CIKK
Lenin elvtárs és a mutyik
Mivel igencsak közelednek az önkormányzati választások, elsőként egy Karácsony Gergely-interjút ajánlanék a Válasz Online-ról. Azt is mondhatnám, ha egy Karácsony-interjút olvasol el, ez legyen az! Tetszik, ahogy Stumpf András (a kérdező riporter) a jelenlegi főpolgármester esélyes ellenzéki kihívóját igyekszik megszorongatni. És az is, hogy Karácsony Gergely nem hajol el a kínos kérdések elől.
Hova álljanak a zöldek?
Elgondolkodtató, vitaindítónak is felfogható írás jelent meg a Magyar Hangban pár napja Lányi Andrástól, aki számomra nem csak a magyar ökomozgalmak nagy alakja, hanem a független értelmiségi egyik mintaképe is. Humorral, de keserűen jegyzi meg:
„A bajkeverő zöldek elleni ingerültség pártsemleges, osztozik benne a rendszernek az a része is, amelyet ellenzéknek szokás nevezni: ugyanúgy lekommunistázzák őket az úgynevezett baloldalon, mint a kormánypárti orgánumokban. Kellett nekik klímaváltozást csinálni!”
A hirtelen fontossá, megmozgató erejűvé váló ügy, a lángoló esőerdők és a klímavédelem kapcsán fejti ki tehát gondolatait a szerző a zöld mozgalom valódi céljáról, amely szerinte nem más, mint a „politika valódi értelmének helyreállítása.”
(A cikkre eddig Tallár Ferenc akadémikus, eszmetörténész reagált, szintén a Magyar Hangban.)
Ahol a feleség miatt a dolgozók nem kaptak enni
Inkább politikai, mint gazdasági program az is, amit Matt Stoller tűzött ki célul, amikor a monopóliumok és a magántőke-alapok csalássorozatai által fojtogatott kapitalizmusról, a megújítás fontosságáról beszél. Az amerikai Open Markets Institute munkatársának BIG nevű hírlevelére most bukkantam rá, nagyon izgalmas olvasmány azok számára, akik érdeklődnek a téma iránt.
Stoller a szeptember 25-i hírlevélben egy konkrét példán keresztül elemzi a „hamisított kapitalizmusnak” azt az egyre terjedő gyakorlatát, hogy a tőkepiacok olyan veszteségtermelő startup vállalkozásokat finanszíroznak, amelyek élén karizmatikus, ám veszélyes csalók állnak. Akik aztán különféle piaci és részvénymachinációkkal, de legfőképpen jól hangzó, divatos szlogenekkel tévesztik meg befektetőiket.
A konkrét példa ezúttal a „coworking” irodahelyeket értékesítő WeWork története, ahol az elnök-vezérigazgató, a nárcisztikus Adam Neumann, egy pszichopata minden jellegzetességét felvonultatva síbol ki a cégből dollárszázmilliókat, miközben Amerika legnagyobb befektetési házai biztosítják a vállalat működtetéséhez szükséges tőkét és a csalás technikai hátterét. Megjelenik itt minden: a New Age-es feleség, aki nem hajlandó céges étkeztetést biztosítani a húsevőknek, a jótékony célokra fordított jelentős pénzek, amelyek a az üzleti modell hiányosságait próbálják leplezni, a zárt körben forgó részvények árának feltuningolása és még megannyi más olyan fogás, amely már mindennapossá vált a startupok világában.
Angolul olvasóknak melegen ajánlott történet, ahogy gyanítom az lesz Matt Stoller már előjegyezhető könyve, a Goliath: The 100-Year War Between Monopoly Power and Democracy is.
… és egy régi interjú
Bizarr, de az Open Markets Institute vezetőjével, Barry Lynnel a kormánysajtó részeként működő Mandiner közölt magyarul interjút idén nyáron. Az interjúban Lynn saját könyvei kapcsán arról beszél, „hogyan vezet a gazdasági hatalom koncentrációja az ipari rendszerek katasztrofális méretű összeomlásához”, illetve „a gazdasági hatalom koncentrációjának politikai és gazdasági következményeiről” is értekezik.
A kérdező persze az interjúban előzékenyen kerüli az arra vonatkozó érdeklődést, hogy miként jelent veszélyt a demokráciára az, ha ennél is továbblép valaki a politikai térben. Vagyis amikor egy politikai-gazdasági csoportosulás – elfoglalva az államot – nyílt hatalmi eszközökkel, adófizetői pénzen hoz létre gazdasági monopóliumokat és médiavállalatokat, amelyek erőfölényükkel élve, az állam hathatós támogatásával teljes vertikumokból szorítják ki versenytársaikat – mint ahogy az például Mészáros Lőrinc esetében Magyarországon történt és történik.
Akinek hiányérzete támadna: a magyar államkapitalizmus természetéről és a NER-lovagokról bőséggel esik szó Az élet, meg minden podcast egy korábbi epizódjában:
#016 Bódis András – A NER-lovagok lelkivilága és a Válasz Online története
Kell-e rettegnünk az 5G-től?
A fenti kérdés áll a Válasz Online cikkének középpontjában, amely írás áttekinti a tudományosan megalapozott tényeket, és cáfolja a rémhíreket az újféle mobilhálózatokról, amelyek kiépítése Magyarországon is folyik. A konklúzió: az 5G egészségügyi kockázatot nem jelent, ám másféle veszélyeket hordozhat magában.
Csíkszentmihályi Mihály 85
A pozitív pszichológia egyik nemzetközileg elismert és nagyra tartott, magyar származású guruja, Csíkszentmihályi Mihály, Amerikában befutott pszichológus 85. születésnapjára időzített jól összeszedett cikket a 24.hu. Csíkszentmihályinak nem csak a „flow-élményről” szóló elmélete, hanem élettörténete, kutatásainak motivációja is „pozitív” és inspiráló. Ahogy a cikk fogalmaz:
„Csíkszentmihályi Mihályt a magyaros sírva vigadás helyett az érdekelte, hogy mikor, mitől boldogok az emberek, és mit lehetne tenni azért, hogy boldogabbak legyünk, és ennek a kérdésnek szentelte életét.”
KÖNYV
Flow – Az áramlat – A tökéletes élmény pszichológiája
Aki most ismerkedne Csíkszentmihályi Mihály munkásságával, annak mindenképpen elméletének eredeti, átfogó kifejtése ajánlható, vagyis a Flow – Az áramlat – A tökéletes élmény pszichológiája (Bár Csíkszentmihályi számos más, későbbi munkája az élet különféle területeire koncentrálva mutatja be a flow-élmény működését – az üzleti élettől a sportig – ez a könyv elég ahhoz, hogy a lényeget megértsük.)
Háy János és a kötelező magyar irodalom
Nem értem a Háy János „irodalomtörténete” miatti fanyalgást. Ismeretes, Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke és mások is, hovatovább úgy emlegetik az idén megjelent könyvet, mintha az megmételyezné az irodalomtanítást, tönkre tenné a tanárok munkáját. Mivel hogy, szól a vád, a könyv nem a művekre, hanem az írók életére, viselt dolgaikra, küzdelmeikre, sikereikre és kudarcaikra (is) koncentrál.
Olvasgatva a Kik vagytok ti? című, szerintem remek munkát (külön öröm, hogy e-könyv verzió is vásárolható, amely jóval olcsóbb és a jegyzetelést is megkönnyíti) az kristályosodott ki bennem, hogy itt káros rögeszméről van szó.
Ez a rögeszme pedig az, hogy az irodalomtanításnak (majdnem) kizárólag a művekre kell koncentrálnia. Hogy ki és mi volt az alkotó, miféle hiányosságai voltak esetleg pénz, magánélet vagy jellem terén, mivel kelt, mivel (és kivel) feküdt, eszerint az iskola szerint tehát harmadlagos kérdés.
Erős dogma ez, de szerintem hülyeség, és Magyarországon legalábbis a kommunizmus öröksége is érezhető a hozzá való ragaszkodásban. Hiszen ha „csak” a művekkel foglalkozunk, megússzuk a kor bemutatását, elemzését, összevetését a jelenlegi állapotokkal, vagyis azt, hogy a jelen esetlegességeiről, bűnös viszonyairól elgondolkoztassuk az olvasót.
És ami még fontosabb: így nem beszélünk arról sem, ki miért, hogyan írt. Az alkotást, annak kínjait, mindennapi rutinját és tudnivalóit is elzárjuk, megőrizzük az egészet valami megfoghatatlan és misztikus messzeségben. (Ne is próbálkozzon senki, mert az íráskészség isteni adomány, menjél fiam inkább esztergálni.)
Nos, a Kik vagytok ti esetében a szerző olyasvalaki, aki (meglepetés!), igencsak tisztában van a mű születésének titkaival, az alkotó munka folyamatával. Sőt, igazából az író Háy Jánost talán ez érdekli „hőseiben” a leginkább: hogyan születhetnek remekművek a körülmények elképesztő esetlegességei ellenére?
A könyv ezért valóságos kincsestára az alkotás pszichológiájának, az olyan passzusoknak, mint amilyen például a Bródy Sándorról írt, A tegnap lovagja című fejezetben ez:
„Jó kiállású férfi, szórakoztató társasági ember, lelkes vitapartner, örök hódító. Kimondatlan célja volt, hogy az írásokat megelőzően a személyes varázsával hasson. Önmagát a szövegekhez rendelt élő reklámanyagnak tekintette. Tetszelgésének korántsem csak a hiúság volt a motorja, inkább a művek ringbe emelése. Szükségesnek tartotta az írásokat személyes jelenléttel megtámogatni, s ezzel párhuzamosan beseperni a felé áradó szeretetet, hogy az így megtámogatott írói öntudat újra merjen valamit állítani a világról. Mert stabil öntudat nélkül nem születhet irodalmi mű.”
Amúgy arról, hogy a magyar irodalomkritika, vagy -oktatás olykor fájóan félreérti szerepét, amikor Horger Antal szellemében nyilatkoztat ki, egy korábbi podcastepizódban bőséggel volt szó, ahol Jászberényi Sándor íróval beszélgettem:
#012 Jászberényi Sándor – A haditudósító és a lélek legszebb éjszakája
Első leütés – Gyakorlati újságírás nem csak kezdőknek
Tudom, elég nagyképűnek hat ezt itt megjegyezni, de nem tudom megállni: Magyarországon az újságírás-oktatásában is hasonló rögeszméknek lehettünk tanúi. Nagy hangsúly volt például a „műfajelméleten”, ami az ötvenes évek menedéke volt, hiszen ezen a kérdéskörön kellemesen el lehetett szüttyögni anélkül, hogy a valódi újságírás fortélyait, fogásait, gyakorlati tudnivalóit tárgyalni kellett volna (hiszen egy diktatúrában a gyakorlat nyilván meghiúsult). Ezzel a „hagyománnyal” szakított 2011 végén megjelent könyvem, amely több mint 400 A4-es oldalon tárgyalja a gyakorlati kérdéseket, ismereteket. A könyvből még akad nálam pár példány, megrendelheted az Első leütés oldalon, ahol ráadásul az interjúról szóló fejezetet teljesen ingyen letöltheted. (És persze ezzel az amúgy ingyen elérhető hírlevelemet is támogatod. 🙂 )
IDÉZET
A hosszabbra nyúlt könyvajánló miatt még egy rövid idézetre futja a hírlevél végén. Nem tudnám elmagyarázni miért, de Háy János könyve után valahogy helyénvalónak hat ez a pár sor Albert Camustől, naplójából (a Noteszlapoknak sajnos csak az első kötete jelent meg magyarul, az is jó negyedszázada. A fordító, Fázsy Anikó halála miatt, gondolom, nincs is napirenden a folytatás, pedig izgalmas vállalkozás lenne. Addig is, aki franciául olvas vagy tanul — rövidebb szövegecskék ezek többnyire — ajánlható a megfizethető ekönyv például a francia Amazonról vagy az angol változat).
„A férfiak egymás közötti kapcsolatainak öröme. A tűzadás vagy a tűzkérés finom öröme. Cinkosság, a cigarettázás szabadkőművessége.”
