ÁLHÍREK KORA
Terroristákat pénzel és eladósítaná Európát
Itt a nagy Soros-lista! Vagyis a 444 elég alapos gyűjtése arról, ki is ez a Soros György. Azaz hogy mi minden „állítást” fogalmazott meg eddig róla a kormány és médiája. Szóval segítség ál- és rémhír-terjesztők után kutakodóknak, linkekkel, 99 pontban. (Nem kispályás válogatás, csak erős idegzetűeknek.)
Álhírgyártók és bohócok
Az Átlátszó tényfeltáró portál eközben arról ír, hogy bár egy-két, kisstílűnek tetsző álhírgyártó kisiparost lekapcsoltak az elmúlt hetekben Magyarországon, a nagy halak továbbra is szabadon lubickolnak (a cikkkíró itt most nem Rogán Antalra gondolt). Pedig a felhatalmazási törvény – elvileg – megkönnyítené a hatóságok dolgát. És hogy kik ezek az álhírterjesztők, és milyen célból gyártják ezeket az átveréseket? Sok álhírgyáros nagy valószínűséggel (gyakran anélkül, hogy erről tudna) külföldi ország információs hadviselésének eszköze. Más részüket pusztán az anyagi haszonszerzés motiválja. Ahogy az Átlátszó cikkéből kiderül:
„[…]a semmilyen skrupulustól vissza nem riadó (például kitalált rákbeteg lánynak kamugyűjtést szervező), néhány emberes csapattal működő profithajhászok a legjobb időkben havi 10-12 millió forintot csináltak.”
- Az Átlátszó főszerkesztőjével készült a podcaston ez a korábbi beszélgetés:
024 Bodoky Tamás – Jachtok, oligarchák, repülők és az Átlátszó története
FILM
Dokumentumfilm a posztigazságról (2020 – HBO Go)
Akik az álhírgyártás komolyabb műhelyeibe szeretnének betekintést nyerni (ahol nagyvállalkozók, pártok megrendeléseit teljesítő „szakemberek” vagy éppen állami megbízást teljesítő propagandisták kreálnak és terjesztenek álhíreket – és most ismét nem Rogán Antalról szóló blokk következik), azoknak jó szívvel ajánlható az HBO Go-n (magyar felirattal is) megnézhető Az igazság nyomában: Félretájékoztatás és az álhírek ára című amerikai dokumentumfilm. (Eredeti címe: After Truth – Disinformation and the Cost of Fake News).
A film a tömeges álhírgyártás riasztó jelenségét, kifinomult és a Kominternt is megszégyenítő technikáit konkrét esetek dokumentálásával mutatja be. Mintegy az elkövetkező idők jeleként ismerteti például a 2015-ös, Jade Helm nevű hadgyakorlat kapcsán elszabaduló hisztériát, amikor is sokan a hadsereg jelenléte miatt katonai hatalomátvételt vizionáltak az USA-ban.
Vagy a Pizza Gate néven elhíresült tébolyt, amelynek során az terjedt az internet setét bugyraiban, hogy Hillary Clinton kampányfőnöke pedofil hálózatot működtet egy „gyerekbarát” washingtoni pizzériában. (Ez az álhír annyira tűzbe hozta az erre fogékonyakat, hogy kis híján tragédia történt: egy gépkarabéllyal felfegyverkezett férfi az álhírek állítása szerint a Pizzeria pincéjében fogva tartott gyerekek megmentésére indult, és csak a szerencsének volt köszönhető, hogy megelégedett pár lövés leadásával, az étterem feldúlásával, és nem lőtt agyon egyetlen alkalmazottat sem).
A dokumentumfilm tehát ilyen ügyek bemutatásával ad elég precíz képet az álhírek születéséről, célközönségéről – és ami a legizgalmasabb – kitalálóiról is. Ennek során kerül képbe például Jack Burkman, a cinikus politikai lobbista, aki szenvtelenül nyilatkozik arról, hogy az álhírek megalkotása és terjesztése éppenséggel nem jó dolog, ám pont olyan mint a vegyifegyver: mérgező, de ha az ellenfélnek is van belőle, akkor jobban járunk, ha előbb mi vetjük be.
Természetesen nem maradt ki a filmből az álhírterjesztést nagyüzemi szintre emelő, azt profitáló üzletággá fejlesztő Alex Jones sem, aki – mondanunk sem kell – itt sem hagy pozitív emlékeket a nézőben. (A magyar feliratozás sem fog amúgy kellemes benyomásokat kelteni: nem csak az olyan bántó leiterjakaboktól lehet sikítófrászt kapni, mint a Pizza-kapunak fordított Pizza Gate , hanem úgy egészében a slendrián és tájékozatlanságról árulkodó magyar szövegtől).
Erénye a filmnek, hogy nem csupán a republikánus álhírgyártásra hoz fel példát, hanem arra is, amikor bizonyítottan demokrata akciócsoport folyamodott ehhez az eszközhöz: a film a 2017-es alabamai szenátusi választás során facebookos áloldalakat létrehozó, a demokraták sikerérért dolgozó akciócsoport vezetőjét ülteti a kamerák elé.
Nem erénye ugyanakkor a filmnek, hogy annak producere a CNN-s Brian Stelter, így ennek következtében a filmből hiányzik a CNN kritikája, amelynek szakmai standardjai az utóbbi években érezhetően fellazultak az egyre fokozódó kultúrháborúban. (Jó példa erre Trump oroszügyi „dossziéja” (Steele-dosszié), amelyről azóta bebizonyosodott, hogy megrendelésre összerakott, bizonyítatlan állítások halmaza, a CNN mégis futtatta a sztorit.)
A film ugyanakkor jól szerkesztett, a lényegre koncentrál, és kitűnően világítja meg a probléma lényegét. Nevezetesen, hogy a játék már nagyban folyik, profi aknamunkásokkal, propagandistákkal, konkrét célokkal – nagy költségvetéssel.
Personal Truth (2018)
Aki egy kicsit filozofikusabb, líraibb megközelítésre vágyik (és néz filmet angolul), annak ajánlhatom a téméban még Charlie Lyne 2018-as, itt ingyen megtekinthető 18 perces filmetűdjét, amely a Pizza Gate apropóján arra próbál választ keresni, hogy mi az a valami bennünk (mindnyájunkban), ami miatt olykor a legmeredekebb teóriát is hajlandóak vagyunk hitelesnek tekinteni (megoldás: az „intuitív gondolkodás” képessége).
ZENE
A táncházmozgalom története
Most pedig, mintegy az álhírek és a járvány közé ékelődve, valami egészen más.
A magyar táncházmozgalom történetét, illetve a magyar népzene ezt követő aranykorát dolgozza fel most indult, nyolc részesre tervezett cikksorozatában Weyer Balázs a Recorderen. Elég nagy ívű vállalkozásnak tűnik, amely a laikus érdeklődőket szólítja meg, azt ígérve, hogy egyszerre lesz ez bepillantás és kitekintés, háttér és kontextus is.
Magának a táncházmozgalomnak a sikere is abban áll egyébként, hogy képes volt szélesebb közönséget megszólítani – nem utolsó sorban azért, mert Magyarországon nem hivatalos-támogatott-elgiccsesített folklórként, hanem underground mozgalomként indult:
„Így maradt meg a népzenekutatás és az abból kijövő táncházmozgalom a tűrt kategóriába eső grassroots színtérnek, ezért vonzott fiatalokat, független szellemeket, ez volt társadalmi és közösségépítő erejét tekintve a kulcs, és ezért ilyen erős még ma is. Mert a szabadságról szólt, mint a rock and roll, stílusról, mint a hippimozgalom, identitásról, mint minden frissen megjelenő zenei irányzat.”
JÁRVÁNY ELMÉLETILEG
És most következzen három elemzés vagy összeállítás járványügyben a „nagy kép” iránt érdeklődőknek.
A tudás ismét hatalom?
Bede Márton a 444 tldr rovatában (too long to read=túl hosszú, hogy elolvasd) stílszerűen hosszú cikkben próbál támpontokat adni arra, hogy a járványnak lehet-e olyan pozitív hatása, hogy eztán leáldozik az áltudományoknak, sarlatánoknak és álhírgyártóknak, azaz ismét a szakértelem lesz az irányadó. Vannak erre utaló jelek, hiszen sokan fordulnak most bizalommal (kétségbeesetten?) a szakértők, kutatók felé. Sőt, ezzel együtt, nézettségi rekordokat döntve, mintha a korábban lesajnált fősodor média renoméja is javulna, különösen Magyarországon,
„ahol a közmédia már rég nem tölti be a funkcióját, gyakorlatilag az Index vette át a szerepét. Beszédes volt, hogy még a kormány emberei is ott igyekeztek emberarcúvá tenni Orbán Viktor egyre lehangolóbban autoriter húzásait. Az pedig még beszédesebb, hogy az ezek közül legautoriterebb, a felhatalmazási törvény elfogadása után egy nappal egy Orbán-közeli „üzletember” egyértelműt lépett az Index bekebelezése felé.”
Ám ez semmire nem garancia, lehet ebből nagy elfordulás is, ha a tudomány képtelen lesz kielégítő válaszokat adni az aggódó emberek kérdéseire. Ami, jegyzi meg a szerző, könnyen bekövetkezhet, hiszen egy világjárvány jellemzően komplex problémahalmaz, amire nem egyszerű gyors és könnyen értelmezhető válaszokat adni. (Például a védőoltás egyáltalán nem biztos, hogy záros határidőn belül elkészül.)
A szakértők kora
Ebben a témában a Válasz Online is előállt egy nemzetközi kitekintéssel. A cikk annak következményeit vizsgálja, hogy több helyen „tulajdonképpen járványügyi szakértők vették át az országok irányítását”. Az irántuk való bizalom miatt a legtöbb helyen a politika sem mert javaslataikkal szembemenni, csakhogy amint telik az idő a karanténban, úgy erősödik a vita is az intézkedésekről. Ahogy a cikk fogalmaz:
„Miközben tehát eddig az volt a konszenzus, hogy a járvány véget vetett a szakértők ellen lázadó populisták korszakának, egyáltalán nem biztos, hogy ez a helyzet így is marad.”
- A Válasz Online kiadójával és újságírójával készült a posdcaston ez a korábbi beszélgetés:
016 Bódis András – A NER-lovagok lelkivilága és a Válasz Online története
Szabadulás a fogságból
Inkább geopolitikai jellegű dilemmával foglalkozik a járvány kapcsán az Azonnali cikkírója, Fehér Zoltán, a bostoni a Tufts Egyetem oktatója. Például hogy valóban Kína kerül-e ki ebből az egészből győztesen? És hogy beléphet-e Washington helyére Peking, ha a kívánatos nemzetközi együttműködés élére kell majd állnia valakinek?
- A járvány utáni változások szükségességéről, lehetőségéről bőségesen volt szó a podcast legutóbbi epizódjában is:
027 Puzsér Róbert – Goebbels kristálygömbje, Luxus Vivien táskái és a magyar polgárháború
JÁRVÁNY GYAKORLATILAG
Használhatatlan tesztek
Már a múltkori hírlevélben is több olyan cikket szemléztem, amelyek arra világítanak rá: Magyarországon nemigen érthető, milyen adatok alapján, miért úgy és miért pont akkor hoznak járványügyi intézkedéseket, ahogy és amikor. Az elmúlt hetekben sok szó esett arról is, hogy a megalapozott döntésekhez sokat kellene tesztelni. Mint az Indexnek a hosszú hétvége előtt robbant cikkéből kiderül, ez itthon már csak azért is körülményes, mert egy jó csomó, Kínából érkezett teszt a Semmelweis Egyetem kutatóinak vizsgálata szerint koronavírus tesztelésre teljesen alkalmatlan.
A cikket vehemens kormányzati és kormánypárti cáfolatok követték (amelyek viszont nem cáfolták a vizsgálati eredményt), mára annyi valószínűsíthető, hogy a SOTE által bevizsgált és alkalmatlannak talált eszközök részben a mentőszolgálatnál rendszeresített tesztek lehettek.
Az egész ügyről és annak utózmányairól jól követhető összefoglalót készített az Átlátszó. (Amelyben szerepel link a Direkt36 oknyomozó portálnak az ügyben született tényfeltáró cikkeihez, és az Index írásaihoz is.)
Járványjóslás szennyvízből
A kiterjedt tesztelés, illetve a tesztek megbízhatósága egyébként nem csak Magyarországon állítja feladat elé a szakembereket és döntéshozókat. Érdekes kutatási irány, amikor a tesztelés mellett a lakossági szennyvízből próbálnak meg következtetni a járvány terjedésére. Erről szólt például az MTI híradása egy svájci kutatásról beszámolva, de a Los Angeles Times napokban megjelent, hosszabb cikkéből az is kiderül, hogy a szennyvíz ilyetén való analizálása (ami gyakorlatilag megmondaná, mennyi kórokozó távozik az adott helyen élők szervezetéből – azaz mekkora lehet a fertőzöttek aránya) Amerikától Franciaországon át Párizsig fontos kutatási területté vált.
A járványügyiseknek egy ilyen technológiával majdhogynem „valós időben”-ben lennének adataik a helyzetről, így finomhangolhatnák az éppen szükséges intézkedéseket (kell-e karantén, ha igen, meddig, mikor oldható fel az intézkedés). A technológia egyébként nem új, Izraelben 2013-ban a szennyvíz vizsgálatával azelőtt jelezni tudtak egy gyermekbénulási járványt, hogy az első konkrét esetek a klinikákon megjelentek volna. De például a lakossági drogfogyasztás mérése céljából is már több nagyvárosban rutinszerűen monitorozzák a szennyvíz összetételét. (Ennek mintegy „melléktermékei” az olyan híradások is, mint amilyenek az európai drogfogyasztás – egyre növekvő – mértékéről számolnak be.)
SZEXMENTES HETEK
Maradt a hétfő és a kedd
Arról megoszlanak vélemények, hogy a járvány idején elrendelt karantén intenzívebbé teszi-e az összezárt párok nemi életét, avagy épp fordítva. Ha ez utóbbi a helyzet, vigasztaló lehet a tudat, hogy kivételes korban élünk, hiszen voltak idők, amikor járványhelyzet nélkül is elég erős korlátozó előírások sújtották a házastársakat. A múlt-kor portál az erre vonatkozó középkori szabályokat részletezi cikkében, ilyeneket például:
„Az egyház számos előírásban, valamint törvényben szabályozta, ki, hogyan, mikor és kivel folytathatott szexuális életet. Jó néhány országban olykor a szerdai és pénteki (böjti napok), néha pedig a csütörtöki és a szombati közösülést is tiltották, a vasárnapi, vagyis az Úr napján folytatott nemi aktus pedig értelemszerűen tilalom alá esett, maradt a hétfő és a kedd.”
De ez csak a kezdet: nagyböjt, advent, bizonyos szentek ünnepnapjai, mind tilalmi zónát jelentettek (Pünkösd környékén egy meglehetősen hosszú, 40–60 napos tilalom volt érvényben).
Ez is egyfajta születésszabályozás, kétségtelen.
