Van az az erős színpadi jelenlét, amikor tényleg megszűnik a külvilág, és mindent betölt, kitölt, átfog, átölel az, ami a színpadon történik. Ha ezt a jelenlétet valaki egyedül képes megteremteni (jobban mondva két zenésztárssal, akik nem csak hanggal, hanem olykor finom játékkal, geggel, mimikával is válaszolnak arra, ami ebben az univerzumban – Oláh Ibolya és Presser Gábor univerzumában – történik), akkor ez kétszeres bravúr.
Oláh Ibolya estje alatt, amelynek zeneszerzője Presser Gábor (a rendező Bíró Kriszta) én ezt a jelenlétet tapasztaltam meg: a darabba válogatott versek, elhangzó prózai művek ebben kelnek életre és ragadják magukkal a nézőt.
És hogy miről szól a Női posta című színházkoncert? Idézem a színlapot:
„Valahol van egy nagy, központi szív-panasziroda. Talán egy égi főpostán, ahol mindenkit meghallgatnak. Ott ül-áll-beszél-énekel egy nő, akit, mondjuk, Ibolyának hívnak. Ma ő van szolgálatban ebben a hivatalban. A sok panaszra orvosság nincs. Feloldás – talán.”
Kapcsolódó podcastepizód
A Női posta bemutatója eredetileg tavaly decemberben lett volna, de a járványhelyzet kikényszerítette zárások miatt végül a premierre csak most szeptemberben került sor. Igen megtisztelőnek éreztem, hogy erre a zeneszerzőtől meghívást kaptam, akivel a májusi távbeszélgetésünk után most a bemutatót követően végre személyesen is találkozhattam.
Aki esteleg még a júniusban adásba került epizódot nem hallgatta volna még meg, íme:
