Ez az epizód minden tekintetben rendhagyó. Hiszen ezúttal nem egy beszélgetést hallgathattok meg, hanem egy hangjátékot. Láng Annamária és Fesztbaum Béla színművészek előadásában. (A hangjáték egyben kapcsolódik az új nagyepizód, a Fesztbaum Béla színművésszel készített beszélgetéshez is.)
A hangjáték szól azokhoz is, akik valakit vagy valamit elvesztettek. Azt, akit szerettek. Vagy amit szerettek. Például szülőföldjüket.
Tehát ez a hangjáték Molnár Ferenc, a világhírű magyar drámaíró, a Pál utcai fiúk szerzőjének utolsó, már Amerikában írt, igencsak rendhagyó művéből készült. Amelyben ő maga dokumentálja, milyen párbeszédet folytatott halott társával. Útitársával. És amely műből kibomlik nemcsak egy különös kapcsolat krónikája, hanem egy országé is, ahol az írónak nem volt maradása.
A hangjáték bevezetőjében ugyanakkor maga Molnár Ferenc is megszólal. Szavai hetvenöt évnyi messzeségből, 1951-ből érkeznek hozzánk az Amerika Hangja rádió egykori felvételéről.
Molnár Ferenc a remény hangján beszél, „Könnyes mosolyt” említ, szentimentális optimizmusról beszél, miszerint a sötét évek után az emberiség szebb korszakba léphet. És ez talán ma, 75 évvel később is aktuális üzenet.
- Bartha Vanda szerepében: Láng Annamária
- Molnár Ferenc: Fesztbaum Béla
- A hangjátékot szerkesztette: Láng Annamária és Pereszlényi Erika
- zenéjét szerezte, válogatta: Vranik Krisztián
