Mit jelent az, hogy ezentúl Az élet, meg minden podcast és a Válasz Online között úgymond stratégiai együttműködés lesz? Mert hogy az lesz, és ennek lényegéről írok majd itt pár szót. Ám a szikár tényeket most kivételesen a poszt végén találjátok.
Mert előbb „lírázom” kicsit.
Szóval, olykor illő és üdvös kivonulni a (digitális) pusztaságba, magunkra zárni az ajtót, ha olyasmit szeretnénk kisütni, ami reményeink szerint mondjuk tizenöt másodpercnél maradandóbb lesz (percekben már nem számolunk a figyelemgazdaság korában, ugye). Így, bár egyelőre nem élek még sáskán és vadmézen, ezt a podcastot eleddig jellemezte a „műsorgazda” (ld. „host”) bizonyos fokú remetesége, amely egyszerre lehet erénye és gyengesége is egy ilyen vállalkozásnak.
Mindazonáltal, történetesen, azaz valójában nem teljesen magamtól váltam remetévé. Volt egy néha lélekemelő, sokszor erőt próbáló és konfliktusos kísérlet 2015-től, hogy az akkori Magyar Nemzet szebb, jobb, szabadabb napilap lehessen. Amely fáradozásnak én is részese lehettem. Ennek a vállalkozásnak aztán 2018-ban a politikai rögvalóság véget vetett vala. Én pedig kipenderíttettem az említett pusztaságba.
Az ilyesmi – mármint hogy nem a gyorsaké a futás, de a nyers erőé a viadal – a magyar sajtótörténetben nem egyedi eset. Úgyhogy nincs új a nap alatt, nincs értelme sokat rágódni ezen. (Még akkor sem, ha ez sokaknak volt akkor traumatikus élménye.) De ha már a siavatagba vetődtem, kitűnő helynek bizonyult az ahhoz, hogy elkezdjem építgetni ezt a podcastot. (Ahogy írtam korábban, a senkiföldjén.)
Nem egykori kollégáimban szeretném megforgatni a kést, amikor leírom: kiderült, tulajdonképpen hosszú évek óta ez sivatagi show a legpozitívabb fejlemény életemben.
Aminek része az, hogy nem kell bejárnom semmilyen szerkesztőségbe.
Mindenkinek jobb ez így, különösképpen azoknak, akiknek élő- és előfordulási helye továbbra is egy ilyen műintézmény. Ahol – utólag világosodtam meg – nem könnyű elviselni olyasvalakit, aki mindig is inkább egyedül dolgozott volna, csak ezt sosem merte magának bevallani.
Ugyanakkor egy ilyen műsor nem lakatlan szigeten készül, hanem nagyon is világba vetetten. Hogy Az élet, meg minden podcastot – két és fél évvel indulása után – ma már sokan követik (az IAB által hitelesített adatok havi 40-50 ezer meghallgatást mutatnak), az elsősorban a benne szereplő vendégek érdeme. Vagyis, bár műsorkészítőként sokat szőrözöm ezzel egyedül, a podcastom nem a világtól való elzárkózást jelenti.
De mennyire hogy nem! A remetének minden nap szélesre kell tárnia az ajtót, és beengednie azt a sok-sok remek embert, azt a szellemi teljesítményt, akikre és amire korábban, különös módon, épp az állandó sürgölődés és ficergés miatt nem maradt idő.
És az ajtónyitogatással együtt jár a felismerés: kellenek velünk kalandozó társak is. Hiszen enélkül a legjobb gondolatokat, a legjobb ötleteket is elkorhasztja a mindentcsinálás sivársága és monotonitása.
Az együttműködés lényege
Így hát mától lett nekem kérem szépen nem is egy, hanem egy egész alkotóközösségnyi „stratégiai partnerem”, méghozzá úgy, hogy nem kell továbbra sem összebútoroznom senkivel. Magyarabbul írva ez úgy hangzik: akad pár ember, akikkel bár a világról olykor eltérően gondolkozunk, az újságírásról nagyon is hasonlóan, így adja magát, hogy néha-néha együtt süssünk ki valamit.
A Válasz Online-nal kötött együttműködés ezért alapvetően arról szól, hogyan tudjuk majd a másik munkáját úgy segíteni, hogy eközben továbbra is egymástól független sajtóműhelyként működünk.
Azaz változatlanul két külön csapatról, két kiadóról lesz szó, külön kasszán és konyhapénzen (vagyis ez a szövetség az olvasói/hallgatói támogatási modellt nem érinti), de lesznek dolgok, amelyekben e „stratégiai együttműködés” során nagyon is kooperálunk majd. Például lesznek kölcsönös tartalomajánlók, olykor közös projektek, műsorok, kiadványok. A célunk tehát az, hogy egymást segítve építsük olvasói és hallgatói közösségeinket.
Nem nyújtom tovább ezt a rétestésztát, a lényeg a lényeg: kövessétek a Válasz Online podcastadását, a HetiVálaszt is. Valmint természetesen Az élet, meg mindent.
És ne lepődjetek meg, ha olykor-olykor, így-úgy-amúgy, ezt-azt-amazt együtt próbálunk majd sikerre vinni.
