Hazai
STÓSZ #027

Tizenkétszer akkora

NER-média: Nagy pénz, kis foci?

Kormányközeli médiacégeknél landol a Magyarországon reklámokra szánt pénz durván harmada – írta meg a G7, cikkében jelezve: ennek a vállalati körnek részesedése a hazai reklámtortából már nagyobb mint a Google-é és Facebooké együttesen.

Itt nem csak arról van szó, hogy brutálisan meglódult az állami reklámköltés, amelynek kedvezményezettjei ezek a cégek, de arról is, hogy ez a pártközeli konglomerátum ma már a magánhirdetők számára is megkerülhetetlen. A pártsajtó zászlóshajójáról, a MediaWorksről így ír a cikk:

“a vállalat teljes (tehát nem csak a hirdetési) forgalma az azonos tevékenységi körű cégek közül a második legnagyobb Blikk árbevételének nagyjából a tizenkétszerese.”

Álmában két macska volt

A Mediaworks vállalatcsoportnál dolgozó újságírók szakmai munkájának, hatékonyságának megítélése azonban az elképesztő forrásbőség ellenére többnyire meglehetősen… hogy is fogalmazzunk, hát szakmai berkekben nem túl acélos. Talán ezen is hivatott segíteni az a tranzakció, amellyel „vállaltan fideszes kézbe került” a három sajtópiaci szaklap egyike, a Médiapiac.

  • A Media1 figyelt fel arra, hogy az imázs korrekciója elég suta módon kezdődött: úgy tűnik, a mediaworksös Magyar Nemzet újságírója lapjában a Médiapiacról, majd a Médiapiacban, az újonnan megszerzett lap szerzőjeként, a Mediaworksről ír, hogy aztán másnap ismét folytassa munkásságát a Magyar Nemzetben. De hát van ilyen, hogy valaki álmában két macska volt.
  • Miután a Médiapiac korábbi stábját cakkpakk elküldték, a szaklap hírfolyamában a független sajtó rugdosása azonnal megkezdődött. Ám az új tulajdonosok jó eséllyel nem erre a trollkodásra, hanem a rendezvényszervezés-bizniszben rejlő pénzre koncentrálnak. Legalábbis ezt sejteti a tranzakció hátterét bemutató hvg.hu cikke.

+

Ebben a számban még

Moziatlasz

A mocsár

Lecsapolni mondjuk nem sikerült semmit. Sőt.

Könnyű

Galvánított fémvizelő

Gépi fordítás: az előtüremkedő valóság figyelmeztet minket, hogy még sok küzdelem vár a programozókra.

A teljes STÓSZ #027 →