Abszurd antológia – áll a könyv borítóján is az alcím. És hát mi más lehetne a Szép versek 1944, amely szűkebb értelemben arra vállalkozik, hogy – miként erről a szerző, Zoltán Gábor fogalmaz az „esszéregény” Népszavában megjelent részletében – „az ezerkilencszáznegyvennégyes év magyar költészetével” foglalkozzon:
„Arra gondoltam, nem ártana alaposan utánanézni, mit hoztak létre a magyar költők abban a háromszázhatvanöt napban. Hogy mi jelent meg az akkori lapokban, és mi maradt kéziratban. Milyen verssoroknak örvendett az olvasóközönség, és milyenekről nem szerzett tudomást.”
Ahogy Az élet, meg minden podcaston az íróval készített beszélgetésben – amit akkor rögzítettem, amikor a könyv még készült – Zoltán Gábor fogalmazott: mi lenne, ha úgy tennénk, mintha létezne közös magyar irodalom?
Ha pedig létezik, úgy szerepelhet például Radnóti Miklós is egy versantológiában a „zsidólakásban” berendezkedő, és az 1944-es évben igencsak termékeny, nyilassá lett költővel, Erdélyi Józseffel.
A Szép versek 1944 persze igazából csak a címét kölcsönzi a későbbi korok Szép versek antológiáitól. Hiszen valójában egyszerre esszégyűjtemény és verstár, amely arra vállalkozik, hogy a magyar történelem egyik legsötétebb évének költői életútjait, szellemi áramlatait, ezeknek az áramlatoknak múltba vesző forrásvidékét, majd a háború utáni kifutását (ha volt ilyen), egy apokaliptikus kor lelki rezdüléseit vagy földrengéseit feltérképezze. Szellemi kaland, ahol az irodalom idézi meg, idézi fel nem csak a háborús Budapestet, hanem azt is, mi minden kavarog itt a mai napig körülöttünk az előbb csak fejben zajló, majd nagyon is valóságossá váló háborúból.
Mindez olykor tanulságos, olykor dühítő, olykor felemelő, olykor szíven ütő. Szíven ütő olykor a vers mellett ismertetett történet. Sokszor már egyetlen sor. Mint például ami Szerb Antal 1944-ben a munkaszolgálatból feleségének írt levelében áll:
Ӄdes Baba,
itt küldök egy „Heredia” szonettet. Nem jó, de viszont én írtam, és az első vers, amelyet fennállásunk óta hozzád intéztem.”
A nem sokkal később meggyilkolt Szerb Antal versének címe egyébként: Orpheus az Alvilágban.
