Mára nyilvánosan is vállalt és hangoztatott alapelve lett a NER kultúr-, sajtó-, gazdaság- és egyéb politikájának az a kettősség, miszerint a holdudvarhoz tartozó médiát, cégeket, intézményeket adófizetői pénzből tartják el, ha pedig valaki körön kívül van, “éljen meg a piacról”.
Thália arcai
A napokban Belénessy Csaba például, aki a Fidesz pártmédiájának egyik erős embere, a következőket találta írni Facebook-oldalára (mint ahogy arról külön cikkben a hvg.hu is beszámolt) a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügyében:
„Annyi mindenből van kettő. Az Indexből is, csak az egyiket Telexnek hívják. […] Ha annyi mindenből van kettő, miért ne lehetne a Színművészetiből is? Két alapítvány, az egyiket támogatja a mostani kormány és az újak irányítanák az intézményt. A másik alapítványt és a másik intézményt pedig fenntartanák és irányítanák azok, akik teljes szívvel (s majdan teli pénztárcával) támogatják a régi formációt. A színinövendékek pedig eldönthetnék, melyiket választják. A “piac” pedig választana közülük.”
Tarhálgatunk
A logika persze a sajtó ügyében is ugyanez: a központilag irányított pártsajtót (és a közmédiának csúfolt propagandaszervezetet) finanszírozzák az adófizetők, aki pedig szeretne valódi híreket olvasni, az ezen felül fizessen még. Az ezzel kapcsolatos cinizmusra jellemző, ahogy Menczer Tamás külügyi államtitkár az állami cégek támogatásából működő Civil Összefogás Fórum estjén méltatlankodva kijelentette:
„A sajtóra visszatérve: hogyan van az, hogy nem tudok egy ellenzéki honlapot megnyitni, aminek az alján ne lenne ott, hogy hova kell adakozni.”
Pedig a válasz nem túl bonyolult.
+
Aki lemaradt volna róla: elindulni látszik a “távozó indexesek” új hírportálja, a Telex, amely (természetesen) olvasói pénzeket gyűjt működéséhez.
++
Az élet, meg minden podcast sem létezne ha ti nem támogatnátok a műsort a Patreonon, hiszen állami pénzekre vagy bevételre a kormányközeli cégek által kontrollált hirdetési piacról nem számíthatok. Ezúton is nagy köszönet a műsor patr(e)onálásáért!
Kapcsolódó podcastepizód
A sajtó esetében erről a kettősségről, valamint a még kormánytól független médiarezervátumban az olvasói pénzekért folyó gyilkos versenyről sokat beszélgetünk Az élet, meg minden podcast legújabb epizódjában is:
A nagy lophat-nem lophat törésvonal
Hasonló törésvonalról (de nem teljesen ugyanerről a törésvonalról) ír a G7 egy fontos és kitűnő cikkben, amely egy elég egyszerű (és magyaros) felosztást vesz alapul: ki lophat és ki nem lophat ma Magyarországon?
E felosztás alapján mégis elég precíz látleletet készít a szerző, hiszen „minden politikai-gazdasági berendezkedés legfontosabb kérdése, hogy ki lophat.” Amikor olyan helyzet áll elő, hogy egy szűk réteg bármit megtehet, a többségre viszont egyre szigorúbb szabályok vonatkoznak, az legalábbis problémás, “a rendszer egésze legitimációjának elvesztésével fenyeget”. Ahogy a szerző fogalmaz:
“A kisember a hétköznapokban úgy látja, hogy egyre kevesebb kis kihágást úszhat meg. Sőt, esetenként még a túl sokat vagy nem megfelelő elkötelezettséggel lopó fideszeseket is utoléri a törvény. A legmagasabb szinten viszont éppen hogy minden gátlást eldobtak, és teljesen nyíltan veszik magukhoz a közpénzeket, minden korábbinál nagyobb összegekben.”
Klub Rádió: game over?
Úgy tűnik, a Klub Rádió is a Népszabadság, az egykori Magyar Nemzet és az Index sorásra jut. Vagyis a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanács elveszi a rádió frekvenciaengedélyét.