
Ügynöknek nyilvánítva
Ellenzéki újságírónak persze nem csak Fehéroroszországban nem jó lenni mostanában, hanem a nagy testvérnél sem. Ahol a jelek szerint szintén egyre jobban bekeményít a hatalom. Ebből a szempontból is tanulságos és izgalmas beszélgetés, amit a Válasz Online közölt május elején: a portál külpolitikai újságírója Vörös Szabolcs a független orosz sajtó egyik legizgalmasabb (és legnagyobb) online lapja, a Meduza főszerkesztőjével készített interjút. A lapot a putyini vezetés pár hete „külföldi ügynöknek” minősítette (ez nem egyszerű szófordulat, jogi következményekkel, ebben az esetben a lap ellehetetlenülésével járó hivatalos határozat). Ez ugyanis nem csak a hirdetők elpárolgását vonja maga után – hiába működik a Meduza, az orosz történelemben nem először, emigráns sajtóként –, hanem forrásaik elnémulását is:
„Ha külföldi ügynöknek minősítenek, az tulajdonképpen állami plecsni arról, hogy hazaáruló és az ellenség kollaboránsa vagy. Afféle mentális sárga csillag a kabátodon, amellyel elveszted a kormányközeli forrásaidat, nem beszélve az egyenruhás körökről, a szilovikokról. Emiatt aztán a sztorik jelentős részét nem tudod megírni, a külföldi ügynökökről szóló törvény ugyanis még az interjúalanyokat is veszélyezteti.”
(A Válasz Online Az élet, meg minden podcast stratégiai partnere – erről itt írtam korábban.)
