Hogy a „gleichschaltolással” ellentétes folyamatról is essék szó: forradalom zajlik a kreatív iparágakban, és a „kreatív” szó itt most nem a reklámszakmát jelöli. Hanem cakkpakk mindenkit, aki műsort gyárt, fest, énekel, ír, költ, előad és egyéb módon nyilvánosan világot megvált.
No nem azért zajlik forradalom, mert ezután másként írunk, festünk vagy énekelünk, hanem mert a művészetet finanszírozó üzleti modell esett szét és áll össze valami – nos nem is annyira új módira. Hanem bizonyos értelemben egy régebbire.
Erről beszél a The Verge Decoder podcastjában Jack Conte, aki a Patreon társalapítója és elnök-vezérigazgatója. (A Patreon az egyik legnépszerűbb közösségi finanszírozó platform, a legutóbbi, áprilisi befektetési kört követően a vállalat piaci értéke 4 milliárd dollárra nőtt.)
Conte az interjúban azt ecseteli: a XIX. század végének fejleménye, hogy a szellemi, művészi alkotások az azokat hordozó és sokszorosítható médiához kapcsolódtak (hang- és filmfelvételek, tömegesen előállított sajtótermékek stb.). Azaz, ha valaki meg akart hallgatni egy dalt, el akart olvasni egy cikket, meg akart nézni egy filmet, meg kellett vásárolnia a hanglemezt, az újságot, a videókazettát fizikai valójában. Ez pedig működőképes üzleti modellt teremtett ahhoz, hogy az alkotók pénzt kereshessenek.
A digitális kor azonban ezt a kapcsolódást a „hordozóeszközzel” szétrombolta:
„most kezdjük felismerni, hogy amikor megépítettük a világháló első verzióját, szétvertünk egy száz éves, sok milliárd dolláros infrastruktúrát is […], amit most a digitális kornak megfelelően kell újjáépítenünk”.
– fogalmaz a zenész-vállalkozó.
Az egyik, egyre inkább működőképesnek bizonyuló új üzleti modell a régi korok mecénás-rendszerére hajaz (legalábbis Conte szerint). Vagyis ahol a támogató nem egyszerűen a létrehozott alkotásokért fizet, hanem azért patronálja az alkotót, mert bízik jövőjében. A „készítettél valamit, és én azt a valamit szeretném” vásárlói mentalitást itt felváltja a „hiszek benned, mint művészben, és úgy gondolom, hogy továbbra is menő dolgokat fogsz létrehozni. Én pedig részese akarok lenni ennek az alkotói útnak” tagsági modell.
Amiből sok minden következik (egyebek mellett az is, hogy sokan félreértik azt, hogy a Patreon mire való és mire nem – spoiler: alapvetően nem „crowdfunding” platform, hanem tagsági-előfizetői rendszer).
Szóval, szerintem, aki ilyen finanszírozáson töri a fejét, annak érdemes meghallgatnia Conte mestert, még akkor is, ha nyilván ő is kicsit (nagyon) hazabeszél.
(Amúgy Az élet, és minden podcast egyik finanszírozási „lába” is a Patreonon megvalósuló tagsági-előfizetői támogatás. Ha kíváncsi vagy, itt megnézheted.)
