A Bárász Péterrel készült, áprilisban publikált beszélgetésben volt arról szó, hogy a belarusz államrendőrség (KGB) emberei hogyan is valósítják meg a háziőrizetet: hát úgy, hogy tényleg a nap 24 órájára beköltöznek a fogvatartott lakására. Ott ülnek a konyhájában, használják a vécét és ott bóbiskolnak a hálószobában, akkor is, ha a fogoly éppen házaséletet él.
Úgy tűnik, ez a 24 órában való jelenlét valakinek a privát szférájában, vagyis inkább e privát szféra lerombolása keleti despotikus törekvés. A minap láttam Bécsben a kínai „másként gondolkodó” művész (érdekes, hogyan jön ismét divatba az új autokráciák, diktatúrák idején ez a szovjet időkből származó eufemisztikus megfogalmazás, hogy „másként gondolkodó”), Ai Weiwei kiállítását. A tárlaton megtekinthető egy installációsorozat, amelyben a művész fogvatartásának körülményeit rekonstruálta. A lényeg: a két smasszer nem a cella előtti folyosón posztolt, hanem az ágyánál (ld. a mellékelt fotót), az asztalánál, és igen, a vécécsésze mellett is, ha a mosdóba ment.
Mindez nem csak a privátszféra, hanem az egyén létjogosultságának tagadása is egy totális államban.
