Nemcsak a frontról, nemcsak a katonák szemszögéből lehet és kell elmesélni azt a borzalmat, ami jelenleg Ukrajnában zajlik. Hanem olyan történetekkel is, amelyeket Vörös Szabolcs ír meg nekünk a háborúról. A háborúból. Vagyis a helyszínről. Most például azt, hogyan élték át az orosz megszállást a Kijev melletti Borogyankában egy pszichiátriai otthon lakói.
A Válasz Online riportja filmvászonra kívánkozó történet. Benne: helyükön maradt és helytálló ápolók, fenyegetőző csecsen fegyveresek, a megpróbáltatásokba belehalt betegek és persze a ragadozók cinizmusa:
„– Ön náci, Marina?
– Ukrán vagyok.
– Jöttünk felszabadítani önöket a nácik uralma alól.
– Ukrán vagyok.
– Ha náci, az elnökük kap egy szép csomag ajándékot. Az ön holttestét.”
Kapcsolódó podcastepizód. Egyébként a podcast február végi adásában Vörös Szabolccsal beszélgettem:
057 Vörös Szabolcs – Tömegsír a Shakespeare utcában
