„Ha valaki a Marson ragad, jobban jár egy krumplifölddel, mint néhány tehénnel.”
– áll a Telex cikkében ez a szokványosnak semmiképpen nem mondható bölcsesség. A cikk pedig meglepő választ ad arra a kérdésre, hogy létezik-e szuperétel. Bizonyos értelemben igen, legalábbis ha azt nézzük, hogy amennyiben hosszabb ideig csak egyféle élelmiszerhez jutnánk hozzá, melyik az, ami a leginkább biztosítaná túlélésünket. És bizony a krumpli az! (Máshonnan nézve persze a „szuperétel”-láz inkább ügyes marketingfogás.)
Mielőtt valaki egy választási gyűlés felé venné az irányt, hogy pár kilónyit e superfoodból beszerezzen, meg kell jegyezni, hogy egy ilyen diéta persze nem éppen egészséges, bár apokaliptikus időkben mindenképpen praktikus.
Kapcsolódó podcastepizód
Na de miért ezzel a látszólag nem annyira fontos cikkel folytatom a hírlevelet? Galád módon ekként ajánlom elegánsan a legutóbbi podcastepizódot azoknak, akik lemaradtak volna róla. Amelyben Barabási Albert-Lászlóval beszélgettem:
#035 Barabási Albert-László – A siker törvényei és a rejtett mintázatok
Az interjúban ugyanis elég sok szó esik laboratóriuma, a Barabási Lab egyik kiemelt projektjéről, a foodMine-ról, amely az ételeinkben lévő 20.000 molekula, jobban mondva ezek kombinációinak kedvező vagy nem kedvező élettani hatásairól igyekszik gigantikus térképet rajzolni, az ehhez felhasználható, már létező kutatások eredményeit összegyűjteni és feldolgozni. (Fontos eredmény: ha egyéb alapbetegségünk – pl. magas vérnyomás – nincs, napi három kávé csodákat tehet.) A krumpliról viszont a beszélgetésben nem esik szó.