Bezárkózás és nyitottság – erről lesz szó ebben a hírlevélben.
CIKK
Harari: A totalitárius és a demokratikus válasz
A járványra kétféle, totalitárius és demokratikus választ lehet adni – hangsúlyozta Yuval Noah Harari izraeli sztártörténész egy minapi, televíziós interjúban. Mert igaz, hogy a globális ragály példátlan kihívás, de a globális együttműködés is példátlan erőtartalékokat rejt, hiszen „manapság az együttműködés azt jelenti, hogy amit egy orvos reggel fölfedez Milánóban, az este már életeket menthet Tel-Avivban”:
„Harari szerint nem okolni kell a globalizációt, hanem élni kell az információáramlással járó előnyeivel: a járvány elleni küzdelem eszközeinek átadásával. »Ha a mostani események növelik a nemzetközi együttműködést és a globális szolidaritást, akkor ezzel az emberiség elért valamit, és ez védeni fog minket a jövőbeli járványok és válságok idején« — mondta.”
Globális vírus – globális együttműködés
Erről a lélegzetelállító sebességgel és nemzetközi együttműködéssel zajló, felfokozott kutatói tevékenységről szól két friss, izgalmas (angol nyelvű) cikk is:
A New York Times arról számol be, hogy kontinenseken átnyúló kooperációval máris 50 olyan készítményt azonosítottak a tudósok, amely hatásos lehet a koronavírussal fertőzött betegek kezelésére. A védőoltások kifejlesztése mellett sokan olyan gyógyszeren dolgoznak, amely képes közvetlenül támadni a vírust, mások olyan ellenszer után kutatnak, amely a megtámadott szervezetben egyfajta „pajzsot” von azok köré a fehérjék köré, amelyeket a vírus is felhasznál saját maga reprodukálásához.
A Wired eközben arról ír, hogy olyan mennyiségű tudományos szakcikket publikáltak (több mint kétezret december óta) a koronavírusról a kutatók az utóbbi hetekben, hogy a washingtoni Fehér Ház új projektjében a techcégek és az akadémikusok ezt az egyre gyarapodó, óriási anyagot hozzáférhetővé teszik a cikkeket mesterséges intelligencia segítségével feldolgozó szakemberek és algoritmusaik számára.
Nyájimmunitás kontra a görbe kilapítása
Sok-sok cikket átolvasva én legalábbis azt szűrtem le, hogy az elmúlt hetekben két fő irányzat körvonalazódott a járványhelyzet kezelésében. Az egyik azt tartotta volna célravezetőnek, hogy a lakosság kevésbé veszélyeztetett részén – lehetőleg ellenőrzött keretek között – gyorsan „áteresszék” a fertőzést, ami viszonylag hamar egyfajta „nyájimmunitást” alakított volna ki a népességben. (Ez egyszerre segítette volna a járvány mielőbbi legyőzését, és azt is, hogy a gazdaság eközben viszonylag zavartalanul működjön. Először – mások mellett – a brit kormány is ezt a stratégiát választotta.)
Arról a magyar G7 is ír, miért bizonyult ez hibás elképzelésnek ebben az esetben.
Boris Johnson brit miniszterelnök végül e stratégia feladására kényszerült, és ebben nagy szerepe volt annak a jelentésnek, amelyet a londoni Imperial College COVID-19 szakcsoportja készített. Ez a tanulmány már az olaszországi tapasztalatokat elemezve adott igen drámai előrejelzést a járvány terjedéséről, és a járvány intenzív szakaszának időben való elhúzását ( a görbe „kilapítását”) tűzte ki célul. A Neil Ferguson vezette csapat 20 oldalas összegzése teljes egészében olvasható itt. Egyik kulcsfontosságú megállapítása:
„A [járvány] hatékony elfojtásÁHOZ A minimálisan elégséges kormányzati intézkedés az egész népességre kiterjedő közösségi távolságtartás [„social distancing”], amelyet a fertőzéses esetek izolálásával, valamint az iskolák és egyetemek bezárásával kell kombinálni.”
(Úgy tűnik, ez az ajánlás nagy hatással volt több európai kormány stratégiájára is.)
Van-e elég adat a drákói intézkedések alátámasztására?
A 444 közben arról ír: „vita van kibontakozóban az amerikai tudóskörökben arról, hogy valóban a közösségi távolságtartás-e a legmegfelelőbb módja a koronavírusjárvány kezelésének”, illetve hogy elképzelhető: „talán szükségtelenek az olyan drasztikus lépések, mint a közösségi távolságtartás, mely alaposan visszaveti a gazdaságokat.”
Az etológus azt üzeni: nyugi, fogadd el
Csányi Vilmos etológus a 24.hu interjújában erre azt mondja: elemezgetni ráérünk később is.
„Ugyanis járványhelyzetben bármerre mozdulunk, a legfontosabb, hogy egységesen cselekedjünk. Fogadd el, hogy fönt kiválasztottak egy modellt, és reménykedj, hogy működik, s ha nem, váltanak, és az majd fog működni, ha az sem, akkor a harmadik, vagy negyedik bejön. A legfontosabb, hogy csináljuk, amit mondanak. Ne kötözködj, ha túléltük a vészt, majd elemzünk.”
Gulyás Gergely nem érti?
Hogy sok esetben a két megközelítés a döntéshozók fejében is összekeveredik, arra jó példa a mai kormányzati sajtótájékoztató. Szintén a 444 mutat rá arra: Gulyás Gergely miniszter veszélyes hülyeséget állított, amikor azt mondta, hogy a 65 éven aluliak „nyugodtan összevissza fertőzhetik” egymást.
További görbék és járványdinamika
Aki mindezen túl arról szeretne olvasni, miért fontos a „görbe kilapítása”, annak ajánlanám a Qubit járványgörbékről és azok kilapításáról szóló cikkét.
Illetve egy olyan írást, amely a Medium blogfelületén rendkívüli olvasottságot produkált, és amely a nemzetközi adatokat összevetve jut el a Ferguson-féle javaslat következtetéseihez. És amely már magyar nyelven is elérhető. (A cikk következtetései helytállónak bizonyultak, de egyes megállapításait érdemes forráskritikával kezelni, mivel nem szakmabeli írta, és – ahogy erre az eredeti, angol nyelvű cikknél több kommentelő is rámutatott – rosszul értelmezett adatok és hibás következtetések is szerepelhetnek a szövegben.)
Ugyanígy jó matekgyakorlat a G7 friss cikke is, amely a várható magyarországi helyzetet próbálja felvázolni a jelenleg ismert adatok alapján.
Globális térképek és számok
Aki amúgy (friss) adatokat nézegetne, azoknak a következő oldalakat ajánlom:
- Johns Hopkins Egyetem „műszerfalát”, amin szépen követhetőek a számok;
- Andrzej Leszkiewicz programozó hasonló adatgyűjtő oldalát , amely viszont egészen elképesztő adatmennyiséggel operál. (A „műszerfal” alján lehet lapozni, ahol még 30 további oldal várja a frissülő számok szerelmeseit.);
- magyarul az Átlátszó adatvizualizációja is hozzáférhető.
Lesznek új podcastepizódok!
Még mielőtt továbblépnénk, egy szolgálati közlemény: aki a podcast Facebook-oldalán nem akadt volna bele a posztba, azoknak írom: természetesen továbbra is lesznek új podcastepizódok. Bár a vírus nyilván a podcastfelvételeket tekintve is rendkívüli helyzetet produkált, az új epizódot már vágom, és előreláthatóan az adás a jövő hét második felében (de lehet, hogy csak a hétvégén) meg is jelenik majd.
Abszolút megértem, ha pillanatnyilag kisebb gondod is nagyobb annál, hogy a podcastot támogasd. No para, úgy van kitalálva minden, hogy alapból is ingyen hallgathatod, tehát ezért egyébként sem kell kellemetlenül érezned magad. Szóval, nyilván költsd a pénzed most arra, ami segít túlélni ezt a helyzetet.
Ám ha úgy érzed, nálad nem ezen múlik most sem, hálásan köszönöm, ha „szponzorálod” a műsort a Patreonon, hiszen nagyon sokan ezt most akkor sem tudják majd megtenni, ha ez szándékukban állt.
Azoknak pedig, akik eddig nem voltak rendszeres hallgatói a podcastnak, pár korábbi epizódot javasolok lelki erőleves gyanánt a nehezebb időkre:
- #023 Sudár Balázs – A sztyeppén utazó know-how és honfoglaló eleink, akik nagyon tudtak valamit
- #021 Orvos-Tóth Noémi – Örökölt sorsunk, eltitkolt történeteink és a magunkba zárt huszadik század
- #010 Wahorn András – Faág, amiről felfelé zuhanhatunk
Lisztvásárlás mellett azért fegyverkezünk is
Közben sokan szeretik szárazon tartani a puskaport is. A 24.hu arról ír, hogy Amerikában nem a vécépapír a sláger, hanem a fegyverboltok előtt kígyóznak hosszú sorok. Ám az Index cikkéből azt is megtudjuk, hogy a legálisan vásárolható fegyvereket Magyarországon is elkapkodták a boltokból.
„»A saját három fegyverboltunkban a lefelezett nyitvatartás ellenére elmebeteg a forgalom mértéke, és a kereskedő ismerősöktől is tudom, hogy máshol is hasonló a helyzet, vidéken pedig már szinte minden elfogyott« — mondta az Index megkeresésére Vass Gábor, a Kaliber magazin főszerkesztője.”
A kaszinóbiznisz is virágzik
Az Index egy másik cikke mutat rá: különös, de a magyar kaszinók mindenféle rendelet ellenére ugyanúgy működnek, mint eddig. Pedig a fertőzésveszély nem kicsi ezeken a helyeken.
Carl Schmitt és az érte lelkesedő Alapjogokért Központ
Ebben a rendkívüli helyzetben tényleg próbálok minden előremutató és helyesnek látott kormányzati törekvést támogatni (ilyen például a részleteiben sok sebből vérző, de alapvetően európai irányt tükröző magyar gazdasági mentőcsomag), és e hírlevélben is legalább a magam módján elősegíteni, hogy ne a pánik, a hangulatkeltés, hanem a helyes gondolkozás és a helyes cselekvés legyen irányadó. Nehéz ezt azonban, ha az embernek folyton a háta mögé kell tekintgetnie, vajon mire használják föl ezt a válságot azok, akiknek ebben a helyzetben kizárólag azon kellene gondolkozniuk, hogyan navigálják át az országot ezen a valóban példátlan vészhelyzeten.
Sajnos sok példát lehetne idézni erre, én ebből most csak egy egzotikusabbat ragadnék ki: egyre inkább olthatatlannak tűnik a szerelem, amely a kormány körül csoportosuló (és adónkból fizetett) úgynevezett politikai elemzőkben gyúlt Hitler jogtudósa, Carl Schmitt iránt.
És ez elég nyugtalanító. Mert hogy az egyébként tényleg nagy horderejű gondolkodó a rendkívüli helyzetekben fellépő „szuverén” (azaz diktátor) működéséhez ácsolt a 20-as és 30-as években jogi talapzatot. Imigyen a náci hatalomátvétel legitimálásán dolgozott.
És a magyar udvari „elemzőknek” Schmitt valamiért egyre inkább bejön. A kormányzat háziideológusa, Békés Márton szerkesztésében megjelenő Kommentár című folyóirat tavaly szinte különszámot szentelt a Fidesz új idoljának. Most meg az Alapjogokért központ tartotta fontosnak a magyar vészhelyzet minapi kihirdetését ezzel a Carl Schmitt-idézettel kommentálni: „Szuverén az, aki a kivételes állapotról dönt.”
Nem túl biztató, ha az alaptörvényről elnevezett kormányzati agytröszt ezt az üzenetet tartotta fontosnak most megosztani, amikor valódi vészhelyzet idején Orbán Viktor döntést hozott erről.
KÖNYV
A londoni pestis
Se szeri se száma most a karantén idejére olvasmányokat ajánló cikkeknek, bejegyzéseknek. Úgyhogy most lesz eggyel több. (Nyilván, Albert Camus A pestis című könyve alap azoknak, akik még nem olvasták volna, de van élet – és halál – azon is túl.)
A napokban olvasgattam Daniel Defoe A londoni pestis című munkáját, amely egy helyi iparos szemén keresztül mesél tényszerűen az 1664-es nagy londoni járványról. A mű meglepően sok tanulságot tartogat a gazdaság gyors leépüléséről (bezáró műhelyek, megszűnő tengeri utazás, elbocsátások stb.), a vidékre menekülő helyiekről, a „social distancing” fontosságáról, és arról is, miképpen próbálják meg a járvány elején a halálesetek átkategorizálásával a ragályt eltitkolni a hatóságok a londoniak elől. (A könyv egyben műfajilag is meglepően modern, szinte már „tényregény”.).
De ami még fontosabb: a könyvet teljes egészében olvashatod magyarul a Magyar Elektronikus Könyvtár gyűjteményében.
ZENE
Lola Marsh – I got you
Ha már izraeli arccal kezdtem, legyen a végén egy kis jóság Tel Avivból. Mostanában akadtam rá a Cocoon nevű izraeli csapatra (énekesnő: Lola Marsh). Oké, lehet, hogy sokaknak egy kicsit érzelgős muzsika, de én azért is linkelem ide ezt a számukat, mert akármikor meghallgattam a napokban, mindig jókdevre derített. És hát emlékeztet arra is, hogyha helyén az eszünk és a szívünk, hamarosan ismét önfeledten bolondozhatunk az utcákon. Tehát akkor I Got You by Cocoon.
