CIKK
Nem meglepetés az ellenzéki áttörés?
Nem lenne kerek ez a hírlevél, ha nem a sokakat sok héten át lázban tartó önkormányzati választás témájában ajánlanám az első cikket. Aki szeretne higgadt elemzést olvasni arról, mi történt és miért történt így, illetve mit jelent mindez a kőkemény számok és statisztikák tükrében, annak érdemes átfutnia Bódis András cikkét (amely tulajdonképpen egy precízen tárgyszerű választási sorozat záródarabja) a Válasz Online-on. A szerző a legalább tízezres lélekszámú magyar települések választási adatait szemügyre véve vonja le a következtetést:
„Nem állítjuk persze, hogy a Borkai-ügy nem tartott távol az urnától néhány kiábrándulófélben lévő Fidesz-szavazót, illetve nem „pörgetett be” valamennyi, májusban még inaktív ellenzékit. Abban viszont egészen biztosak vagyunk, hogy az adatok felől nézve a 2019-es önkormányzati választás nem hozott nagy meglepetést. Legfeljebb azok számára, akik a szemük helyett a vágyvezérelt közvélemény-kutatóknak hittek.”
Egyébiránt Bódis Andrással beszélgettem sok minden más mellett az önveszélyes kormánypárti sajtóról is egy korábbi podcastepizódban:
#016 Bódis András – A NER-lovagok lelkivilága és a Válasz Online története
Ibolya ügynök szexbevetése Győrben
A Borkai-ügy farvizén (nem szóvicc akart lenni – de az lett) sajátosan aktuálissá vált egy helyenként abszurdba illő, titkosszolgálati lejárató akció a hatvanas évek Magyarországáról, amely művelettel egy osztrák üzletembert próbált meg – sikerrel – együttműködésre bírni a magyar állambiztonság. Az akció lényege: „erkölcsi kompromittálás szexuális aktus konspirált fotózásával.”
Az áthallásos történetet eredetileg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának Facebook-oldala tette közzé a napokban, majd a 444 foglalta össze a Gothár Péter- vagy Tímár Péter-filmnek is beillő, rengeteg bénázással tarkított sztorit. Bármennyire is szomorú történetről van szó, amely aljasságokról mesél, nehéz megállni, hogy az ember ne röhögjön fel olykor hangosan, például amikor az egyik akció leírásában odaér, hogy a csábítással megbízott „Ibolya ügynök”
„az első emeleten a 117. szobában volt elhelyezve egy karhatalmista őrnagy elvtársnő társaságában”
Aki egy kicsit komolyabban szeretne ismerkedni a magyarországi „ügynökkérdéssel”, a kutatás nehézségéivel, politikai abszurditásaival, annak jó szívvel ajánlom az Ungváry Krisztián történésszel készült podcastepizódot (amelyben bőséggel esik szó más fontos kérdésekről is, például a magyar állami einstand hosszú történetéről):
#015 Ungváry Krisztián – Történész pergőtűzben
Trump elnök levelét megírta
Az utóbbi napok világpolitikai tragédiája az, ami Észak-Szíriában történik. Miután az amerikai elnök az USA csapatainak kivonásával gyakorlatilag zöld jelzést adott Recep Tayyip Erdogan török elnöknek, hogy támadást indíthat a területet ellenőrzése alatt tartó, és korábban az Iszlám Állam ellen küzdő kurdok ellen, teljes a káosz – és nem csak Szíriában, a Fehér Házban is. Legutóbb Trump Erdogannak küldött, homályos retorziókkal fenyegető levele került nyilvánosságra (a Fehér Ház az október 9-i keltezésű levelet szerdán adta ki, gondolom eredetileg a közfelháborodás csillapításának szándékával). A levél szövege dermesztő. Nem elsősorban tartalma, hanem megfogalmazása miatt: mintha egy kisiskolás írta volna, aki a szomszéd grundon focizó rivális csapattal huzakodik.
„ne legyél kemény fickó, ne legyél ostoba! Majd később felhívlak”
– zárul a levél, amely csak újabb adalék ahhoz a szappanoperához, ami az amerikai külpolitika hitelvesztéséről és teljes lefagyásáról szól az utóbbi hetekben.
Ami a szíriai eseményeket illeti, érdemes követni Jászberényi Sándor író, haditudósító Facebook-oldalát, aki korábban több alkalommal is tudósított a területről, és rendszeresen megosztja gondolatait, információit erről az újabb háborúról is.
Jászberényi Sándorral egy korábbi podcastepizódban magam is beszélgettem. Az interjúban bőséggel esik szó az Iszlám Államról, az ellenük harcoló kurdokról és az IÁ előtöréséhez vezető szunnita felkelés okairól is:
#012 Jászberényi Sándor – A haditudósító és a lélek legszebb éjszakája
Amolyan Noé bárkája projektek
A 444 népszerű tudományos témákban utazó „testvérlapja”, a Qubit számol be egy amerikai kezdeményezésről, amely „a régészetet forradalmasító LIDAR (light detection and ranging – lézeralapú távérzékelés) szkennelési technológián alapul”. A távérzékeléssel begyűjtött adatokból a nemes egyszerűséggel „A Föld-archívumnak” elkeresztelt program elsősorban a klímaváltozás miatt fenyegetett (pl. a várható tengerszint-emelkedés miatt veszélyeztetett) területekre koncentrál, és háromdimenziós térképeket készít a kiválasztott régiók felszínéről – ideértve a rajta található épületeket, azaz kulturális örökségünket is.
Hogy a terv célkitűzései mennyire megvalósíthatóak, ebben sokan kételkednek. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi években nem szűkölködünk Noé bárkája projektekben. Az első ilyenről vagy tíz évvel ezelőtt hallottam, ez volt a norvég kormány által a sarkkörön túl, a Spitzbergákon megépített globális vetőmagbank (Svalbard Global Seed Vault). A 2008-ban megnyílt bázison az örök fagy birodalmában -18 fokon tárolják a világ minden tájékáról begyűjtött élelmiszernövények magjait, hogy egy globális katasztrófa esetén is újraindulhasson a mezőgazdaság.
A vállalkozással kapcsolatban komoly aggályok merültek fel, amikor 2017-ben a globális felmelegedés következtében előállt szokatlanul enyhe időjárás miatt jégből kiolvadt víz árasztotta el a létesítmény bejárati részét. Szerencsére a tárolóhelyiségek nem károsodtak, de az eset megmutatta, hogy a 21. században sem egyszerű feladat az emberiség túlélését biztosítani hivatott „bárka” megépítése.
KÖNYV
A hatodik kihalás
A kihalt vagy kihalófélben lévő állatok DNS-ének megőrzése érdekében létrehozott génbankok története talán még régebbre nyúlik vissza. Az első ilyen az amerikai San Diego állatkertjének Frozen Zoo (lefagyasztott állatkert) elnevezésű projektje, amelynek ötlete valamikor a hetvenes években született meg. A lényeg, hogy az évmilliókkal ezelőtti kihalási hullámok után most egy újabb ilyen periódus kellős közepén vagyunk, csakhogy ezt a jelenlegit, az előző öttel ellentétben, nem természeti vagy kozmikus katasztrófák idézték elő, hanem maga az ember.
Mindezt azért is fontos tudatosítani, mert a klímakatasztrófa ehhez a kataklizmához képest könnyen kezelhető, apró problémának tűnik. Talán ezért is van az, hogy sokkal kevesebb szó esik az ember térfoglalása által előidézett krízishelyzetről, mint a globális felmelegedésről.
Erről a hatodik kihalási hullámról írt megrendítő (és riportszerűen, olvasmányosan, érdekfeszítően összerakott) könyvet pár évvel ezelőtt Elizabeth Kolbert, amelyben természetesen ellátogat a Frozen Zoo létesítményébe is (amelyhez hasonlót a világon – érezve a veszélyt – ma már Nagy-Britanniától Oroszországon át egészen az Egyesült Arab Emirátusokig egyre több ország működtet).
Öröm az ürömben, hogy Kolbert könyve 2016-ban magyarul is megjelent.
SZÓ
Patyolat
Ez a szó arról jutott eszembe, hogy egy Patyolat/Próbaüzem nevű, budapesti bár a VIII.kerületben sajátos, alternatív kampányhelyszínné lépett elő az utóbbi hónapokban (az újszerű nyilvánosság megteremtődésében bizony vastagon benne van az, hogy a pártsajtóvá silányult, adóforintokból működő közmédia gyakorlatilag nem engedi szerepelni az ellenzéki pártokat).
Valószínűleg kevesen tudják, de a pártállami idők állami mosodájának nevét a kommunistákkal egykor titokban kollaboráló, majd a Rákosi- és a Kádár-korszakban is fényes karriert befutó, finoman szólva is vitatott múltú (értsd: rendkívül kártékony) Erdei Ferenc „nép-nemzeti” elkötelezettségű szociológus, író, politikus alkotta meg.
Erről egy másik „népi író”, Csoóri Sándor írt (a részlet az esszéit, naplóbejegyzéseit összegyűjtő, Tenger és diólevél című, 1994-ben megjelent könyvben olvasható, amely a Digitális Irodalmi Akadémián ingyen is elérhető elektronikus változatban). Íme az idevágó részlet Csoóri 1973-as írásából:
„Erdei teljesen átparázslott. Mindig sajnáltam, mondta, hogy a költészet messze elporzott tőlem. Akadt az »életemben vigyáznivaló elég, legkevesebb erőm a nyelvre jutott. Pedig örök mondás: nyelvében él a nemzet. De neked azért elárulok valamit. Van egy mindennapos fogalom, szó az életünkben, amely talán nélkülem nem volna. Épp jelen voltam egy tanácskozáson, ahol nevet kellett adni annak a vállalatnak, amely mos, tisztít, vasal. S a Tefu, a Mavad, a Mahart mintájára valami szóösszevonáson törték a fejüket az egybesereglett körösztapák. Kezelába nincs szavak pattogtak ki a koponyájukból. Nevezzétek el Patyolatnak – ajánlottam rögtönözve. Szép, szép, mondták, de nincs benne a szóban, hogy a vállalat micsoda, mifán terem. Majd benne lesz, erősködtem. És elfogadták. Azóta Patyolat a Patyolat. Hogy honnét pattant rám a szikra? Nekik azt se árultam el, mert sóbálvánnyá meredtek volna ott helyben. Hogyan is van az a szép Ady-vers?
Meghurcolt a Vér, ez a Pokolba
Bomolva, romolva
Vágtató, tüzes fogat
S most lenget utánam jelt
A Patyolat.—
Minden volt dolgom egy-egy átok,
Szégyen:
Boldog, ki Isten kegyelmében
Fehérre aszatja magát.
Tíz-húsz, szent bőjtű kámzsás barát
Szép árnyéka táncol körül:
Be boldog aki nem örül:
Jaj be piszkos ruha az Élet
S a Vér be nyomorult, be ronda.Harmincnégy esztendős, vén koromba,
Mindenek túlján,
Undorodván s szépen butulván,
De, jaj, mégis tudván sokat,
Sírva nézem, hogy kendőt lenget
Késetten az én bűnös lelkem…
és így tovább – hagyta félbe a verset. Nem különös?« – emelte rám meggyötört, nomád fejedelemre emlékeztető arcát.”
Személyes véleményem: az érdem, hogy a szocialista tisztítóvállalat neve végül nem valami szörnyszülött mozaikszó lett (szovjet mintára), nem mossa tisztára Erdei nevét.
Egy apró megjegyzés a hírlevél időzítéséről
Végezetül üzenet a gépházból. Mivel az új podcastepizódok jellemzően hétfőn vagy kedden élesednek ki, amikor az adott héten STÓSZ is van, olykor/gyakran elég nehéz tartani a hírlevél szerdai megjelenésének időpontját. (Ennek oka az, hogy az új epizóddal is rengeteg munka van – a kísérőposzttól elkezdve a közösségi médiába való megosztásokon át sok minden egyébig.) Úgyhogy, mivel magam vagyok saját magam főnöke, úgy döntöttem, ebbe nem muszáj belehalnom, tehát a STÓSZ megjelenését egy nappal elcsúsztattam.
Vagyis a hírlevél kiküldésének új időpontja (kéthetenként) csütörtök lesz.
Ma már ennek megfelelően jártam el 🙂
