Dzsohatszü
Karantén, kijárási tilalom, rendkívüli jogrend, azaz bezártság idején sokakban erősödhet a vágy, hogy jó lenne innen eltűnni valahová. Ezért is kezdem ezt a hírlevelet most a „szófejtő” Szóról-szóra rovattal.
Magyarországon egyébként is sokan sokat beszélnek arról, hogy kívül tágasabb. Sokan le is lépnek, még többen ezt csak folyton tervezik, és inkább maradnak. (Anyai nagybátyám 1956-ban 13 évesen disszidált, egyedül. Akkoriban, a forradalom utáni napokban a szülők túl sokat beszéltek erről otthon, de végül ők nem mentek. Ő megszökött, és ment – pár évtizedig haza sem jött, és nem kallódott el.)
Akik az eltűnésnek valami szervezettebb formáját választanák, azoknak jó hírrel szolgálhatok. Bizonyos országokban egész iparág épül az eltűnésre. Illetve eltüntetésre.
Apró bökkenő, hogy a bizonyos országokat ebben az esetben leginkább Japán jelenti. Ahol az efféle köddé válásra használatos a dzsohatszü (angol átírásban: jouhatsu) szó. Ami ilyenkor azt takarja, hogy valaki – gyakran egyetlen éjszaka alatt – hátrahagy mindent (családot, szeretőt, szülőket, gyereket) és új néven, új életet kezd. Úgy, hogy a hozzátartozóknak sem lesz sok esélye nyomára bukkanni (az eltűnő inkognitóját ilyenkor védi a törvény).
Igen, ez az a kategória, amikor valaki lemegy cigiért, és húsz év múlva kerül elő.
A dzsohatszükről (ebben a kontextusban a szó jelentése: “elpárolgottak”) először az idén olvastam cikket a BBC honlapján, de utánanézve a dolgoknak kiderült, hogy pár éve már bekerült a nyugati köztudatba ez a japáni jelenség. Találtam róla írást a Los Angeles Times-ban 2003-ból, de Léna Mauger francia újságíró egész könyvet szentelt a témának (a könyv angol kiadása 2016-ban jelent meg).
A Time magazin 2017-es cikke azt érzékelteti, hogy Mauger könyve némiképp túlzó és szenzációhajhász, a lap riportjából azonban kiderül, valóban szakosodtak cégek az ilyen emberek „eltüntetésére” a szigetországban. Ezeket a vállalkozásokat stílusosan „éjszakai költöztetőknek” hívják. Azaz valaki este még van, reggel már nincs.
Nem kell rögtön nyakatekert sztorikra gondolni. Például sok dzsohatszü családi erőszak elől menekül, olyan zaklató élettárs elől, akitől hosszú ideje nem tud szabadulni. Vagy kezelhetetlen adósságai elől. És persze akad olyan is, akinek egyszerűen csak elege lett mindenből, ami addigi életét jelentette.
Amúgy egy ilyen éjszakai költöztető felbukkan a Breaking Bad (magyarul: Totál szívás) című amerikai sorozatban is. Persze ez nem Japán, hanem Új-Mexikó. Ő a napközben porszívóboltos El Galbraith, „Az Eltüntető”. Aki bajba jutottaknak segít – jó pénzért – új személyazonossággal, új életet kezdeni. Egyetlen éjszaka alatt. (Mivel a sorozat első évada 2003-as, nem zárom ki, hogy az L.A. Times cikke volt a karakter ihletője.)
+
Apró zenei adalék eltűnni vágyóknak: Lou Reed – Vanishing Act.
