Zenebona
STÓSZ #035

A katalógusok kora

Miért vásárol manapság mindenki régi számokat? Tonnányi mennyiségben.

A katalógusok kora

Azt hittem, a korral jár, hogy egyre inkább csak régebbi zenét hallok, érzékelek magam körül. Kiderült, ez nem így van, valami tényleg megváltozott.

Ted Gioia zenekritikus, zenetörténész hírlevelében olvastam egy megdöbbentő számot: az MRC Data (a zeneiparnak adatokat és elemzéseket nyújtó amerikai szolgáltató) szerint a régi dalok mára az amerikai zenepiac 70 százalékáért felelősek, miközben az új dalok részesedése folyamatosan csökken. Mi több: a zenei piac növekedését ma már kizárólag a régi dalok adják.

Gioia sommás ítélete:

„A történelem során soha nem volt a toplistákra kerülő új daloknak ennyire csekély kulturális hatása.”

Rosszabbak lennének az új slágerek a régi nótáknál? Nem erről van szó. A jelenség legfőbb okai – a pandémia mellett – az algoritmusok.

  • Egyrészt a dalokat játszó rádióadók szerkesztőinek fejében lévő algoritmusok: a kereskedelmi rádiók nem kockáztatnak, és olyan dalokat játszanak, amelyek megfelelnek a piacot uraló formuláknak, ám ezek a formulák évtizedek óta nem változtak szinte semmit.
  • Másrészt a streaming platformok (pl. Spotify) algoritmusai, amelyek tulajdonképpen visszacsatolási spirált jelentenek (feedback loop), vagyis az általunk korábban hallgatott számok alapján ajánlanak nekünk további, főként régebbi dalokat.

A hatást „súlyosbítja”, hogy a gépi algoritmusoknak fontos eleme a „social proof”, vagyis ezek a rendszerek jó eséllyel korábbi és már népszerű dalokat, alkotásokat fognak ajánlani, így megint csak megnehezítve az új (még kevésbé ismert) művek bekerülését az ajánlóba.

Persze ez a jelenség értelemszerűen nem csak a zeneiparban, hanem a filmiparban is egyre erősebb (ld. a lekérhető tartalmakat kínáló Netflix és egyéb streaming szolgáltatók).

Szóval ide vezet, ha azonnal tonnányi régebbi filmből és zenéből válogathatunk (ez ugye a hagyományos tévénél és rádiónál nem volt lehetőség, a műsoridő ennek korlátokat szabott, az a struktúra alapvetően az újdonságokra épített, a régiek meg többnyire dobozban szunnyadtak). Vagyis a régi most sokkal nagyobb versenyt támaszt az újnak.

Nem csoda, hogy iszonyatos pénz megy most a különféle zenei és egyéb katalógusok felvásárlására, bővítésére. Hogy milyen aranyláz dúl ezen a piacon, azt jól szemlélteti a 24.hu-n a hónap elején publikált cikk. A jogtulajdonosok pedig még a zenészek halálakor is nagyot szakíthatnak – legalábbis ez derül ki a G7 összefoglalójából.

Ebben a számban még

Hazai

Egy hírlevél, amely intézménnyé vált

Török András hírlevele, a Vademecum (feliratkozni NEM ezen a linken tudsz, hanem majd a másikon, amit ebben a blokkban megadok), már régóta a „bakancslistámon” volt.

Könyvespolc

Líra könyvajánló

Milyen lehet az, amikor valakit ártatlanul ítélnek el Magyarországon, és így tölt börtönben hosszú éveket? És miért történhet ez meg?

A teljes STÓSZ #035 →